Honnan is lehetne tudni, hogy elkezdődött az iskola, mint onnan, hogy hétfőn reggel az ember dugóban ül? Hát onnan, hogy az idősebbek folyamatosan azt kérdezik a gyerekektől, hogy várod-e a sulit?
A válasz pedig ugyanaz, minden esetben: nem, nem várom.
De miért nem várják, várjuk az iskolát? Mi az az elemi ellenérzés bennünk az iskola irányába?
Bár már jó hét-nyolc éve befejeztem a középiskolai tanulmányaimat, élénken él még bennem a kép, hogy milyen volt iskolába járni. Kétségkívül számtalan haszna is volt, nem csak a jövőbeli tanulmányaimnak képzett alapot az ott megtanult dolgok összessége, hanem a legfontosabb és legjobb barátaimat is az iskolának köszönhetően szereztem. Ez eddig pipa. Eddig minden rendben van, jóformán azt is mondhatnánk, hogy akkor én egy kivétel voltam, aki szeretett iskolába járni… pedig nem. Mindezek ellenére utáltam. Úgy éreztem, hogy az iskolába eltöltött nyolc óra nem előre visz, sokkal inkább egy nagyon rossz rendszerbe kényszerít bele, amitől sehogy nem tudok megszabadulni tizenkét évig. Pedig panaszra igazából nem volt okom. A tanáraim túlnyomó része (értsd: 1-2 tanárt kivéve) nagyon kedvesek és megértőek voltak, az esetek túlnyomó részében pedig jó pedagógusok is. Ez pedig már elegendő kellene legyen ahhoz, hogy valaki jól érezze magát a bőrében ha iskolás.
A diákok nem a régiek, vagy a rendszerrel van hatalmas probléma?
Bár a választ erre a kérdésre szerintem mindannyian tudjátok, megerősítelek benne. Véleményem szerint tényleg a rendszerrel van a probléma. Hiszen a világ hatalmas változásokon ment keresztül. Egyik pillanatban még krétával írtuk a táblára, töltőtollal írtunk, most pedig már ezer alternatív lehetőség van, ráadásul kiderült: az oktatás az online térben, modern eszközökkel is le tudna zajlani, mindössze változtatni kellene a metódusokon, illetve mindenki nyitottabb kellene legyen az ilyen alternatív megoldásokra.
Bár én jellemezően támogatom a házi olvasmányok műfaját, de legyünk reálisak: ki szeretne napi nyolc órát ülni a padban, egy meglehetősen unalmas, ingerszegény környezetben, ami hihetetlenül kötött, miközben az egész világ a szabadság, a freelancerség felé mozdult el?
Iskolában a bullying is, amiről kevesen beszélnek…
Ez természetesen megér egy külön cikket is, de fontos megemlíteni, hogy rengetegen azért nem szeretnek iskolába járni, mert a közösség, amelyhez tartozniuk kell nem befogadó, esetleg a közeg által meghatározott trendeknek nem tudnak megfelelni a diákok. Ez pedig probléma.
Szerintem a történelemben kvázi soha nem volt még olyan, hogy a liberális világban ekkora különbségek legyen tanuló és tanuló között. Persze, tudom, a szüleink generációjában is volt olyan, akinek már volt farmernadrágja, és nem a kötelező szövetet hordta, de legyünk reálisak: vannak olyan osztályközösségek, ahol egyes gyerekek csak Félixre jutnak el nyaralni, míg másoknak a világ legtermészetesebb dolga, hogy Máltán töltenek egy-két hetet. Ez pedig hatalmas társadalombeli különbség, hatalmas életvitelbeli eltérés. Tizenévesként ezzel nem tudsz mit kezdeni, hiszen fel sem vagy készülve arra, hogy ezért valószínű, hogy kirekeszthet egy közösség.
Tehát akkor szeretsz iskolába járni, vártad, hogy találkozz a többiekkel?
Hát nem, jobb volt a vakáció.
Facebook kommentek