Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Elkerülni az elkerülhetetlent? – A tanügyi sztrájk margójára

Már egy ideje próbáljuk elkerülni az elkerülhetetlen. Én legalábbis úgy érzem. A tanügy szerintem világszinten a béke feneke alatt van, a legtöbb modernkori kormány ott próbálja meg megspórolni azt a pénzt, amit máshova át kell csoportosítson, hogy ne legyenek általános sztrájkok. A tanügyi alkalmazottak pedig az ellátási lánc (értsd pénzügyi szempontból) szélén vannak újra…

Kevés nehezebb ám fontosabb dolog van az életben, mint a tanulás. Egy idióta iskolarendszer egy idióta jövőt formál. Ez pedig a egy körforgás, hiszen a későbbiekben olyan miniszterek, ügyvédek, orvosok és tanárok lesznek, amilyen lehetőségek közül a ma fiataljai választhatnak. Szóval értitek.

Ez pedig nem jó irány…

Meglehetősen elkeserítőnek találom mindazt, ami körülöttünk történik. Gyakorlatilag mindenki átmeneti megoldásokat próbál találni, lehetőleg úgy, hogy éppen az ő hivatalban levő időszakát még kibírja, ne essen csorba a hírnevén. Valódi megoldásokat nem szeretnének találni, nincsen infrastrukturális beruházások az iskolákban, a legnagyobb újdonság az volt, amikor a COVID kellős közepén táblagépeket ígérgettek a diákoknak. Hát abból sem kapott mindenki…

A pedagógusok bérét meg kell emelni.

Bár mindenki a finnországi iskolarendszert dicséri, fontos megemlíteni azt, hogy bizony-bizony az sem a régi már. Természetesen hatalmas különbség van aközött, hogy melyik pillanatban kezded el kispórolni a pénzt az iskolarendszerből, de több ismerősömtől is hallottam már (aki ott él), hogy bizony-bizony ott is vannak negatív irányba történő változások.

Mi lesz így veled világ?

A mostani sztrájk szerintem egy jó ideje már várható volt. Semmilyen meglepőt nem tapasztaltam annak kapcsán, ami most történt. Régóta kérvényezik a szakszervezetek, ezáltal a pedagógusok is. Nem történt előrelépés az ügyben, sőt igazából senki sem hallotta meg a szavaikat. Hát így jártak. A történetben természetesen most sem a döntéshozókat sajnálom, sokkalta inkább azon diákokat, akik ezután a lépés után bizony meg fogják szívni, hiszen a tananyaggal való lemaradást egyetlen tanügyi miniszter sem kell bepótolja, viszont kötelezheti az oktatókat arra, hogy olyan lépéseket tegyenek, úgy hajtsák túl magukat, amire normális esetben nem lenne szükség.

A probléma, mint ahogyan az általában szokott lenni, egyáltalán nem egyszerű…

Természetesen nagyon könnyű lenne a cikkemben valakit okolni a dolgokért. Okolni azért, mert ez így van, a háború, a gazdasági visszaesés, a közhangulat és még sorolhatnám. A dolgok, mint ahogyan az általában lenni szokott, nem fekete-fehérek. Sokrétű és sok embercsoport együttes munkájával változtatható. De még nem visszafordíthatatlan.

Csak egy kérdés van: Akarjuk a változást?

Oszd meg, ha tetszik az írás!

Facebook kommentek