Gyakorta találkozunk azzal a helyzettel, hogy szeretnénk valamit megvásárolni, vagy csak simán szeretnénk péntek délután iskola mellet/helyett elmenni kávézni. Hasonló helyzet áll fenn, amikor valakinek ajándékot szeretnénk venni, de még akkor is, ha elmennénk hétvégére a barátainkkal valahova kirándulni. Nem beszélve arról, hogy mindannyiunkat foglalkoztat már az, hogy milyen is lenne külön költözni a szüleinktől.
Leggyakrabban a pénz az akadály. A money, a zsé, a lé… Ha most azt hitted, hogy leírom azt a 10 tuti tippet, amivel két hónap alatt több pénzt fogsz keresni, mint a szüleid, akkor nagyban tévedsz, arra ott vannak a YouTube-csatornák százai és elismételik azt, amit már te is tudtál. Például nem ártana keresni egy munkahelyet.
Én is hasonlót mondanék, ha nem élnék Kolozsváron, s nem tudnám pontosan, hogy mennyire is bonyolult fiatalként (értsd iskolásként, egyetemistaként) megfelelő munkát találni. Olyat, ami mellett marad időd barátokkal sörözni, pihenni, instagramozni, megint sörözni, és néha anyát felhívni. Ja, meg néha tanulni. Egy olyan hely, ahol nem újabb bonyodalmas feladatokat tesznek eléd, hanem csak bemész, valami tök egyértelműt csinálsz, aztán hazamész, s hó végén jönnek a mesés összegek a bankszámládra. (Jaj, a múltkor a kártyámat le akarták zárni, mert annyi ideje nem került rá pénz, hogy a kártyafenntartási díjat nem volt honnan levegyék…). Ilyen munkahely nincsen. Lehet találni olyat, ami kevésbé szívja le az energiádat, ami mellett több szabadidőd marad, de olyat természetesen nem, ami nem jár lemondásokkal. Olyan munkahelyek még nem léteznek.
Személy szerint két csoportba sorolnám a munkahelyeket: az egyik, amihez sok szellemi tevékenység nem szükségeltetik (a látványpékségben kiszolgálod a vevőket kenyérrel), és olyan, ahova leginkább az szükségeltetik. Mindenkinek az alkatától és az érdeklődési körétől függ, hogy melyiket részesíti leginkább előnyben.
Ha inkább olyan munkahelyet választasz, ahol inkább a fizikai erőnlét, gyors mozgás, jó testtartás a fontos, például pincér leszel valahol, akkor gyakorta több pénzt tudsz keresni rövidebb idő alatt, mintha mondjuk egy cégnél lennél gyakornok. Mindenkinek más a célja. Van, aki inkább úgy dönt, hogy neki most lenne szüksége több pénzre, aztán majd a tanulmányai befejeztével keres egy jólfizető állást a diplomájával. S vannak azok, akik inkább kevesebbel beérik, gondolván azt, hogy a referencia, amit a munkájukkal felhalmoznak, a későbbiekben visszatérül. Az, hogy melyik a jobb, teljesen tőled függ. Egy mindkettőben közös: pénzt keresel vele. Ha még kevés pénzt is keresel vele, akkor is keresel. Ahhoz, hogy később meg tudd állapítani, hogy számodra milyen munkahely, fizetés lenne a megfelelő, ahhoz kell legyen egy viszonyítási pontod. Értem ezalatt azt, hogy ameddig életedben nem ütötte úgy pénz a markodat, hogy te azért dolgoztál meg (és nem úgy, hogy anyukádnak válaszoltál az e-mailjaira, vagy apukád helyett kitakarítottad az autót), addig nem fogod tudni, hogy mennyit érsz gazdaságilag. Persze, tény, minden ember egyedi, s nem lehet pénzben kifejezni a mértékét. Annál megalázóbb szerintem nincsen, minthogy, Messi vagy Ronaldo ennyi pénzt ér jelenleg a piacon. Dehát mi vagyunk mi, marhák, hogy ránk akasszanak egy cédulát?
Mégis, sajnálatos módon az elmúlt években egyre csak felerősödött az a tudat, hogy ne fiam, ne hagyd magad, ne hagyd magad kizsákmányolni. Ne menj önkéntesnek a Magyar Napokon, mert azzal is valakinek a zsebét tömöd, hogy nem neked kell a többi résztvevő szemetét összegyűjtened. Viszony ez az út nem a jó út. Hány embert ismerünk a gazdasági szférából úgy, hogy már húszas évei elején dolgozott valamit? Legtöbbjük nagyon sok munka által lett sikeres és ismert. Lehet, hogy mégiscsak az a jó út?
Én hatodik osztályos voltam, amikor a KMN-en önkéntes lettem. Leginkább azért, mert hihetetlenül kitüntetőnek találtam azt, hogy van rajtam egy pass, s néha bemehetek a színpad háta mögé, s állhatok ott, a kordonon belül, ameddig a koncert tart. Érdekesnek találtam azt, hogy valamivel hozzájárulhattam a közösség munkájához, ahhoz, ami a következő éveben egy központi szerepet játszott a magyarság életében.
A pénzkereséshez vezető út hosszú és göröngyös, elhihetitek nekem, több helyen is dolgozok, s dolgoztam már. Volt olyan munka is, amit azért végeztem el, mert pénzhez szeretettem volna jutni, minél rövidebb idő alatt, de volt olyan is, amit azért, mert úgy gondoltam, hogy elősegíti a jövőbeli munkámat. A lényeg, hogy így, visszanézve egyik sem bizonyult haszontalannak. Egyikre sem mondhatom azt, hogy ahelyett eltölthettem volna az időmet sokkal hasznosabb dologgal is.
Gyakorta történik olyan is, hogy először önkénteskednünk kell ahhoz, hogy aztán később a megfelelő munkát kapjuk meg. Nyugaton egyre elfogadottabb, hogy a fiatalok elmennek egy időre valamerre önkénteskedni, hogy megtalálják azt, amit szeretnek csinálni, illetve, hogy megérezzék milyen is, amikor “dolgozni kell”.
Mindenkit arra biztatok, hogy menjen nyugodtan el dolgozni, vállaljon valamilyen munkát. Nem muszáj egy multis cégnek egyik szakosztályán kidolgozni a lelkünket is, néha az, ha magánórákat tartunk, öregekre vigyázunk, vagy bármilyen más kis munkát elvállunk, egy igazán tisztességes összeget hoz a házhoz. Ha meg nem jön egyből össze az, hogy megtaláljuk a megfelelő munkahelyet, nyugodtan vállaljunk, vállaljatok olyan munkát, ami ugyan nem szórakozás, de legalább kihúz a csávából. Eléggé fiatalok vagyunk még ahhoz, hogy megtehessük ezt.
Dolgozni úgy is lehet, hogy a családod nincsen anyagilag ráutalva erre, viszont az általad megkeresett pénz fölött TE döntesz, ami, elhihetitek nekem, egy nagyon felszabadító érzés.
És hát a szamárlétrát megmászni muszáj. ÉÉÉS most következzen egy közhely, ami már mindenhol jelen van:”Azt tudod igazán megbecsülni, ami a tied, és amiért megdolgoztál!” 🙂
Száz szónak is egy a vége, ne riadj el, munkára fel!
A cikk eredetileg 2017-ben jelent meg a Hoppipolla blogon
Facebook kommentek