Már javában adagolja a Mikulás a répát a ré(m)nszarvasainak, a Manók is körülötte sertepertélnek. Te pedig az utolsó pillanatra hagytad a Mikulásajándékot? Már megint?
A gyerekkor egyik legizgalmasabb pillanata a várakozás. Várni a vakációt, azt, hogy nagy legyek, illetve persze a Mikulást. Ezek a legszebb pillanatok, hiszen ilyenkor még csak kapunk, nem kell azon törjük a fejünket, hogy vajon-vajon mit is kellene adjunk. Ez azonban gyorsan megváltozik és hip-hopp, arra eszmélünk fel, hogy már mi is ajándékot kell vásároljunk másoknak, egymásnak. Ilyen kis figyelmességeket gyűjtöttünk most össze.
Semmi értelme a haszontalanságnak! Vásárolj inkább egy kicsit általánosabb, de biztosan hasznos ajándékot!
Az egyik legdühítőbb dolog, amikor az ember olyan ajándékot kap, amire ugyan nem számít, de szüksége sincsen rá. Az ilyen személyesnek tűnő, de igazából nagyon mellé lőtt ajándékokkal Dunát lehet rekeszteni. Én újabban már igyekszem biztosra menni. Inkább egy tisztálkodási szerekből álló csomag, egy szebb kesztyű, sapka, sál, mint valami olyan butaság, amire aztán rá sem fog tudni nézni az ajándékozott. Az, ha egy finomabb csokit, esetleg gyümölcsöt vagy valami kisebb figyelmességet adsz, ami ugyan nem a kreativitásod netovábbjának az eredménye, sokkal jobb, mintha valami butaságot vásárolsz.
A felnőttség abban (is) megmutatkozik, hogy azt értékeled, hogy gondolt rád, nem azt, hogy mennyit és mit vásárolt…
A gesztus számít, nem a részvétel…
Viccelek. A lényeg az az, hogy nem kell a dolgot tulspilázni. Ha valaki többet idegeskedik azon, hogy mit vásároljon és vajon-vajon örülni fog-e a mikulásajándéknak az illető, akkor elment az egésznek a varázslata a fenébe. Itt tényleg akkor ajándékokról van szó, amelyek beleférnek a cipődbe. Így tartja a hagyomány.
Na jó, tudom, egy autókulcs is simán elfér, akármennyire is kicsi a lábad… De maradjunk a csoki, gyümölcs, sál vonalon.
A kézzel készített ajándék nagyon értékes tud lenni…
Régebben én is azt gondoltam, hogy az a menő, amit vásárolsz, főleg akkor, ha az minél drágább. Ma már rájöttem, hogy ez nem igaz. Ha valaki ügyesen fest, köt, hímez, és megtisztel azzal, hogy szán energiát arra, hogy valamit elkészítsen neked, az legalább akkora ajándék, mint a vásárolt, sőt… szerintem sokkal nagyobb.
Egy kézzel készített ajándékba megvan minden: a törődés, rád gondolás és a gesztus. Mindaz, amiről az ajándékozásnak szólnia kell(ene).
Az ajándék az ajándék…
Végül, de nem utolsósorban, az ajándék az ajándék. Még akkor is, ha nem találtad el a másiknak a vágyát feltétlenül és még akkor is, ha egy kicsit késtél vele. Ezt sosem szabad elfeledni. Akkor is érdemes odaadni valakinek azt, amit vettél, készítettél neki, ha az már nem december ötödikén vagy hatodikán történt.
Facebook kommentek