Már többször írtunk mi is arról, hogy a járvány nem kedves a kapcsolattartásnak, a párkapcsolatoknak és az ismerkedésnek sem. Hasonló céllal írt most Adél is…
Egy éve tart a járvány itt Kolozsváron meg természetesen az egész világon. Egy éve úgy érzem, hogy a randizások egyre nehezebbek lettek. Igazából nem csak ez a része furcsa, hanem már a randi partner megkeresése, mivel nincs egyetemen való oktatás, bulik, különböző rendezvények. Ebből az az egyszerű következtetés, hogy kevesebb fiatal srác maradt a városba. De hol vannak a Kolozsváron lakó fiatalok?
Ha akarsz randizni akkor a Tinder az egyetlen megoldás?
Nagyon remélem a mai napig, hogy a kérdésre “nem” a válasz. Többször próbáltam esélyt adni ennek a platformnak, sőt már mondhatom, hogy több esélyt kapott az applikáció tőlem, mint bármelyik fiú aki az életemben volt.
És ez nagy dolog.
Őszintén mondva sose volt szerencsém olyan értelembe, hogy tényleg valaki tetszedjen és eljussak a randiig. Másik értelemben annyi like-ot és match-et kaptam, hogy néha önbizalom növelőként hatottak. Egyik tanácsom lányok és fiúk, ha az önbizalmat akarjátok növelni ezen a téren csak ajánlani tudom, de ha az igazit keresitek, akkor menjetek ki a házból minél többször sétálni és reménykedni, hogy egy nap belebotlotok abba a valakibe.
2020-ban egy randin voltam. Meglepő ugye? Azt is egy haverom hozta össze. Úgy döntöttem, hogy kimegyek, veszíteni valóm nincs. A srácról annyit kell tudni, hogy egy helyes fiatal ember volt. Tudtam, hogy picit fura lesz randira menni ennyi idő után. A végén pedig csodálkoztam, hogy mégis léteznek a városba rendes és értelmes fiúk. Sajnos nem lett folytatása, de a remény megmaradt bennem, hogy van esély ebben a városba tálalni valakit.
De kipróbáltam a hosszas üzengetős változatot is. Nem mondanám unalmas csevegéseknek, de voltak meglepetések is benne. Például mikor kapsz egymás után több, mint 8 hangüzenetet. Mielőtt mind másra gondolnátok, egyszerű magyarázod üzenetek voltak. Szerintem ez is egy túl gyors és fura dolog, hallani valaki hangját mielőtt tudnád, hogyan is nézz ki élőben, nem pedig a profilképe alapján.
A elmúlt év próbálkozásait összegezve nem volt egy jó év és valószínű ezzel nem csak én vagyok így. De ne adjátok fel, mert ennél rosszabb már nem lehet.
Ha egy valamit nem szeretek az az, hogy én járjak a fiúk után, jelölgessem Facebook-on vagy Instagramon őket. De akkor mégis mi a megoldás? Erre sajnos nincs egyetemes válasz. Néha belefér a likeolgatás, főleg mostanában, vagy ahogy mondtam egy jó séta, vagy netán leülni egy napos padra és olvasni, közbe pedig várni a filmbe illő pillanatot amikor a helyes srác odasétál és megszólít.
Múlt héten egy vicces dolog történt velem, amit eddig csak a filmekbe illő jelentekben láttam. Egy szép márciusi napon elmentem a virág boltba növényeket vásárolni, meg földet szerezni a régieknek. Az üzletben a sorok között nem mondhatóak nagyon szélesnek a sávok. Nagykabátban pedig pláné nem fér az ember. Éppen kiszúrtam egy gyönyörű cserepes virágot csak pont nem tudtam odaférni két sráctól akik heves beszélgetésben voltak. Nem akartam zavarni vagy megszólítani őket ezért vártam hátha észrevesznek. Ameddig álldogáltam hallottam miről folyt a tárgyalás. De mielőtt ezt elmondanám azt is el kell, hogy említsem, hogy két magyar srác volt, valószínű egyetemisták. Mindkettő kényelmes tréningben volt és a kezükbe két nagy New Yorker-es zacskóval, gondolom egy kicsi shoppingolással kényeztették magukat vagy éppen a barátnőjüknek vettek valami szépet nőnapra. De hogy miért is gondolom ezt? Azért, mert a fontos tárgyalásukban olyan aranyosak voltak, nem tudtak dönteni, hogy melyik virágot válasszák a sok lehetőség közül. El voltak ámulva a szelekciótól, ez pedig megmosolyogtatta a napom. Remélem, hogy mindenkinek egyszer lesz ilyen törődésben része és gondoskodásban.
Kedves kolozsvári fiúk a remény hal meg utoljára és Adélnak ennyi idő után is van reménye.
Facebook kommentek