Minden hét elején a környezetünkben legalább egy ember szájából elhangzik a mondta: utálom a hétfőt! A világ egyik leghíresebb macskája, Garfield egy egész karriert épített fel erre az érzésre – persze a lasagne imádata mellett. Ilyenkor alig bírunk kikászálódni az ágyunkból, morcosak vagyunk, és valljuk be őszintén, a munkahelyi produktivitásunk is a béka feneke alatt van. De mégis miért visel meg minket ennyire a hétfő? Tényleg ennyivel borzalmasabb, mint a hét többi napja?
Habár logikusan ekkor kellene a legfrissebbnek és a legkipihentebbnek lennünk, a hétfői levertség úgy tűnik kiirthatatlanul beleivódott a kultúránkba. Általános lehangoltság, demotiváltság, munkaundor, fáradság jellemez legtöbbünket, és úgy érezzük, nincs az a koffeinmennyiség, ami segíthet túlélni a napot. Mondjuk ki, a hétfő a hetünk sötét mélypontja. Ez a jelenség a kutatók figyelmét is felkeltette, több vizsgálat is született a témában. Arthur A. Stone (2012) kutatásában 340 000 embert kérdezett meg arról, hogyan éreznek a hét egyes napjaival kapcsolatban. Az eredmény talán nem okoz különösebb meglepetést: utáljuk a hétfőt. Sőt,
mindennapot utálunk, ami nem péntek.
Azonban érdekes módon a legtöbb ember bár nem szereti a hétfőket, de nem is kedveli kevésbé, mint a hét bármelyik másik napját. Úgy tűnik egy általános negatív attitűd jellemez minket a munkanapok iránt. De mégis, a hétfőnek valahogy kitüntetett szerep jutott az idők folyamán. Mi lehet ennek a hátterében? Miért lett szegényből bűnbak minden földi nyomorunkért?
Csak még öt perc!
A test és az elme szoros kapcsolatban állnak egymással, nincs ez másképp az alvás vonatkozásában sem. Az ember alvásritmusa különösen érzékeny a külső és belső változásokra. Rosszabbul alszunk, ha nincs kellően sötét a szobánkban, ha körülöttünk hangzavar van, de akkor is, ha a holnapi vizsgán vagy meetingen pörög az agyunk elalvás előtt. Gondoljunk csak bele, mennyire megvisel minket a félévenkénti óraállítás vagy egy repülőút utáni jetlag. Ennek ellenére mégis mi magunk vagyunk azok, akik összezavarjuk alvási ritmusunkat minden egyes hétvégén, hiszen ekkor próbáljuk kipihenni a hétköznapok megpróbáltatásait. Akár délig is elheverészünk az ágyban, boldogan pótolva hiányzó óráinkat az álomvilágban. Kutatások szerint azonban az így nyert pár plusz óra alvás csak fáradtabbá tesz minket.
Hova lett a vasárnapom?
Egy ausztrál kutatásban arra kérték a résztvevőket egy héten keresztül, hogy rendszeres időközönként jegyezzék fel, hogyan érzik magukat. Az eredményekből kiderült, hogy hétfőnként semmivel sem volt rosszabb a kedvük a kísérleti személyeknek, mint kedden, szerdán vagy csütörtökön. A péntek már kivételt képez: gyakran elő-hétvégeként tekintünk rá, ami igencsak fel tudja dobni a hangulatunkat. Azonban amikor arra kérték a résztvevőket, hogy idézzék fel, melyik volt a legrosszabb napjuk, szinte mindenki a hétfőt választotta. Ennek a jelenségnek feltehetőleg az a nagy érzelmi váltás áll a hátterében, ami elválasztja a vasárnapi kellemes hétvégét a munkás hétfőtől. Szóval szegény hétfő már alapból vesztes pozícióból indul a kegyeinkért.
Hétvégi lazulások, avagy az a hajnali gyros már lehet nem kellett volna…
A hétvégék arra lettek kitalálva, hogy az emberek pihenjenek és kikapcsolódjanak a többnapos munkavégzés után. Ilyenkor rendszerint elengedjük magunkat, többet eszünk és iszunk.
és a nagy bulik is jellemzően hétvégén szoktak megrendezésre kerülni. Ennek a dorbézolásnak azonban sajnos ára van, amit leghamarabb hétfőn érzünk meg magunkon. Kicsit kótyagos még a fejünk attól az utolsó felestől, és talán a nagyi utolsó zserbóját se kellett volna habzó szájjal befalni, mert most mintha kicsit szűk lenne rajtunk az ing. Ismerős gondolatok, ugye? Nem csoda hát, hogy hétfőnként úgy érezzük, fényévekre vagyunk a legjobb formánktól. Ilyenkor szoktak jönni a nagy fogadkozások, hogy holnaptól diéta, meg végre felavatom a futócipőmet, ami lassan három hónapja áll a dobozában érintetlenül, és tényleg ez volt az utolsó szál cigim is! Ezek a fogadalmak mind a saját magunkkal való elégedetlenségből fakadnak, ami egy újabb katalizátora annak, hogy ne kedveljük a hétfőket.
Még a testünk is sztrájkol
Kutatók azt találták, hogy hétfőnként kevésbé érezzük magunkat egészségesnek, és ez valóban így is van: kevésbé vagyunk fittek ezeken a napokon. A hét elején a legtöbb a testsúlyunk, függetlenül attól, mennyire tudatosan figyelünk a táplálkozásunkra. Hétfőnként jellemzően magasabb a vérnyomásunk és ezeken a napokon a legnagyobb az esélye annak, hogy stroke vagy szívroham áldozatává váljunk. Kis túlzással, de tényleg van igazság abban az érzésben, hogy az életünkre tör a hétfő.
Rossz munka, rossz hangulat
Felmérések szerint az emberek 70 százaléka utálja a munkáját, vagy teljesen közömbös iránta. Ez nagyban hozzájárul ahhoz a jelenséghez, amit „monday blues”, szabad fordítás szerint hétfői búskomorság néven ismerünk. Ez a depresszív és feszült hangulat már vasárnap hatalmába keríthet minket, ezáltal egy abszolút kudarcra ítélt hétfőt eredményezve. Talán ezért lehet az, hogy az állásjelentkezések 37 százalékát keddenként küldik el a jelöltek – egy szörnyű hétfő után még motiváltabb az ember arra, hogy munkahelyet váltson.
Hétvégi siralom – a vasárnap szindróma
Biztosan ismerős az érzés, amikor vasárnap kora délután alattomos módon kezdenek bekúszni az elmédbe olyan gondolatok a másnappal kapcsolatban, amelytől a hideg is kiráz. Ismét együtt kell dolgozni azzal az idegesítő kollégáddal, embernyi magasságú papírhalom vár az asztalodon és még az undok főnöknek is prezentálnod kell a heti meetingen. Ilyenkor tudatosul bennünk az is, hogy az édes pihenéssel és szórakozással töltött hétvégének kérlelhetetlenül vége van. Azt az érzést, amit ezek a gondolatok idéznek elő bennünk nevezi a szakirodalom vasárnapi szindrómának: a hétvége elsiratásának.
Ahogy a fentiekből is kiderült, joggal táplálhatunk nem túl kedves érzéseket a hét első napja iránt. Azonban ez még nem ok arra, hogy ezeken a napokon kérlelhetetlenül belesüppedjünk a letargiába: ha egy kicsit tudatosan odafigyelünk magunkra sokkal könnyebben tudjuk venni a hétfőnként elénk kerülő akadályokat. És emlékezzünk kedvenc kövér macskánk, Garfield szavaira, miszerint „a hétfőben az a jó, hogy csak egyszer van egy héten.”
Az eredeti cikk a Mindset Pszichológiában jelent meg
Facebook kommentek