Sokszor úgy gondolunk a művészetre, mint valamire, ami szép, érdekes és kulturálisan értékes, de az egészséghez legfeljebb közvetetten van köze. Pedig egyre több kutatás szerint a művészet nemcsak szórakoztat, hanem a testi és mentális jóllétünkre is mérhető hatással lehet.
Daisy Fancourt brit pszichobiológia- és epidemiológiaprofesszor közel 40 év kutatásait foglalja össze Art Cure című könyvében, és arra jut: a művészetet érdemes lenne ugyanúgy beépíteni az életünkbe, mint a mozgást, az egészséges táplálkozást vagy a megfelelő mennyiségű alvást.
És ehhez egyáltalán nem kell művésznek lennünk.
Nem kell jól rajzolnod ahhoz, hogy hasson rád
A művészet pozitív hatásai nem kizárólag a múzeumlátogatásból, színházból vagy koncertből származhatnak.
Már az is számít, ha rajzolunk, festünk, zenét hallgatunk, táncolunk vagy akár megtanulunk egy egyszerű zsonglőrtrükköt.
Fancourt kutatásai szerint a zene például támogatja a gyerekek agyi fejlődését, a tánc pedig olyan új idegpályák kialakulását segítheti, amelyek például Parkinson-kór esetén is javíthatják a mozgást.
A kreatív tevékenységek emellett a demenciával szembeni ellenálló képességet is növelhetik, a zene csökkentheti a stresszt és a fizikai fájdalmat, a kulturális programok pedig a depresszió és az elmagányosodás ellen is védő hatásúak lehetnek.
A kulcs pedig nem az, hogy mit hozunk létre, hanem maga a folyamat.
Nem kell tökéletesen festened. Nem kell tudnod zongorázni. Nem kell művészettörténésznek lenned ahhoz, hogy elmenj egy kiállításra.
Akár napi 15 perc is számíthat
A hosszú távú hatásokhoz természetesen rendszerességre van szükség, de ez nem jelenti azt, hogy minden este három órát kell festővászonnal töltenünk.
Már napi negyedóra kreatív tevékenység is jó kiindulópont lehet.
A fontos az, hogy olyan tevékenységet találjunk, amit valóban élvezünk, és amit hosszú távon is be tudunk építeni az életünkbe.
És van még egy fontos különbség: a kutatások szerint az aktív, illetve élő művészeti élmények általában erősebb hatással vannak ránk, mint a passzív fogyasztás.
Vagyis nem feltétlenül ugyanaz történik velünk, amikor elmegyünk egy koncertre, mint amikor háttérzajként bekapcsoljuk a Spotifyt, miközben három másik dolgot csinálunk.
A művészet nem csak a gazdagoké
Jogosan merül fel a kérdés: nem egyszerűen arról van szó, hogy azok egészségesebbek, akik megengedhetik maguknak a koncerteket, színházat, múzeumokat és kreatív hobbikat?
A Fancourt által bemutatott kutatások alapján nem ez magyarázza teljes egészében a pozitív hatásokat.
Sőt, egyes vizsgálatok szerint a művészet egészségre gyakorolt hatása különösen erős volt a hátrányosabb társadalmi helyzetből érkezők körében.
Ez azért is fontos, mert a kultúra hozzáférhetősége nem pusztán esztétikai vagy szórakoztatóipari kérdés. Ha a művészet valóban hozzájárulhat az egészségünkhöz, akkor annak elérhetősége közegészségügyi kérdéssé is válik.
Persze ettől még nem lesz a művészet csodaszer. Nem helyettesíti a gyógyszeres kezelést, a kemoterápiát vagy az orvosi ellátást.
Viszont kiegészítő kezelésként már most is használják, és több esetben kimutathatóan javítja a hagyományos kezelések eredményességét.
A művészetterápia sem arról szól, hogy tudsz-e festeni
A művészet mentális egészségre gyakorolt hatása különösen érdekes.
A kreatív tevékenységeket egyre gyakrabban alkalmazzák pszichiátriai és terápiás környezetben is. A kutatások szerint például a depresszió kezelésében is jelentős javulást eredményezhet, ha a hagyományos módszereket művészetterápiával egészítik ki.
És itt jön egy gyakori félreértés: nem kell művésznek lenned ahhoz, hogy művészetterápiára menj.
Sőt, Fódi Petra irodalomterapeuta és szervezetpszichológus szerint éppen azok is sokat profitálhatnak belőle, akik korábban egyáltalán nem kapcsolódtak a művészethez.
Egyáltalán nem probléma, ha valaki nem olvas rendszeresen, nem tud festeni vagy soha nem járt művészeti iskolába.
De akkor miért menjünk el egy foglalkozásra, ha otthon is rajzolhatunk?
Az otthoni kreatívkodás önmagában is hasznos lehet. A különbséget a tudatosság és a reflexió jelentheti.
Egy művészetterápiás folyamatban nemcsak létrehozunk vagy befogadunk valamit, hanem megpróbáljuk megérteni azt is, mit vált ki belőlünk.
Egy vers, egy kép vagy egy saját alkotás olyan érzéseket és gondolatokat hozhat felszínre, amelyekre magunktól talán soha nem kérdeznénk rá.
Ehhez pedig hozzáadódik a terapeuta és a csoport jelenléte is.
Néha már az is sokat jelent, amikor rájövünk: nem csak én érzem ezt.
Lehet, hogy ezért érdemes másképp gondolnunk a művészetre. Nem luxuscikként, nem valami elit, csak „művelt embereknek” szóló dologként, hanem olyan tevékenységként, amelynek a mindennapi életünkben is lehet helye.
Nem kell tehetségesnek lenned. Nem kell értened hozzá. Nem kell tökéletesnek lennie. Csak csináld rendszeresen.
Lehet, hogy közben nemcsak valami szépet hozol létre, hanem magadat is egy kicsit jobban összerakod.
Facebook kommentek