Egy éve, hogy napvilágot látott a szomorú videó, ahol szörnyű kínok között gyilkolnak meg egy afroamerikai férfit. A videó láttán világszerte tüntetések kezdődtek, a közösségi média is megtelt a BlackLivesMatters feliratú képekkel. Egy év távlatában ez hatással volt ez az erdélyi közösségre is?
Erdélyben számtalan kisebbség él, szászok, magyarok és igen, ott vannak a cigányok is. Mondhatnánk, hogy nem vagyunk diszkrimináció áldozatai, de ha jobban belegondolunk, szerintem mindannyian voltunk már az elmúlt egy évben ilyen, vagy olyan módon.
Az amerikai rendőrök embertelen bánásmódja bejárta a világot és sok szempontból úgy érezhetjük, hogy új értelmet adott az igazságszolgáltatásnak, végre (sajnos ezáltal a igencsak szomorú példa árán) mindenki megérthette, hogy mit is jelent az, amikor összeszorul a gyomrod egy rendőr láttán.
Románia egy rendőrállam.
Tudom, tudom, lehet, hogy kicsit keményen fejeztem ki magam és sokan gondolhatják azt, hogy ez már nem így van, de gondoljunk csak ebbe is egy kicsit jobban bele: Hány olyan történetet ismerünk, hogy “mer’ rendőr volt, így el tudta rendezni…”. Hányszor volt olyan, hogy a rendőrök csak úgy vegzálták az embereket (elég csak pár hónapot visszamenni az időben, amikor szó szerint halálra vertek valakit a rendőrök…)? Na tessék, és máris eljutottunk oda, ahova ki akartam lyukadni.
Bár a BlackLivesMatters jelmondat bejárta a világot, a kisebbségek alapvető problémáit nem oldotta meg (gondoljunk csak a Minority Safe Pack történetére), hiszen sajnos gyakorta esik meg mindannyiunkkal, hogy a többség nincsen tekintettel a kisebbségre, és ahelyett, hogy a megsegítésükért, felzárkóztatásukért küszködne, inkább amint lehet beléjük rúg.
És nem, ne beszéljünk most itt a magyarságról. Beszéljünk a cigánygyűlöletről. Erdélyben a cigánysággal kapcsolatos megnyilvánulások jórésze teljesen rasszista. 2021-ben, amikor már gyakorlatilag a doboz üdítő címkéje is az elfogadásról szól. Igen, akkor, amikor mindenki mindenki egymás keblére borul (legalábbis látszólag), akkor nem vagyunk képesek emberségesek lenni a körülöttünk élő kisebbséggel! Fair ez így? Aligha.
Persze kiabálhatjuk torkunk szakadtából, hogy minden élet számít és mindenki egyenlő, de a világot nem az Instagramon kell megváltanunk, sokkal inkább tennünk kell azért, hogy azoknak is elviselhető legyen a mindennapjuk, akik körülöttünk élnek.
És jogosan merülhet fel bárkiben a kérdés: “Te láttad, hogy ők hogy viselkednek?”
Igen, látom, nap, mint nap látom. Látom az utcán, látom a tömegközlekedési eszközön, látom a bevásárlóközpontban. És igencsak különböző dolgokat vélek felfedezni. Az általunk utált népcsoport, bár néha túlságosan hangos, néha túlságosan színes, de egyre inkább a felzárkózás útján tart. A maga módján.
Nekünk pedig segítenünk kellene nekik abban, hogy ez a felzárkózás megtörténjen, ahelyett, hogy a földbe tipornánk őket…
Facebook kommentek