A teremtőnek hála, mind mások vagyunk, különböző igényekkel, prioritásokkal, érzésekkel. Ez jól tetten érthető az általunk fogyasztott termékek rendkívül színes skáláján. Időről időre mégis létrejön valami új, ami ezt a sok különböző embert összerántja. Jelenleg hasonló tisztet, az Eufória című sorozat tölt be, ami a Twitter felmérései szerint az évtized legnézettebb sorozata. A HBO sem gondolja ezt másképp, hiszen a Trónok harca után az előkelő ezüstérmet viszi a széria. De mitől ilyen nagy durranás?
Düh, csalódottság, teljes döbbenet, izgalom, könnyek, remény és melankólia – valahogy így írnám le az Eufória második évadával kapcsolatos érzéseim. Ezek nem sokban különböznek az előző felvonásától, csupán most még mélyebbre süllyedtünk a drogok, a szex és erőszak világában, egyre kevesebb napfény szűrődik be.
Az amerikai tinidrámát Sam Levinson készítette, az azonos nevű izraeli sorozat alapján. A HBO forgalmazásában 2019. júniusában debütált, akkora sikerrel, hogy már a következő hónapban berendelték az új évadot, melynek záró epizódja a napokban futott le.
A történet középpontjában Rue (Zendaya) áll, aki édesapja halála után drogfüggő lesz és az őt körülvevő emberek hatására próbál tiszta maradni, hogy aztán miattuk újra vissza is essen. Eközben megismerhetjük iskolatársainak, barátainak történetét. Az egykori legjobb barátnőt, Lexit (Maude Apatow), aki látszólag csak szemlélője még saját életének is. Fez-t (Angus Cloud) a helyi drogkereskedőt, aki szintén nagyon közel áll főszereplőnkhöz. Fontos szerepet kap még Jules (Hunter Schafer), Rue szerelme és új barátjuk Elliot (Dominic Fike). Tarkítja a történetet Kat (Barbie Ferreira) a maga kétszínűségével, ahogyan az újonnan kialakuló szerelmi háromszög is – Cassie (Sydney Sweeney), a legjobb barátnője, Maddy (Alexa Demie) és az ő exe Nate (Jacob Elordi). Sok szereplős sorozathoz hűen hosszú lenne mindenkit számba venni, de kihagyhatatlan karakterek, a szülők, akik főként szobanövényként végig vegetálják gyerekeik életét, míg azok hibát hibára halmoznak. A legtöbb szerepet Nate apja, Cal (Eric Dane) kapja, aki felszínen bár az amerikaiálom-szerű család képét akarja mutatni, de a titkok a háttérből rátörik az ajtót.
Nehéz a második évadról beszélni, hiszen minden epizód után órák kellettek míg feldolgoztam, mit is láttam – az Eufória lehoz az életről, megrág, kiköp, majd átmegy rajtad úthengerrel. Valahol a felénél tudatosult bennem, hogy bár izgalmamban pislogni sem merek, nem volt kedvenc szereplőm. Nincsenek jó vagy rossz karakterek, a néző dönti el, hogy miért bírál el egyeseket vagy oldoz fel másokat. Környezetem annyira távol áll a filmben látottaktól, hogy nem is igazán tudtam belehelyezkedni egyik karakter jellemvonásaiba sem. Mindettől elvonatkoztatva lenyűgöző alakítást nyújtottak a színészek. Többen is a széria által váltak híressé és óhatatlanul összefonódott a nevük a karakterükkel, hosszú lesz ezt levetkőzni.
A sorozat kihagyhatatlan eleme az operatőri munka. Igényes és ritkán látott kameraállások, színek és fények, kreatív megoldások. Külön öröm, hogy ez a kivételes alkotás, magyar névhez is kötődik, hiszen Rév Marcellt, Emmy-díjra jelölték, a Trouble Don’t Last Always című epizódért. Az Eufória további két jelölést is kapott, amit remélhetőleg az előző évad mintájára (akkor három Emmy-díjat is vitt) el is nyernek.
A lebilincselő cselekmény mellé emlékezetes zene is dukál, melyet a széria szintén nagyon erősen hoz. Az előző évad lejátszási listái több milliós megtekintéseknél járnak és ezúttal sem fukarkodtak a slágergyanús dalokkal. A zenei részéért Gustave Rudman Rambalit és Labrinth-et érheti a dicséret. Idei személyes kedvencem az I’m Tired című nóta, valamint Elliot dala a fináléban, ami libabőrt és könnyeket okozott. A saját zeneszámokon kívül a rajongók rengeteg lejátszási listát készítenek YouTube-on, ami valamelyik karakter szerepéhez illeszkedik.
Az Eufória alapjában véve a lehető „legtorzabb” görbe tükröt tárja a néző elé. Minden gimnazista számára aktuálisak lehetnek ezek a témák, de nehéz elképzelni, hogy a valóságban ennyire összeálljon minden egy mozivászonért kiáltó történetté. Már az előző évad is tömve volt droggal, erőszakkal, szexel, mentális problémákkal, de ha lehet most felsőbb fokozatba kapcsoltak a készítők. Minden sokkal drámaibb, letaglózóbb, megdöbbentőbb. A karakterek, a párbeszédek, a sminkek, a jelmezek. Ez utóbbiakból a nézők több TikTok trendet is csináltak. Bár a 18+-os jelzéssel tisztában voltam, kissé meglepődtem az első meztelen jeleneteknél, mondjuk ez a megoldás a HBO eszköztárától sosem állt távol. A kendőzetlen valóságot tárták fel a nézőnek, legyen szó szinte bármiről, ami a nyugalom megzavarására alkalmas. Olyan érzésem volt egy ponton, mint a Trónok harca első évadának végén – bármi megtörténhet, úgyhogy ne lepődj meg azon sem, ha kinyírjuk a kedvenc karaktered. Emiatt lett talán még izgalmasabb az egész, így hát nem csoda, hogy az évtized legnépszerűbb sorozatának címére esélyes. A két évad között eltelt időben sem veszített a népszerűségéből, vélhetőleg a már berendelt harmadikig sem fog, ami a hírek szerint 2024-ben érkezik majd.
Facebook kommentek