Elmúlt az idei karácsony, sajnos. Némi szomorúság van a szívemben, hiszen annyira szeretem ezt az ünnepet, mindig annyira sok lelki ajándékot várok tőle. És valahogy ezalatt a 3 nap alatt már nem történik meg újabban a csoda.
Tudom, tudom, egész évben kellene rendes embernek lenni és akkor most nem főne az ember gyermekének a feje. De itt nem arról van szó. Itt nem arról van szó, hogy nem voltam rendes ember egész évben, hogy mindenkit átvertem, vagy ilyesmi… Sokkal inkább arra gondolok, hogy mennyivel jobb lett volna, jobb lenne, hogy a sok elmulasztott jócselekedetet, amit szerettem volna az adventi-karácsonyi időszakban véghez vinni, megtehettem volna most. De sajnos nem tudtam. Három nap nem volt arra elég. Nem volt elég arra, hogy mindenkinek legalább egy kedves szót tudjak mondani, akinek szeretnék, hogy legalább mindenkit egyszer felhívhassak, hogy egy köszönömöt mondjak nekik a telefonban. De erre sem volt elég.
Ugyanakkor nem voltam makulátlan ebben az évben, tudom. Tudom azt, hogy messzemenően szorgosabbnak kellene lenne, sokkal odaadóbban kellene foglalkozzak az egyetemi dolgaimmal, sokkal jobban oda kellene figyeljek arra, hogy ne bántsak meg másokat. De valahogy ez sem sikerül.
Szerettem volna, ha az idei karácsony kicsit kiszakít a mindennapok zajából és megmutatja azt, hogy mi is a lényege ennek az Ünnepnek.
Az elmúlt egy év rohanás volt, rengeteg sok feladatnak kellett eleget tennem, nagyon sok olyan megpróbáltatás ért, ami nem csak szakmai, hanem egészségügyi is volt. Sikeresen álltam az akadályokat és ott tartok 2021 végén, hogy majdnem mindent ki is tudtam pipálni. Kivéve a lelkiismeretemet. Azt nem. Pedig azt hiszem, hogy arra lenne a legnagyobb szükség.
Nem vagyok boldog.
Ez így leírva még riasztóbbnak tűnik, mint kimondva. Hiába gondoltam azt, hogy majd idővel jobb lesz minden, hogy idővel majd a körülöttem levő problémák megoldódnak, ez még mindig nem történt meg. Reménykedtem abban, hogy idei karácsony lesz egy reménysugár ezen a téren és megmutatja mindazt, ami igazán fontos és ami igazán jó számunkra.
De erre talán következő karácsonyig várnom kell. Talán. Lehet, hogy sokkal tovább is, kitudja…
Egy dologra viszont kitűnő volt ez az Ünnep. Sikerült egy kicsit tisztábban látnom mindazt, ami fontos, rájönnöm, hogy mi tenne engem boldoggá, mi lenne az, ami megnyugvást tudna adni a lelkemnek. És ez talán éppen elég ahhoz, hogy 2022-ben azokra a dolgokra tudjak koncentrálni, amelyek tényleg lényegesek számomra, amelyek gyökeresen befolyásolhatják az életemet.
Remélem, hogy a 2022-es karácsony kicsit jobb lesz, kicsit békésebb, csendesebb és érzelmi értékekben gazdag lesz. Hiszen ez a lényeg, ez a fontos most.
Addig pedig még eszem a bejgliből, kicsit csipegetek még a süteményekből és csodálom a karácsonyi fényeket. Most, ameddig még lehet.
Facebook kommentek