Lassan már az idejét is alig tudom, hogy mikor írtam rendes(en) cikket az EH-ra. Ennek oka, hogy ez mindeddig nem történt meg egyáltalán nem a hanyagság vagy a szétszórtság. Egy picit kimerültem írás terén, elfáradtam, belefáradtam.
2015 elején hoztam létre első blogomat, a Miahézagot. Akkoriban még minden nagyon másként nézett ki: a tartalomgyártás még meglehetősen gyerekcipőben járt, nem is tartalomgyártásnak, hanem blogolásnak hívták. A YouTuberek akkor kezdték el bontogatni szárnyaikat. Az online térben elsősorban az online sajtónak volt hiteles hangja és kevésbé figyeltek a bloggerekre. Legalábbis itthon, Erdélyben.
2015-ben, iskolásként, még egészen másként nézett ki a világ számomra is. Egy régi, nem túl erős laptopom volt, illetve egy szappantartó fényképezőgépem. Meglehetősen sok YouTube videót kellett megnéznem ahhoz, hogy megtudjam, hogyan is kell, hogyan is lehet egy blogot létrehozni a WordPress felületén.
Így született a Miahézag.
Kilenc év. Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem…
Kilenc év telt el azóta, hogy elsősorban hobbiból elkezdtem szövegeket közzéteni a weben. Akkoriban még a házi feladataim közé iktattam be, amikor volt egy pár szabad órám, gondolkodtam, hogy miről lehetne írni, kit mi érdekel, mi az, amitől menő lesz a blogom. Idővel ez meg is hozta a gyümölcsét, hiszen szépen lassan elkezdtek gyűlni az olvasók.
Kilenc évvel ezelőtt az egyik legégetőbb problémám az volt, hogy Ion című regény főszereplői között milyen kapcsolat van. Ion miért választja a földet, ezzel együtt Ana-t Florica helyett, mi az, ami felülírhatja az igaz érzéseket. Bár a téma nagyon foglalkoztatott, és sokat gondolkodtam azon, hogy vajon a férfiú érzések mennyire megegyezőek a női érzésekkel, illetve hogy is működik ez, nem írtam róla. Kit érdekelhet ez? Miért lenne fontos ezen gondolkodni? Biztosan csak engem foglalkoztat…
Aztán az idő elteltével a pályaválasztás kérdése volt a legégetőbb számomra, hiszen az érettségi közeledtével egyértelművé vált számomra, hogy jóformán ez az a döntés, amely az életem hátralevő részében “munkaként” végig fog kísérni.
Az érettségi addigi életem legnagyobb kihívása volt, egészen az egyetem első félévéig. Ezt követően már a hogyan lehet teljesíteni a tantárgy követelményeit, illetve milyen lesz mindaz a gyakorlatban, amit elméletben tanulunk… – volt jelen mindennapjaiban. Bár akkoriban már a Transindexnél a Hoppipollát szerkesztettem, úgy döntöttem, hogy a főbb irányelvei nem a főbb problémák lesznek. Hiszen melyik egyetemistát érdekelné egy hasonszőrű egyetemista kérdései, amelyek húszas évei elején zargatják. Hát akkor sem írtam róla…
Most, hogy már van egyetemi diplomám, sikeresen abszolváltam pár nagyon fontos próbát az életemben, egészen más kérdéseim vannak a jelen életem kapcsán. Egy decemberi találkozón pár témát felvetettem ezen gondolatok közül, és nálam sokkalta tapasztaltabb kolléga azt mondta, hogy jó ötlet, és nem gondolkodni kell, ezeken a témákon, hanem írni róla.
Szóval 2024 ilyen szempontból más lesz: törekedni fogok több olyan témáról írni, amely elsősorban engem érdekel, felvállalva azt, hogy némelyek csak egy bizonyos célközönségnek lesznek érdekesek, ezáltal kevesebb olvasót tudok majd egy-egy cikkünk kapcsán bevonzani az oldalra.
Nagyjából öt év kellett nekem ahhoz, hogy rájöjjek: nem kell, és nem is tudok mindenkinek és mindennek megfelelni, idén pedig tényleg törekszem arra, hogy csak néhány, számomra is belátható és elérhető vágynak és irányelvnek tegyek eleget. Ezért is döntöttem úgy, hogy útjára indítom az #engemérdekel sorozatot.
Kívánjatok sok sikert hozzá! 🙂
Facebook kommentek