A férfiak és nők közötti kommunikáció tele van félreértésekkel. Sokszor ugyanazt a helyzetet teljesen másképp értelmezzük, mást olvasunk ki egy üzenetből, egy gesztusból vagy akár egy csendből. De vajon tényleg annyira különbözünk egymástól, hogy szinte lehetetlen megérteni a másikat?
1992-es könyvében John Gray fogalmazta meg a mára ikonikussá vált mondatot: „A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek.” Az állítás szerint a két nem alapvetően eltérően működik, mintha valóban két külön bolygóról érkeztünk volna. Bár ezt ma már számos szempontból lehet és érdemes megkérdőjelezni, egy dolgot nehéz vitatni: a férfi-női kapcsolatokban meglepően könnyű elbeszélni egymás mellett.
Egy üzenet, amit az egyik fél teljesen egyértelműnek gondol, a másiknak máris háromféle jelentést hordozhat. Egy kedves gesztust valaki érdeklődésként értelmez, miközben a másik fél egyszerűen csak kedves akart lenni. Egy problémáról szóló beszélgetésnél pedig az egyik fél megoldást keres, miközben a másiknak egyszerűen arra lenne szüksége, hogy meghallgassák.
Ezért adódik a kérdés: hogyan érthetnénk meg jobban egymást?
Fiatal férfiakat és nőket kérdeztem arról, hogy szerintük mik a leggyakoribb félreértések a két nem között, milyen sztereotípiákkal találkoznak, mit kérdeznének meg egymástól, ha nem lennének bennük gátlások, és hogyan lehetne könnyebben közeledni a másikhoz.
Mi az, amit szeretnétek, hogy a fiúk/lányok jobban megértsenek rólatok?
LÁNYOK:
- A fiúk gyakran félreértik a kedvességet, és azt gondolják, hogy ha egy lány figyelmes vagy közvetlen velük, annak biztosan romantikus oka van. Sokszor az indítékainkat is félreértik, különösen akkor, amikor valamilyen érzelmi reakcióról van szó.
- Amikor egy problémáról beszélünk, nem feltétlenül megoldást keresünk. Néha egyszerűen csak szeretnénk elmondani, mi történt, és azt, hogy valaki meghallgasson minket. Nem azért mesélünk egy problémáról, mert képtelenek vagyunk megoldani, hanem mert jól esik a támogatás.
- Hajlamosak vagyunk végiggondolni a lehetséges forgatókönyveket: mi van, ha ezt mondja, mi van, ha nem ír vissza, mi van, ha félreértett valamit? Ez kívülről sokszor túlgondolásnak tűnhet, de különösen akkor erősödik fel, amikor nincs egyértelmű kommunikáció.
- Sokszor azt érezzük, hogy nem tudjuk teljesen önmagunkat adni, hanem egy bizonyos szerepnek kell megfelelnünk. Néha már az is fárasztó, hogy megpróbáljuk kitalálni, milyennek kellene lennünk ahhoz, hogy egy fiú számára vonzóak legyünk.
FIÚK:
- Sokszor úgy érezzük, hogy a lányok többet olvasnak bele a tetteinkbe, mint amennyi valójában ott van. Amit mondunk vagy teszünk, néha egyszerűen csak azt jelenti, amit.
- Mindkét oldalon jelen van a büszkeség. Mi is sokszor azt várjuk, hogy a másik kezdeményezzen. Egy fiú számára sem könnyű odalépni valakihez úgy, hogy közben ott van a visszautasítás lehetősége.
- Nekünk is számít, hogyan látnak minket mások. A barátok véleménye, a társaságban kialakult képünk és az úgynevezett státusz a randizás során is szerepet játszhat. Egy kapcsolat vagy egy új ismeretség néha nemcsak arról szól, hogy mi ketten mit érzünk egymás iránt, hanem arról is, hogyan illeszkedik az egész a társasági környezetünkbe.
- A férfiaknak is vannak hormonális és fizikai változásaik, amelyekkel meg kell tanulniuk együtt élni. Ezek természetesen nem ugyanazok, mint amiket a nők tapasztalnak, de ettől még léteznek. Ráadásul sok fiú olyan közegből érkezik, ahol ezekről egyáltalán nem volt szokás beszélni.
Milyen tévhitek vagy sztereotípiák élnek szerintetek a fiúk/lányok fejében rólatok?
LÁNYOK:
- Ha egy lány érzelmes, könnyen megkapja, hogy „hisztizik”. Ez egy kettős mérce, ami sokak számára frusztráló. Ha egy nő felemeli a hangját vagy határozottan kiáll a véleménye mellett, könnyen érzelmesnek vagy problémásnak nevezik, miközben ugyanez egy férfinál sokszor határozottságnak számít.
- A randizásban is erősen jelen van a kettős mérce. Egy lány, aki egyszerre több emberrel beszélget, ismerkedik vagy egy buliban táncol valakivel, könnyen negatív címkéket kaphat. Ugyanez a viselkedés egy fiúnál sokszor inkább tapasztalatként vagy magabiztosságként jelenik meg.
- Sokszor az is elvárásként jelenik meg, hogy a nőknek pontosan tudniuk kell, mit akarnak, miközben amikor ezt egyértelműen kommunikálják, könnyen túl határozottnak vagy válogatósnak bélyegzik őket.
FIÚK:
- A lányok talán nem is tudják, hogy a fiúbaráti társaságokban milyen gyorsan terjedhetnek a hírek. Egy új ismerkedésről vagy egy randiról nagyon hamar tudomást szerezhetnek mások is. Egy visszautasítás vagy sikertelen kapcsolat után pedig a barátok reakciója sokszor keményebb, mint amire kívülről számítanánk.
- Azt gondoljátok, hogy a fiúknak általában alacsonyabb az érzelmi intelligenciájuk. Pedig ez nem feltétlenül nemi kérdés, sokkal inkább személyiség, neveltetés és tapasztalat függvénye.
- Sok fiú már azt sem tanulta meg, hogyan nevezze meg a saját érzéseit. Ha pedig valaki a saját érzelmeivel is nehezen boldogul, érthető módon még nehezebb számára egy másik ember érzéseit felismerni és megfelelően kezelni.
Van olyan dolog, amit szívesen megkérdeznétek a fiúktól/lányoktól, de valamiért ritkán teszitek meg?
LÁNYOK:
- Mit mondasz valójában rólam a barátaidnak? És a családodnak? Mi hangzik el egy fiúbaráti társaságban egy új ismerkedésről?
- Amikor rám nézel, amikor velem töltesz időt, mire gondolsz?
- Mennyire beszélitek ki egymás között a lányokat? Mennyit osztotok meg egy új ismerkedésről a barátaitokkal, és hol húzzátok meg a magánélet határát?
- Többet számít nektek a külsőnk, mint a személyiségünk?
- Baj vagy red flag, ha valakinek a húszas évei elején még nem volt hosszú távú kapcsolata?
FIÚK:
- Mennyi a bodycountod? Félreértés ne essék: nem feltétlenül azért merül fel ez a kérdés, mert egy szám alapján szeretnének megítélni valakit. Inkább az ismerkedéshez és a kapcsolatokhoz való hozzáállásra kíváncsiak.
- Van egyáltalán esélyem nálad, vagy csak az időmet vesztegetem? Mikor lenne érdemes ezt tisztázni?
- Mit kellett volna jobban csinálnom? Sokan szeretnék ezt megkérdezni egy sikertelen kapcsolat vagy ismerkedés után, de a büszkeség miatt inkább nem teszik.
- Mennyire természetes számotokra, hogy egy nő kezdeményez? És egyáltalán zavar benneteket, ha egy lány teszi meg az első lépést?
Hogyan nyissanak felétek a fiúk/lányok?
LÁNYOK:
- Legyetek egyértelműek. Ne kelljen folyamatosan azon gondolkodnunk, hogy egy kedves üzenet mögött van-e valamilyen szándék.
- A barátság sokszor nagyon jó alapja lehet egy kapcsolatnak. Ugyanakkor sokan félnek attól, hogy egy barátságot tesznek kockára egy romantikus közeledéssel.
- Ismerjük meg egymást először. Nem feltétlenül kell azonnal nagy gesztusokra gondolni. Sokkal fontosabb, hogy legyen lehetőség beszélgetni, együtt tölteni időt és fokozatosan kideríteni, működik-e közöttünk valami.
- Fontos a szikra, de nem mindig azonnal jelenik meg. Előfordulhat, hogy valaki elsőre nem vált ki belőlünk mindent, amit keresünk, de később alakul ki a vonzalom.
FIÚK:
- Adjátok meg a lehetőséget, hogy mi is kezdeményezzünk.
- Ugyanakkor nektek is lehetőségetek van jelezni, ha nyitottak vagytok. Az a felfogás, hogy egy ismerkedésben mindent kizárólag a férfinak kell kezdeményeznie, ma már egyre kevésbé működőképes.
- Ez inkább 50-50. Ha érdeklődtök, válaszoljatok úgy, hogy legyen lehetőségünk továbbvinni a beszélgetést. Egy kapcsolat akkor tud elkezdődni, ha mindkét fél energiát tesz bele.
- Nagyon nehéz eldönteni, hogy egy lány egyszerűen csak kedves, vagy ezzel azt jelzi, hogy nyitott a közeledésre. Több egyértelmű jelzés rengeteget segítene.
A beszélgetések után egy dolog vált igazán világossá: lehet, hogy valóban másképp gondolkodunk, de nem feltétlenül azért értjük félre egymást, mert alapvetően különbözőek vagyunk.
Sokkal inkább azért, mert másképp kommunikálunk. Máshogy fejezzük ki az érdeklődésünket, a bizonytalanságunkat, a szeretetünket vagy akár a sértettségünket. Közben pedig hajlamosak vagyunk olyan dolgokat feltételezni a másikról, amelyeket soha nem kérdeztünk meg tőle.
És talán ez az egyik legnagyobb probléma: a másikról alkotott képünket sokszor saját tapasztalatainkból, korábbi csalódásainkból és sztereotípiáinkból építjük fel. Ahelyett, hogy egyszerűen megkérdeznénk: te ezt hogyan gondolod?
Ráadásul egy embert nem lehet pusztán a neme alapján megérteni. A személyisége, a családi háttere, a korábbi kapcsolatai, a tapasztalatai és a saját bizonytalanságai legalább ennyire meghatározzák, hogyan viselkedik egy kapcsolatban.
Lehet, hogy tehát mégsem a Marsról és a Vénuszról érkeztünk.
Lehet, hogy ugyanarról a bolygóról jöttünk, csak egyszerűen nem tanultuk meg ugyanazt a nyelvet.
És talán a megoldás sem valami nagy megfejtés. Néha elég lenne kevesebbet találgatni, kevesebbet feltételezni, és többet kérdezni. Nem azt próbálni kitalálni, hogy „vajon mit jelentett ezzel?”, hanem egyszerűen megkérdezni.
Mert lehet, hogy a másik nem annyira érthetetlen, mint amilyennek elsőre tűnik. Csak időt kell adnunk egymásnak arra, hogy valóban megmutassuk, kik vagyunk.
Facebook kommentek