Itt a harmadik hullám? Érezni fogok én ebből valamit?

Folyamatosan érkeznek a hírek, amelyek azzal próbálnak bíztatni minket, hogy egyre több embert sikerült immunizálni, egyre kevesebben vannak, akik valamilyen okból kifolyólag veszélyeztetve lennének. De közben itt van a harmadik hullám is.

Ülök a szobámban és nézek ki a fejemből. Kicsit hihetetlen minden, ami most történik, a Facebook feldob egy emléket, ezelőtt egy évvel még boldogan külföldön voltam, mit se tudva arról, hogy mit jelent a bezártság. Most pedig mintha évszázadok választanának el attól az érzéstől, már maszkos emberekkel álmodom, csomó embernek már az arcára se emlékszem jóformán, mert annyit láttam őket maszkkal, hogy valahogy az emlék folyamatosan halványodott e téren is.

Most pedig annyira megszokott az, hogy nem találkozunk majdnem senkivel, folyamatosan fertőtlenítjük a kezünket, megtartjuk a távolságot a bevásárláskor, hogy egyre kevesebb olyan embert látok, aki automatikusan ne ezt tenné. Persze én csak Kolozsvárt látom. Itt az emberek többsége betartja a szabályokat, úgy, hogy még azért így is akadnak fertőzöttek. És most érkezik a harmadik hullám, az új megbetegedések száma lassan üti a napi négyezret.

Négyezer.

Csak ízlelgetem ezt a számot, fel se tudom fogni, hogy mit jelent ez. Már nem kapok a szívemhez, amikor ilyent hallok, vagy olvasok. Ez pedig nagyon súlyos, azt hiszem. Bár a Covidra még nem vagyok immunis, a folyamatos félelem, ami mindannyiunkban ott van lassan egy éve, arra lassan már immunis vagyok. Már nem félek, már nem érzek semmit. Nem tudom már, hogy mikor kezdődött a harmadik hullám és már azzal se foglalkozom, hogy azt böngészem, hogy mikor fog véget érni… Egyszerűen nem hat meg.

Hiányzik az életem, nagyon. Nem találkoztam egy csomó barátommal, mert egyszerűen nem jöttek vissza Kolozsvárra, nem éri meg nekik, az online oktatás és a magas albérletdíjak egyszerűen arra készteti őket, hogy otthon maradjanak. Én pedig kicsit kezdek hozzászokni és belesüppedni a magányba.

Nem tudom, hogy mikor leszünk újra szabadok, felszabadultak, azt se tudom, hogy azonkívül hogyan tudnánk segíteni azon, hogy mihamarabb vége legyen ennek az őrületnek, azonkívül, hogy otthon ülünk és tévézünk… És persze várjuk a szebb napokat.

És, hogy fogok, fogunk-e valamit érezni a harmadik hullámból?

Én azt remélem, hogy nem. Egyre több olyan fiatal van, aki bedobta a törülközőt, egyszerűen már nem érdekli a a vírus, nem hatódik meg attól, hogy egyre több fiatal betegedik meg nap, mint nap. Úgy érzik, hogy a betegség se lehet annál rosszabb, mint amiben élünk nap, mint nap.

Én még kitartok… egyedül, otthon.