Aki folyamatosan olvassa a cikkeimet, az tudhatja, hogy előszeretettel járok gyalog dolgozni az Xponential Transylvaniaba, hiszen dugómentes, környezetbarát és mindemellett még a reggeli 25-30 perces mozgás sem árt nekem. Egészen mostanáig…
Szombaton kicsit Armageddon-ra hajazó időjárás süvített végig Kolozsváron. Szerencsére engem ez direkt módon nem érintett, hiszen mindezt bentről, a lakásból szemlélhettem, de a hófúvás tényleg komolynak tűnt.
Még aznap este beszéltem telefonon a családdal és az ismerősökkel, tudván, hogy többen is úton vannak éppen. Szerencsére senkinek nem esett bántódása, de többen is panaszkodtak, hogy mennyire nehezen lehetett az úton haladni.
Ezen még annyira nem is csodálkoztam, hiszen annyira még messzemenően nem vagyunk fejlettek, hogy a hatóságok ekkora havazásban azonnal próbálják orvosolni a problémát. Sőt! Kitudja, lehet, hogy igyekeztek orvosolni, csak senki az ismerőseim közül nem járt senki sem arra felé.
Vasárnap már elkezdték takarítani az utakat…
A szombati ítéletidő lejártával, vasárnap délelőtt megjelentek a gépek, autók és elkezdték tisztítani az utat, meg is lepődtem, hogy milye profin és mekkora mellbedobással teszik mindezt a főúton. Dicséretesnek (de közben alapértelmezettnek) találtam mindazt, ami történik, ez a normális, végre valahára.
Bár még havazott azóta és a hideg azóta sem tűnt el, sőt… az úttakarítás, főleg a mellékutcák és a járdák takarítása abbamaradt. Hozzá kell azt is tennem, hogy nem egy nagyon eldugott negyedben lakom, ami külvárosnak számít, hanem az egyik legrégebbi és rengeteg lakóval teli negyedben.
Az odafagyott hó, ami a meleg hatására megenyhült, majd újra odafagyott. Ekkorra már jég lett belőle.
Szóval tudjátok, hogy miről beszélek. Az a jeges, latyakos cucc, amin aztán első osztályúan el lehet csúszni és sokan el is csúsznak (főleg az idősek, akik mondjuk orvoshoz mennének), na az ragadt a járdán nagyjából négy napja úgy, hogy azóta senki sem takarította az utat, és mindenki úgy tesz, mint aki jól végezte dolgát…
Miért nem lehet valami rendesen megcsinálni?
A domb tetejéről néhol feneken csúszva, azon gondolkodtam, hogy miért nem lehet valamit úgy rendesen, tisztességesen elvégezni?
Ez a gondolat folyamatosan nem hagyott nyugodni engem, hiszen láthatóan az emberek megvannak rá, az eszközökben sincsen hiány, hiszen csak lapátra van szükség jóformán, és persze sóval sem állunk rosszul annyira. Akkor mégis miért nem lehet a jeget feltörni és eltüntetni a járdáról, legalább a belváros közvetlen közelében?
A folyamatosan változó időjárásnak köszönhetően természetesen nehéz előre meghatározni azt, hogy akkor éppen mikor lesz ítéletidő vagy mikor lesz hétágra napsütés. Ezekhez mérten tisztában vagyok azzal is, hogy nehéz megoldani a humán erőforrás mozgatását.
De ennyire?
Mikor jutunk el arra a szintre, hogy ténylegesen nem okoz fejfájást nekünk az, hogy takarítják-e a havas utat vagy sem? Mikor lesz végre egy kis rendszer, normalitás ilyen téren?
Ettől függetlenül én továbbra is bizakodó vagyok!
Facebook kommentek