Karácsonyhoz közeledve egyre többünkben felmerül a kérdés, hogy vajon milyen bort vásároljunk akár ajándékként, akár az ünnepi asztalra, Szentestére, esetleg a szilveszteri koccintásra. „A magyar és kárpát-medencei borok ismerete legalább annyira fontos, mint az irodalmi és zeneművek ismerete.” – mondták el a rendezvényen a szervezők.
Nem mondanám magamról azt, hogy egy kimondottan alkohol-kedvelő személy lennék, de már gyerekkorom óta jelen van az életemben a szőlő és a borok szeretete. Nagyapám már egészen kiskorom óta mesélt nekem róla, ő maga nagy borkedvelő volt, ismerte a szőlőfajtákat és egészen finom házi borokat is készített belőle.
Annak, hogy az elmúlt időszakban teljesen (véleményem szerint rossz) más irányt vett az alkohol-kultúra, elsősorban a sörgyártó vállalatok szempontjából kedvező, egyre kevesebb bort fogyasztanak a fiatalok. Ennek pedig az az egyik eredménye, hogy meglehetősen keveset is tudnak a borokról.
A Kárpátia Borházban jómagam is többször megfordultam, hiszen egyedi borokkal várták az odalátogatókat, legyen szó a hétvégi összejövetelekről vagy éppen az ifjúság számára szervezett kostolókról. A mostani rendezvény is erről szólt, a borház részéről Fodor Attila várta a belvárosba az érdeklődő fiatalok. A Trianon Múzeum rendezvényen, ahogyan azt már megszokhattuk, jó hangulatban telt, felépítését tekintve három különálló részre osztanám:
„Bár mindannyian ittunk már jó és kevésbé jó bort, csak nagyon kevesen tudjuk tényleg objektíven megállapítani, hogy mi nem tetszett nekünk” – mondta el Fodor Attila, köszöntő beszédét követően. A megérkezést követően minden fiatalnak lehetősége nyílt elmondani élményeit, kapcsolatát a borokkal, illetve arról, hogy mi a fő célja a mostani látogatásának. Sokan egyszerűen érdekesnek tartották a program-felhozatalt, mások úgy gondolták, hogy semmiképpen se mehet a rovásukra az, ha pár alapvető irányelvet megjegyeznek és megértek a borok tárolása, ízlelése és felszolgálása kapcsán.
A kostolón gyakorlati megközelítésű információk hangzottak el. Az egyik legérdekesebb és közben leglogikusabb dolog, az a borok hűtőbe való tartása (vagy sem) volt. Bár mint azt többen is tudjuk, a vörösborokat szobahőmérsékleten szolgálják fel, míg a fehérborokat hűtve (ugyanígy a pezsgőt is, azzal a különbséggel, hogy azt még felszolgálása után/közben is érdemes hűteni), amikor ezen hüvelykujj szabályt kitalálták, általában 17-18 fok volt általában a szobában, a mostani 23-24 fokhoz képest. Ez pedig egészében befolyásolhatja a bor milyenségét, illetve élvezhetőségét. A jobbnál-jobb magyar borok, bortípusok és pincészetek megismerése mellett (érdekes, hogy a legtöbben a bemutatott borokról nem hallottak még korábban), az első pár bor bemutatója után, együtt tudták kielemezni a kostolás folyamán a borokat a fiatalok a felszolgált borokat.
Bár elsősorban fiatalokat célzott meg a mostani pár alkalmas program, azon az alkalmon, amelyen jómagam is jártam, idősebbek is megjelentek. „A jó pap holtig tanul, vagy még azon is túl…” jelmondatot alkalmazva, úgy érezték, hogy a tanulás és az ismeretek bővítése kortalan és határtalan.
A háromalkalmas adventi borkurzuson bárki ingyen résztvehetett, hiszen a szervezők kötelességüknek és feladatuknak érezték azt, hogy megismertessék azon különleges és értékes szőlőfajokat, amelyek megteremnek a térségünkben. A rendezvény végén a szervezők a következő jelmondattal bocsátottak utunkra: „Közös a kultúránk, a jövőnk és legyen közös ettől kezdve a borunk is!”.
Köszönöm a meghívást, magam részéről élményként könyveltem el, úgy érzem, hogy ezek azok a programok, amelyekre minden erdélyi fiatalnak életében legalább egyszer érdemes elmenni, hiszen az itt elhangzottak nem csak az általános műveltséghez, de a világlátáshoz és egy kicsit a magyarérzelműséghez is hozzáadnak.
Facebook kommentek