A minap közöltünk egy cikket, amelyben némileg felháborodásunkat fejeztük ki az albérletárak és körülmények kapcsán. Azt a cikkünket itt olvashatod.
Most azonban nem voltunk restek és megkérdeztünk pár egyetemistát, hogy számukra mi a legfontosabb szempont amikor albérletet választanak. Ezeket a válaszokat kaptuk:
Réka (23):
Voltam én már bentlakásban is, itthon is meg Magyarországon is. A körülmények nagyon változóak, az itthoniak rettenetesek, Magyarországon vannak olyan bentlakások, amelyek élhetőek. (Feltételezem, hogy Kolozsváron is kell legyen néhány, de bölcsészként soha nem tudtam ilyenben lakni). Régebben egyértelműen azt kerestem, hogy minél olcsóbb legyen, közel legyen az egyetemhez és lehetőség szerint nem legyen penészes. Ebből általában csak annyi jött össze, hogy olcsó volt, illetve nagyritkán nem volt penészes. (A helyzet az, hogy összesen 7 albérletben laktam eddigi egyetemista életem során). Aztán eljött a 2020-as év és mindenki hazaköltözött, egyre több lett a kiadó lakás, igaz, az áruk nagyjából változatlan volt. Ekkora találtam egy olyan lakást, amely teljesen megfelelt az igényeimnek, azzal a kisebb bökkenővel, hogy én magam is haza akartam költözni, így végül nem vettem ki.
2022 márciusában tértem újra vissza Kolozsvárra, ekkor már kicsit igényesebb körülmények között szerettem volna lakni, így találtam egy lakást, amelynek az albérleti díját szeptember 1-től majdnem 20%-al megemelte a főbérlő (és tegyük hozzá, hogy addig sem volt nagyon olcsó), így muszáj volt lakást keresnem. A jelenlegi felhozatal az siralmas. Ahogyan azt a cikketekben is leírtátok, nagyon igénytele, szinte élhetetlen körülmények között kell laknia egy-egy albérlőnek, ami egyáltalán nem biztató. Még nem vettem ki lakást (de legalább vagy tízet!! megnéztem), ám örvendenék annak, ha 180-200 eurós szobák be lennének teljesen bútorozva, a festés nem száz éve történt volna, és nem Dezméren lenne a lakás. Kiderül, hogy sikerrel járok-e…
Roland (20):
Most találtam meg végre a számomra (is) megfelelő albérletet! Székelyföldi származású vagyok, és amikor elmeséltem otthon, hogy egy szoba nagyjából 150-200 euró között mozog, akkor ansukámék rögvest rávágták, hogy nem vagyok normális és teljesen élhetetlen vagyok, mert egyszerűen más magyarázatot nem találnak arra, hogy miért csak ilyen drágán találok egy kiadó szobát. Aztán találtam egyet 130 euróért, de az olyannyira rossz volt, hogy minden egyes eltöltött nap kínszenvedés volt ott nekem. Ennek a kínszenvedésnek aztán anyukám vetett véget, amikor egyszer látogatóba jövet ráeszméltek arra, hogy tényleg silány körülmények között élek.
Júliusi hónap folyamán találtam végre egy rendes albérletet a Monostoron, elfogadható áron (140 euró a szoba) úgy, hogy egyetlen csótány társaságát sem kell élveznem. A lakás természetesen nem a legújabb, de hála Istennek élhető körülmények vannak, az egyetememtől nincsen messze villamossal és még a lakótársak is egészen elviselhetőek.
Gyöngyi (26):
Uuutolsó éves mesterisként és már egyetemistának jó öregként számomra a lakás élhetősége a legfontosabb. Legyen teljesen felszerelve, legyen benne meleg, és legyen egy akkora közös tér, ahol a barátaimmal könnyedén össze tudok gyűlni. Na már most, ilyen lakást nem sikerült 2018 óta találnom, ráadásul a mostani drágulásokkal lassan már lakást sem sikerül találnom, ami ne lenne 600 euró. Jelenlegi albérletemben egészen februárig lakhatok, utána visszatér külföldi tanulmányairól a kiscsaj, nekem pedig borsozik a hátam attól, hogy egy hideg februári napon majd lakást keressek magamnak…
Kálmán (24):
Én jelenleg apukám egyik barátjának a lakásában lakom. Ez hatalmas mázli, hiszen jelentősen kevesebbet kell fizetnünk, mintha ismeretlenektől bérelnénk a lakást, illetve szerintem cserébe azért, mert mi lakunk benne, tényleg igyekeznek a kedvünkbe járni. Nekem a tér a mindenem, hatalmas luxus, de egy háromszobás lakásban ketten lakom csak egy barátommal, így mindig van egy közös tér, ahol tudjuk fogadni a barátainkat, a családtagjainkat, vagy bárki mást. Számomra ez az egyedüli lényeges dolog, a konyha gyakorlatilag egyáltalán nem érdekel, hiszen úgysem szoktunk főzni, a fürdőben pedig tényleg csak minimális időt töltünk…
Milyen is kellene legyen akkor az az albérlet?
Tudjuk természetesen, hogy négy-öt megszólaló nem reprezentatív, de egy kitűnő példa arra, hogy megmutassuk, milyen is lenne egy ideális albérlet. Természetesen azt is tudjuk, hogy nem lehet mindenkinek eleget tenni, de a lakhatatlan albérletek, amelyeket most is 500-600 euróért vesztegetnek, egyszerűen nem megoldás, egyszerűen nem opció azok számára, akik pár száz euróból szeretnének egy élhető szobát találni maguk számára Kolozsváron.
Facebook kommentek