Egy hónap. Picit furcsa kimondani. 30 nap, így talán szemléletesebb. Így talán jobban megtudjátok értetni, hogy miért is nagy mérföldkő ez az nap a portál életében.
Persze, tudom, mondhatjuk, hogy igazándiból szeptember 15-én indult a portál, de én attól a naptól számolom, amikor megérkezett az első olyan látogató, aki magától találta meg az oldalt (mondjuk Facebookon keresztül), és nem ismer engem személyesen. Ez pedig egyértelműen szeptember 21-től számolódik. Emlékszem, hogy már vasárnap este elkezdtem figyelni, hogy milyen mozgás van a portál körül, elküldtem az első Facebook meghívókat néhány embernek, és vártam a csodát. Az első 20-30 like hamar meglett (a saját Facebookomon nincsen sok ismerősöm, és még azok közül is csak néhány embert hívtam meg…), és reménykedtem, hogy minél többen fogják kedvelni az oldalunkat, minél többen fognak érdeklődni a közzétett dolgok iránt. És láss csodát! Mára már több, mint 2000 egyedi látogatója volt az oldalnak! Ezt a számot helyezzük kontextusba: nem költöttem iszonyatosan nagy mennyiségű pénzt online hirdetésekre, nem béreltem fel menő marketingügynökségeket, és nem beszélgettem olyan emberekkel, akik már több portált kiépítettek.
A saját, lassú tempómban indultam ezen az úton, vállalva. nehézségeket, azt, hogy lesznek olyan esték, amikor majd kábultan fogok magam elé bámulni, tanácstalanul. És még ugyan rengeteg ötletem van, hogy miről szeretnék írni, melyek azok a dolgok, amelyekről feltétlenül szeretnék beszélni, viszont az már kikristályosodott számomra, hogy egy portált felépíteni, úgy, hogy naponta új tartalom jelenjen meg rajta, nem könnyű. Nem könnyű olyan csapatot találni, akik szívesen írnak a portálra, és sajátjuknak tekintik a portált! Nem könnyű 22 évesen, vállalva a felelősséget elindulni egy nehéz, göröngyös úton.
De megéri!
Az elmúlt egy hónapban rengeteget dolgoztam, rengeteg agyaltam, nagyon sokat nézegettem külföldi és hazai hírportálokat, hogy megtudjam milyennek is kéne lennie az Erdélyi Hangnak. Rengeteget tanultam, és nagyon sok kedves, és bátorító üzenetet kaptam. Sőt! Voltak olyanok, akik tippekkel láttak el, és ha találtam egy-egy cikkben elütést, vagy értelmetlenséget, rögvest jelezték. És ez csodálatos.
Mindig egy olyan oldalra, fórumra vágytam, ami az enyém, ahol önmagam lehet, és ahol tabuk és keretek nélkül tudok írni olyan dolgokról, amelyek engem, és a korosztályomat foglalkoztatnak. Nem az foglalkoztatott soha, hogy hányan olvasták a cikkeimet, hányan nézték meg a tartalmaimat, hanem az, hogy azok közül, akik látták hány emberből váltott ki érzelmet, hány ember érezte azt, hogy az az idő, amit az általam készített tartalomra szánt jobbá tette a napját, vagy egy kicsi tágította a látókörét.
A Tőletek kapott üzenetek alapján éppen elégnek. Éppen elég fiatalnak az érdeklődését keltette fel a hírportál, és éppen elegen gondolkodtak el egy-egy téma kapcsán. És ezzel már el is értem a célomat!
Mondhatnám, hogy boldog vagyok, és hátradőlök. De erről szó sincsen, egy hónapja tölti ki mindennapjaimat a portál, és ez csak a kezdet! Szeretném, ha növekedne, minél több cikk jelenne meg rajta, és minél esszenciálisabb része lenne az erdélyi sajtónak! Ehhez pedig rengeteg munkára és rátok lesz szükségem!
Köszönöm, hogy olvassátok cikkeinket! Ígérjük, hogy mindig igyekezni fogunk a legjobbat kihozni magunkból!
Facebook kommentek