“Ez a gyerek olyan kora\u00e9rett.” \u2013 hallottam t\u00f6bbsz\u00f6r, t\u00f6bb helyr\u0151l. Az Arcanum szerint a “kora\u00e9rett” valahogy \u00fagy van meghat\u00e1rozva, hogy: \u201eA kell\u0151, a k\u00edv\u00e1natos id\u0151pontn\u00e1l el\u0151bb meg\u00e9rett, f\u0151leg gy\u00fcm\u00f6lcs.\u201d Teh\u00e1t legrosszabb esetben is vadalma lehetek \u2013 aki z\u00f6ld m\u00e9g, legal\u00e1bbis k\u00edv\u00fcl, de m\u00e1r nem savany\u00fa, fogyaszthat\u00f3. Ilyennek k\u00e9pzeln\u00e9m el magam, ha k\u00edv\u00fclr\u0151l l\u00e1thatn\u00e1m. De nem l\u00e1tom. \u00c9s ez \u00edgy van rendj\u00e9n.<\/p>\n\n\n\n\n\n\n\n
Valahol \u00f6t \u00e9vvel ezel\u0151tt kezdett el bennem valami motoszk\u00e1lni: hogy lassan feln\u00f6v\u00f6k a v\u00e1gyaimhoz, gondolataimhoz. Mindahhoz, amit eddig is fontosnak tal\u00e1ltam. Mindahhoz, ahogyan \u00e9lni szeretn\u00e9k.<\/p>\n\n\n\n
Eg\u00e9sz \u00e9letemben szerettem (volna) dolgozni. Els\u0151sorban olyan munk\u00e1t v\u00e9gezni, ami \u00f6r\u00f6mmel t\u00f6lt el, ahol \u00e9rt\u00e9ket tudok k\u00e9pezni, \u00e9s ahol j\u00f3l \u00e9rzem magam. Ez t\u00f6bb\u00e9-kev\u00e9sb\u00e9 kialakult \u2013 m\u00e9g akkor is, ha term\u00e9szetesen nekem se abb\u00f3l \u00e1ll az \u00e9letem, hogy jobbn\u00e1l-jobbakat eszem (Ki mit s\u00fct ide vagy oda), \u00e9s j\u00f3kat besz\u00e9lgetek emberekkel (Mind the Gap Podcast ide vagy oda). Viszont szerencs\u00e9snek \u00e9rzem magam, hogy a munk\u00e1mnak van egy olyan r\u00e9sze, amit szeretek csin\u00e1lni, ami \u00f6nazonoss\u00e1 tesz, \u00e9s ami sz\u00e1momra sz\u00f3rakoz\u00e1s is. Egy olyan hely, ahonnan t\u00f6lt\u0151dni tudok.<\/p>\n\n\n\n
R\u00e9gebben sokkal egy\u00e9rtelm\u0171bb volt, hogy mit csin\u00e1lok. Az \u00e9let egyszer\u0171bbnek t\u0171nt. Kevesebb tervez\u00e9st ig\u00e9nyeltek a dolgok k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem, \u00e9s j\u00f3val ritk\u00e1bban \u00e9reztem a felel\u0151ss\u00e9g s\u00faly\u00e1t. Nem is nagyon terhelt \u2013 hiszen egyetemistak\u00e9nt soha nem volt k\u00f6telez\u0151 dolgoznom, a sz\u00fcleim soha nem er\u0151ltett\u00e9k. Nem volt elv\u00e1r\u00e1s. Akkor is sim\u00e1n a v\u00edz felsz\u00edn\u00e9n tudtam volna maradni, ha nem teszem. De megtettem. \u00c9s nagyon j\u00f3l siker\u00fclt.<\/p>\n\n\n\n
Nem az volt az igazi \u00e9rt\u00e9ke ennek, hogy a h\u00f3nap v\u00e9g\u00e9n egy X lejes pap\u00edrt al\u00e1\u00edrtam, amib\u0151l ingeket \u00e9s Starbuckos k\u00e1v\u00e9t v\u00e1s\u00e1roltam. (B\u00e1r lehet, jobban f\u00e9rn\u00e9k most a szekr\u00e9nyemben, ha nem \u00edgy lett volna.) Az igazi \u00e9rt\u00e9k az volt, hogy ezzel a j\u00f6vedelemmel v\u00e9gre adtam magamnak egy kulcsot a feln\u0151tts\u00e9g kapuj\u00e1hoz. \u00c9veken kereszt\u00fcl tudtam k\u00eds\u00e9rletezni, r\u00e1j\u00f6nni, hogy a p\u00e9nzzel \u00e9n hogyan tudok \u2013 vagy nem tudok \u2013 gazd\u00e1lkodni. \u00c9s ami tal\u00e1n m\u00e9g enn\u00e9l is fontosabb: megtapasztaltam, milyen dolgozni, munk\u00e1ba j\u00e1rni. Azt, hogy milyen, amikor az egyetemi hat\u00e1rid\u0151k mellett ott vannak a munkahelyiek is. Milyen az, amikor felel\u0151ss\u00e9get kell v\u00e1llalni \u2013 a szerkeszt\u0151s\u00e9gen bel\u00fcl \u00e9s k\u00edv\u00fcl is. (Mert nehogy valaki azt higgye, hogy nem kaptam fejmos\u00e1st az olvas\u00f3kt\u00f3l, ha valamit nem k\u00e9sz\u00edtettem el ig\u00e9nyesen.) A saj\u00e1t utamat tudtam j\u00e1rni, a saj\u00e1t id\u0151met beosztani \u2013 mik\u00f6zben a m\u00e1sik oldalon sz\u00e1m\u00edtottak r\u00e1m.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9s ott vannak a feln\u0151tt \u00e9let velej\u00e1r\u00f3i (ezek azok, amiket igaz\u00e1b\u00f3l nem l\u00e1t a nagyk\u00f6z\u00f6ns\u00e9g)<\/em>. Az ember elk\u00f6lt\u00f6zik a csal\u00e1di f\u00e9szekb\u0151l (ezt n\u00e9gy \u00e9s f\u00e9l \u00e9ve kipip\u00e1ltam), \u00e9s elkezdi sz\u00f3 szerint menedzselni mag\u00e1t. Senki nem mondja meg, hogy mit csin\u00e1lj, de senki nem is v\u00e1s\u00e1rol be helyetted. Ez m\u00e1r nem teher, hozz\u00e1szoktam, megoldom, lemendzselem, kital\u00e1lom, felel\u0151ss\u00e9get v\u00e1llalok, elfelejtem, \u00fajra kital\u00e1lom \u00e9s n\u00e9ha rendet is teszek. Nem t\u00fal gyakran, mert erre nem jut mindig id\u0151m. De az\u00e9rt \u00e9n sem szeretek rendetlens\u00e9gben (\u00e9s koszban) \u00e9lni. Neh\u00e9z ez az egyens\u00falyozgat\u00e1s, de megoldom, elv\u00e9gre feln\u0151tt vagyok…<\/p>\n\n\n\n Azt\u00e1n persze ott voltak a csal\u00f3d\u00e1sok. A t\u00e1rsas kapcsolataimban. Voltak iskolai \u00e9s egyetemi bar\u00e1ts\u00e1gaim, amelyek szertefoszlottak \u2013 \u00e9s \u00e9n sem \u00e9rtem, hogy mi\u00e9rt. Nem t\u00f6rt\u00e9nt semmi tragikus, nem voltam goromba vagy b\u00e1nt\u00f3 (legal\u00e1bbis nem eml\u00e9kszem erre), \u00e9s m\u00e9gsem maradtak meg. Igyekszem feln\u0151ttk\u00e9nt<\/em> is id\u0151t allok\u00e1lni magamnak \u00e9s a bar\u00e1taimnak, de term\u00e9szetesen ezt viszi el legk\u00f6nnyebben a sok utaz\u00e1s \u00e9s munka. Ez az, amihez az ember \u00fagy \u00e9rzi, hogy b\u00fcntetlen\u00fcl tud ny\u00falni. Pedig nem. A kapcsolatokat \u00e9s bar\u00e1ts\u00e1gokat \u00e1polni kell, id\u0151t kell r\u00e1 szak\u00edtani. Ezt elism\u00e9tlem magamnak, de k\u00f6zben meg olyan element\u00e1ris hib\u00e1kat k\u00f6vetek el, hogy elfelejtem felh\u00edvni azt a bar\u00e1tomat, akinek sz\u00fcks\u00e9ge lenne r\u00e1, vagy elfelejtem valaki sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1t, mert nem \u00edrtam be a napt\u00e1rba. Nem az\u00e9rt, mert nem fontosak \u0151k nekem, hanem az\u00e9rt, mert n\u00e9ha kimennek dolgok a fejemb\u0151l, k\u00f6zbej\u00f6n az \u00e9let.<\/em>..<\/p>\n\n\n\n Ez pedig zavar, ezt m\u00e9g sokat kell fejlesztenem. <\/em><\/p>\n\n\n\n Azt\u00e1n voltak p\u00e1rkapcsolatok. Alakul\u00f3 p\u00e1rkapcsolatok. Olyan p\u00e1rkapcsolatok, amelyek nem lettek p\u00e1rkapcsolatok. \u00c9s olyanok is, amelyek v\u00e9get \u00e9rtek. Sz\u00e1mtalan meggondolatlans\u00e1got \u00e9n k\u00f6vettem el benn\u00fck, \u00e9s sz\u00e1mtalant m\u00e1s. Csal\u00f3dtam, amikor nem \u00fagy alakult, de k\u00f6zben megismertem azt is, hogy melyek azok a nem alku pontok, amelyekr\u0151l nem tudok \u00e9s nem is szeretn\u00e9k lemondani.L\u00e1ttam k\u00f6nnyes szemp\u00e1rt a t\u00fck\u00f6rben, amikor belen\u00e9ztem, \u00e9s bevallottam magamnak: igen, \u00e9n n\u00e9ha megk\u00f6nnyezek dolgokat, amik b\u00e1ntanak<\/em>. Az egyik kedvenc sz\u00e1mom Zor\u00e1nt\u00f3l a Szerelemnek m\u00falnia kell <\/em>\u2013 ebben megvan minden, amit megtanultam err\u0151l az \u00e9des-keserny\u00e9s dologr\u00f3l. \u00c9des az elej\u00e9n, keserny\u00e9s a v\u00e9g\u00e9n. Folyamatosan tanulok, tanultam bel\u0151l\u00fck, ez biztosan egy holtig tart\u00f3 folyamat. (Szerencs\u00e9re nekem m\u00e9g b\u0151ven van id\u0151m). <\/em><\/p>\n\n\n\n Tavaly Br\u00fcsszelben t\u00f6lt\u00f6ttem a sz\u00fclet\u00e9snapomat \u2013 \u00e9s be j\u00f3 volt. M\u00e1rmint az id\u0151 rettent\u0151en szar volt, zuhogott v\u00e9gig, de \u00e9n az eg\u00e9sz napot egyed\u00fcl t\u00f6lt\u00f6ttem. Illetve konkr\u00e9tabban: Ludovico Einaudival \u00e9s St\u00e9phanieval. Voltam cukr\u00e1szd\u00e1ban, az Eur\u00f3pai Parlamentben (ott is eb\u00e9deltem), vettem inget magamnak sz\u00fclet\u00e9snapom alkalm\u00e1b\u00f3l, \u00e9s este Borival (unokatestv\u00e9rem) \u00e9s Nikivel (br\u00fcsszeli bar\u00e1tom) koccintottunk a huszonhatodik \u00e9vemre. Csuda j\u00f3l telt.<\/p>\n\n\n\n