Ha megnyomtad a közzététel gombot, onnan nincsen visszaút! -sokszor, sokfajta kontextusban hallottam ezt a kijelentést. De valahogy csak most érzem igazán ennek a súlyát, és emellett természetesen a kihívást is a mostani elindulásban!
Hetfő van, szeptember 14.
Nagyjából két és fél hónapja nem írtam egy sort se. Azelőtt pedig minimum kétnaponta írtam egy-egy cikket. Elfáradtam, szükség volt egy kis detoxra. Emellett pedig szükség volt arra is, hogy kicsit elgondolkodjak, hogy hogyan tovább. 22 éves vagyok, fiatal, tele erővel, ötletekkel, és elhatározással. Ennek az eredményeképpen született meg az Erdélyi Hang.
Alig pirkadt, és én már a gép előtt ültem, visszatartott lélegzettel, és vártam a nagy bumm-ot. Első nap, amikor kvázi újra a saját blogomat működtetem, kicsit több, mint öt évvel azután, hogy az első blogomat létrehoztam. Sok idő telt el azóta, és sok dolgot tanultam, sok dolgot láttam, és abban reménykedem, hogy az elkövetkezendő öt évben még legalább ennyi mindent fogok látni, tapasztalni.
Hogyan is tudnám az Erdélyi Hangot meghatározni? Egyszerűen. Olyan, mint a többi hírportál, mégis azt gondolom olyan helyeken lesz egy picit más, ahol éppen szükség lesz rá. Ahogy már más hírportálok esetében megszokhattuk, elolvashatjuk a napi híreket. Mindössze annyi lesz a különbség, hogy napi 2-3 hírnél több nem fog megjelenni nálunk. Az 2-3 hír pedig a legérdekesebb hír lesz azon a napon, szerintünk.
A járványhelyzet alatt sokszor olvastam el egy-egy blog régebbi bejegyzését, hiszen azok még a “békebeli” időkben íródtak, és egészen más volt a hangulatuk, most pedig úgy döntöttem, hogy megpróbálok minél inkább olyan témájú cikkeket, híreket feldolgozni, amelyek inkább megnyugtatnak és pozitív energiával töltenek el, mint azok, amelyek utálatot, félelmet keltenek…. Utálom azt, hogy a média tele van fake news-al, tele van olyan “ténynek” beállított valamivel, ami egyből rossz szájízt okoz az embereknek. Ilyen ezen az oldalon nem lesz!
Szeretem a vitát, a párbeszédet. Keresem is. Szeretem az olyan helyeket (tegyük hozzá, hogy egyre csökken ezeknek a száma), ahol még fellelhetőek… Szeretném, ha az erdélyi médiumok közül ez egyike lenne azoknak, ahol közösen írjuk a tartalmat, az olvasók vágyai szerint, külső befolyás nélkül. Írunk arról, hogy mi az, amit szeretünk, mi az, ami jó, és boldogsággal tölt el, de igenis arról szót kell ejteni, hogy melyek azok a dolgok, amelyeken javítani, alakítani kell! Tényekre, és igényekre támaszkodva, anélkül, hogy bárkit “csak azért is” szidjunk.
Ahogy a mottónkban is szerepel, a te hangod, a mi hangunk! Vagyis minél több vendégposztot várunk, hiszünk abban, hogy ezáltal lesz színesebb az oldal! Természetesen a vendégposztok esetében is szem előtt kell tartani, hogy az általatok írt cikk megegyezzen az oldal szellemiségével!
Sok tervünk van, sok ötletünk, sok interjút szeretnénk készíteni, de ehhez rátok, és a ti interakciótokra is szükségünk lesz!
Legyen a mi hangunktól hangos Erdély! 🙂
Facebook kommentek