Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Avagy miért mondjuk, hogy „Egészségedre”, amikor valaki tüsszent?

Olyan sok történés, cselekvés van körülöttünk a világban, amit nem értünk teljesen, vagy csak azért tesszük, mert így szokta mindenki csinálni. Rengeteg példát lehetne erre hozni, nap, mint nap találkozunk ilyenekkel, akár észrevesszük őket, akár nem. Kezdve azzal, hogy miért nézünk automatikusan az órára, amikor egy dátumról vagy időpontról beszélünk, azon át, hogy miért az az első kérdésünk, hogy „hogy vagy”, amikor nem is vagyunk rá kíváncsiak, egészen addig, hogy miért mondjuk, hogy egészségedre, amikor valaki tüsszent. Maradjunk csak egynél, az utolsónál, a tüsszentős témánál. Ami lássuk be, elég megosztó tud lenni, már csak abból kiindulva, hogy nem minden nyelvben mondjuk ugyanúgy. Angolul példádul „Isten áldjon”, olaszul „boldogságot”, a bemba nyelvben pedig „légy egészséges” mondatok követik a tüsszentést. A fő kérdés az, hogy vajon miért is mondjuk ezeket a mondatokat tüsszentés után egyáltalán. 

 Ezzel kapcsolatban több választ is találhatunk, ha utánanézünk. Van közte babonás ok, mint szinte minden kérdésnél, és van racionálisabb magyarázat is. 

Az egyik legreálisabb válasz még a 16. századból ered, a búbópestis idejéből. Gergely pápa vezette be a közhasználatba ezt a kifejezést „Adjon Isten egészségére”. Ugyanis a tüsszentés a pestis egyik jellemző tünete volt, és ha valaki tüsszentett, akkor ezzel a jókívánsággal próbálták illetni, hátha segít valamit a betegen. 

A következő magyarázat inkább babonán alapszik. Mivel sokan úgy gondolják, hogy a lelkünk az agyunkban „helyezkedik el”, félő, hogy tüsszentéskor távozik a testünkből az orron keresztül. Ezért – szintén megelőzésként itt is – ezzel a kifejezéssel próbálják megóvni a lelket, remélve, hogy a tüsszentés során nem hagyta el a testet.

Egy szintén régi hiedelem szerint pedig a tüsszentés pillanatában a szívünk megáll egy pillanatra, és azért kívánunk jó egészséget az adott személynek, hogy a tüsszentés után a szívverése működjön rendes ütemben, zavartalanul. 

A három felsorolt indok eléggé eltérő, abban viszont megegyeznek, hogy mindegyiket jókívánságnak szánjuk. Lássuk be, bármelyik magyarázat legyen is a valódi, úgy beleégett az emberek tudatába ez a cselekvés, hogy akármennyire is régi a története, nem fog egyhamar elvészni a szokásaink közül; és mivel a kezdetektől a jó szándék vezérelte a használatát, mondhatjuk mi is nyugodtan.

Tornai Anett

Oszd meg, ha tetszik az írás!

Facebook kommentek