Mindannyian többet, szebbet, jobbat szeretnénk, de hol tudunk saját dolgaink számára megálljt parancsolni és létezik-e egyáltalán az a bizonyos megállj?
Ülök a gép előtt és a megszokott dolgaimat csinálom. Hirtelen a Booking küld egy értesítést, hogy már csak ennyi és ennyibe kerül az a kirándulás, amit a kívánságlistámra helyeztem (Barira szeretnénk utazni). Hosszú ideje nekem ez volt a kívánságom, hogy lehetőleg, ha minden jól megy, legyen lehetőségünk elmenni nyaralni. Barira.
Persze, aki volt már ott, tudja, hogy nagyon sok pénzbe kerül egy ilyen nyaralás és ha ez mind nem lenne elég, akkor még ott van az a tény is, hogy bár nagyon szeretnénk, hogy minden úgy működjön, mint a Pandémia előtt, sajnos erre még egy kicsit várnunk kell.
Mivel azt érzem, hogy amiatt nincsen nekünk elég pénzünk arra (a király többes itt a barátomra és rám vonatkozik), mert nem dolgozom eléggé keményen, nem hozom ki magamból a maximumot, így arra a következtetésre jutottam, hogy szükségem lenne még egy mellékállásra, még egy olyan pénzkeresési lehetőségre, amely biztos, kiszámítható s hátha ezáltal boldogabb tudok lenni.
Aztán most, hogy már második állásom is megvan és úgy tűnik, hogy ha tényleg minden jól megy, akkor a nyáron végre-valahára el fogunk tudni jutni Barira, azon kezdtem el gondolkodni, hogy valószínű, hogy előbb-utóbb jól jönne egy nagyobb lakás nekünk, mert az az albérlet, amiben lakunk meglehetősen kicsit. Persze jó lenne, ha ezúttal nem albérletbe, hanem saját lakásba költözhetnénk, ehhez pedig szükség lenne egy kezdőtőkére (úgy 30-40 ezer euróra, ami még mindig hibádzik…). Ekkor már úgy éreztem, hogy nem csak én tehetek a jelenleg kialakult helyzetről, hanem a párom is, így elkezdtem őt is előszeretettel csesztetni, hátha így, egyesült erővel hasznosabbak tudunk lenni.
Ahelyett, hogy hanyat-homlok rohant volna új munkát keresni, leültetett, mélyen a szemembe nézett és azt kérdezte, hogy miért vagyok én folyton elégedetlen, mire lenne még szükségem ahhoz, hogy megnyugodjak? Miért érzem azt, hogy folyamatosan valamilyen problémával állok szembe, amikor erről szó sem volt, én mindössze kitaláltam ezeket?
Miért van az, hogy nekem soha nem felel meg a körülöttem levő helyzet, az, ahogyan, amiért dolgozunk és főleg amennyit dolgozunk. Hiszen fiatalok, egyetemisták vagyunk, ha most nem próbáljuk meg kiélvezni az életünket, könnyen meglehet, hogy a későbbiek során erre majd nem lesz lehetőség…
Én ekkor teljesen megrökönyödtem, leültem, és magam elé bámultam…
(Hamarosan jön a második rész…)
Facebook kommentek