Székelyföldön születtem, székely vagyok. Az életem első 19 évét jóformán teljesen ott éltem le, úgy érzem ismerem a helyi viszonyokat, nagyon sok helyivel tartom mind a mai napig a kapcsolatot és most úgy döntöttem elmondom a véleményemet a székelyföldi oktatás kapcsán!
Mint ahogy sajnos az általában lenni szokott, az érettségi eredmények nem a legjobbak a magyar nyelvű diákok esetében. A Transindex cikk szerint a magyar diákok nagyjából 56,5%-uk vette sikeresen az idei érettségit, amit bármilyen kontextusba is helyezzük, eléggé elkeserítő. Nagyon sok diák esetében a román nyelv is irodalom okozta a legnagyobb fejtörést. Ami székelyföldi diákokat tekintve nem meglepő.
A székelyföldi diákok túlnyomó része nem tud románul.
A fenti kijelentés több szempontból is aggasztó, de sajnos még 2021-ben is igaz. Jómagam is csak azért tudtam egyből leérettségizni románból, mert nagyjából 10. osztálytól nagyon nagy figyelemmel követtem a román tudásom fejlődését. Folyamatosan külön órákra jártam és rengeteg román cikket, könyvet olvastam és TV-t néztem, hogy valamennyire megtanuljak románul… És ez még mindig nem volt elegendő, Kolozsváron még mindig nem találom fel magam egy román társaságban. Ez a szomorú valóság, ezért amikor csak tudom, kerülöm is a román környezetet.
Nagyon sokat számít a családi háttér és a különböző kijelentések, amelyeket mi, fiatalok nap, mint nap otthon hallunk. Az olyan családok, amelyek helyből elutasítják a románokat, jó eséllyel azért teszik, mert nem tudnak románul és nem is akarnának megtanulni. Ugyan konkrétan soha nem mondták ki, de indirekt módon egyfolytában hallhatja a gyerek, hogy mennyire nehéz nekünk magyaroknak és mennyire kell emiatt utálunk a más nemzetiségű honfitársainkat. Véleményem szerint az, hogy ki mennyire nyitott 17-18 éves a román nyelv megtanulása irányában, ennek is köszönhető. Nálunk otthon ez sosem volt vitatéma. A szüleim mindketten eléggé jól beszélnek románul, tehát esélytelen volt, hogy ők buzdítsanak arra, hogy ne tanuljak románul. Nálunk az alapvető felfogás az volt, hogy románul kell tudni. Ennyi. Semmi kiegészítés, hogy szeretni kell, vagy sem, csak annyi, hogy ez elengedhetetlen a felnőtt léthez. Ehhez mérten a szüleim minden támogatást megadtak, hogy megtanuljak románul.
Román magánórára járni, na még mit nem?
Tudatom és elismerem, azért járunk iskolába, hogy tanuljunk. DE sajnos a képlet messzemenően nem ennyire egyszerű. Nagyon sok esetben, bármennyire is törekszünk, hogy az iskolában mindent megtanuljunk, sajnos ez nem mindig megy egyszerűen. Nagyon sok függ az iskolai tanároktól is, ők mennyi energiát szeretnének befektetni a mi fejlődésünkbe. Nekem szerencsém volt, nagyon lelkiismeretes tanáraim voltak, akik úgy érezték, hogy maximálisan felelőséggel tartoznak a munkájukért, ám még így is el kellett hogy járnom XII.-ben román órákra. Effektíve gyakorlás és a típusfeladatok begyakorlása végett. Bár a román órára való járásom egy kicsit sem volt diákbarát, azt a nagyjából 1500 lejt, amit erre szántam, teljesen megérte.
A magánórákon a diák és az oktató a diák problémáira koncentrálva tudja fejleszteni azokat a dolgokat, amelyekre szükség van a boldoguláshoz. Ez pedig nem elvetendő, volt olyan, hogy majdnem két órán keresztül elemeztünk egy verset úgy, hogy közben minden egyes ismeretlen szót letisztázunk, átismételtük a költői képeket és megértettem végre a lényegét és a mondanivalóját.
Sokat számít a személyes ambíció is:
Természetesen az egyik legfontosabb dolog, hogy te magad hogyan érzed, mennyire akarod sikeresen letenni az érettségit. Mivel amúgy is egy kicsit hátrányból indulsz, a többi diákhoz képest, fontos, hogy nagyon tisztán lebegjen a cél a szemed előtt, ellenkező esetben könnyen túl lazán veszed a megpróbáltatást és kellemetlen élményben lesz részed… Az érettségi egy differenciáló elem. Nem mindenkinek szükséges, de viszont akinek van, annak több lehetősége van az életben. Ehhez mérten érdemes erre úgy tekinteni, mint egy lehetőségre és ehhez mérten komolyan venni, vagy sem az érettségit…
De miért csak 56,5% az átmenési arány a magyar diákok körében?
A koronavírus nagyon sok esetben (lásd reál osztályos diákok) negatívan érintette az oktatást. Míg a humán típusú tantárgyakat nagy részét meg lehet tanulni könyvből (történelem, földrajz, magyar nyelv és irodalom), addig a reál tantárgyakhoz nagyon fontos a papír-ceruza, hiszen ezáltal lesznek érthetőbbek. Míg Székelyföldön az átmenési arány különösen rossz (56,5% alatti), addig az olyan megyékben, ahol a diákok anyanyelvükként beszélik a román nyelvet, jelentősen jobb. így pedig már nincsen szükség különösebb tudásra ahhoz, hogy rájöjjünk az egyik legnagyobb differenciáló tényező a magyar és a román diákok között az maga a román nyelv és irodalom oktatása a különböző régiókban.
Lehet ez változtatni, vagy ez már örökre így marad?
Hiszek abban, hogy lehet és, hogy kell ezen változtatni. Nagyon sok esetben magát a rendszert kellene meghackelni és a töménytelen mennyiségű román irodalom helyett megfelelőképpen oktatni magát a román nyelvet a kisebbségi diákok számára. Ez nem kivitelezhetetlen, mindössze megfelelő szaktudás és akarat kell hozzá, amely egyelőre még nincsen meg. Ugyan változtattak a román érettségin és a felosztása másabb, mint az eddigieknek, gyakorlati változást eddig még nem sikerült ezzel elérniük, amely egyértelmű jelzés abba az irányba, hogy bár elkezdődött valami, a vége még messze van, és még rengeteg munkát igényel a szakértők részéről.
Reménykedem, hogy az idei év érettségi eredményeit egyértelműen betudhatjuk a Koronavírusnak és azoknak, akiknek most valamilyen okból kifolyólag nem sikerült, a közeljövőben majd újra fogják próbálni, és akkor majd nagyobb szerencsével járnak.
A kulcs az érettségi esetében is, mint annyi minden más esetében is: a megfelelő mennyiségű kitartást!
Facebook kommentek