Ki-ki saját preferenciája szerint dönt – a lényegen ez mit sem változtat.
Körülbelül tíz éve került reflektorfénybe a skót Jessie Gallan neve az interneten: akkor, 109 évesen, a Daily Mailnek elárulta, miben rejlik a hosszú élet titka, ami aztán futótűzként terjedt – főként a Facebookon. (A millenniálok talán még emlékeznek is rá.) Az idős hölgy ezt mondta: „A titkom, hogy távol tartottam magam a férfiaktól. Csak baj van velük, nem éri meg.” A posztokból persze rendre kimaradt, hogy mindemellett rendszeresen sportolt, és minden reggelt zabkásával indított – a legtöbben egyetlen mondatra kaptak rá: arra, hogy soha nem ment férjhez.
Természetesen nem ő volt az egyedüli, aki megfogalmazta: „mennyivel egyszerűbb lenne az élet férfiak nélkül” – vagy legalábbis ha nem körülöttük forogna minden. (A példa kedvéért maradjunk most a férfiaknál, de mindenki behelyettesítheti a saját irányultságának megfelelően.) Gondoljunk csak Mirandára a Szex és New York második évadának első részéből, amikor kiborul amiatt, hogy mindig a férfiakról beszélnek, vagy Charlotte-ra, aki egy csúnya megcsalás után inkább a Power Lesbians társaságát választja, teljesen mellőzve a másik nemet. De eszünkbe juthat a Barbie-film vagy az Eat, Pray, Love is, amelyek főszereplői az önmagukhoz vezető utat keresik, miközben próbálják kizárni az életükből a zavaró tényezőket – például az ellenkező nemet.
Az internet is szinte felrobbant a „decentring men” mozgalom nyomán: rengeteg videó, esszé és személyes blogbejegyzés szól arról, hogy ha a női energiát nem a férfiakra fordítjuk, hanem inkább a barátokra, a karrierre vagy akár csak az öngondoskodásra, akkor felszabadulhatunk. Ez elsőre talán szélsőségesnek tűnhet, de éppen ezért különösen vonzó lehet azok számára, akik – hozzám hasonlóan – olyan patriarchális környezetben nőttek fel, ahol az alapvetés az volt, hogy a nő jó feleség és jó anya legyen. Már gyerekkorunktól belénk nevelték – például a Disney-meséken keresztül –, hogy a férfiak különlegesek, ők a hősök, a megmentők. Így nem meglepő, hogy a férfiakkal való interakciók már kezdetben is felértékelődtek bennünk: izgalmasabbnak tűntek, jobban vágytunk a figyelmükre és az elismerésükre. (És ez talán máig sem változott.)
Érthetőnek tűnhet tehát a teljes kizárás mint megoldás – de vajon valóban ez lenne a kulcs minden problémánkra?
Hogy mélyebben rálássak a jelenségre, megkérdeztem Miller Gertrúd párkapcsolati és életvezetési tanácsadót is a témáról. Először is azt beszéltük át, honnan eredhet ez a gondolat – azon túl persze, hogy tinédzserként láttuk Miranda kifakadását a Szex és New Yorkban.
„Számos ok húzódhat meg mögötte: egy fájdalmas szakítás, éveken át cipelt sérülések, az alulértékelt női szerepek, vagy csak az érzés, hogy belefáradt már valaki a rossz kapcsolatokba. Ezek teljesen érthető, jogos motivációk, amelyek gyakran elindítanak egy fontos belső változást.”
A kiábrándultság tehát egyéni szinten teljesen indokolt lehet – hiszen ha valakit huszadszorra is „ghostingolnak” az első randi után, teljesen érthető, ha nem vágyik egy huszonegyedik alkalomra. De nem csupán egyéni szinten lehet ezt átérezni. Elég csak a nők globális helyzetére gondolni: még mindig gyakori az elnyomás, az erőszak, nem véletlen a feminizmus hangsúlyosabb jelenléte vagy a #metoo mozgalom térnyerése sem. Eközben a férfiak és nők igényei egyre inkább eltávolodnak egymástól – míg a női társadalom látványosan halad a progresszió felé, a férfiak egyre gyakrabban vallanak konzervatívabb nézeteket. (Ez persze valahol érthető: ki akarna lemondani egy olyan hagyományos világrendről, ahol ő van előnyben?) Ebben a kontextusban már a Dél-Koreából indult 4B-mozgalom sem tűnik olyan szélsőségesnek – pedig lényege, hogy elsőként a randizást, majd a házasságot, szexet és gyerekvállalást is kizárják az életükből.
Túlzó megoldás?
A módszernek természetesen lehetnek árnyoldalai is. „Az elvonulás olykor szükséges lehet, de ha hosszú távon fennmarad, és teljesen elszakadunk a világtól, az érzelmi egyensúlyunk is megbillenhet – legyen szó baráti vagy társas kapcsolatokról” – fogalmazott Gertrúd. Hozzátette: ha valaki túl sokáig él „cölibátusban”, az idővel akadályozhatja a párkeresést is, hiszen hozzászokunk ahhoz, hogy senkihez sem kell alkalmazkodnunk. „Ezért is van annyi szingli nő manapság.”
Facebook kommentek