Mint számos nő kortársam esetében, számomra is a Disney mesék, de főleg a hercegnősek, meghatározóak voltak. Mind közül, azonban a legnagyobb hatást rám a Mulan (1998) gyakorolta (a hercegnős lelkemnek már akkor is volt egy vad oldala). Mi több kellhet, mint egy nő, aki férfiakat megszégyenítően küzd és a végén még a szerelmet is megleli?
A kishúgommal minden iskolai tanév kezdetén megnéztük mindkét részét, ez volt a mi girl power feltöltődésünk. Felnőtt fejjel kicsit megfakult, de nem merült feledésbe. A Disney adaptáció hulláma azonban ezt az alkotást is elérte. Az, hogy ezt pozitív vagy negatív vonzattal tette-e, döntsük el együtt.
A Mulan 2020-as élőszereplős kiadása a koronavírus miatt a Disney+-on debütált, Niki Caro rendezésében a Walt Disney Pictures égisze alatt. Kiindulópontul a Mulan 1998-as animációs film szolgált, valamint az ősi kínai történet, Hua Mulan legendája. De még mielőtt összevetném a két alkotást, vessünk egy pillantást az élőszereplős filmre, hiszen vannak jócskán eltérések. Például a boszorkány Hszienniang (Gong Li) karaktere, akinek életútja hasonló Mulanéhoz. Valamint a főszereplőnk különlegességére is kapunk magyarázatot, a csí képében.
Az alkotás, akár az animációs elődje, bemutatja Kína sokrétűségét, lenyűgöző és változatos atmoszférájával. A hangulat egy pillanatig sem mondható könnyednek, ahogyan a film alatt Mulanon is, a nézőn is van egy nyomás, amely valamelyest felenged, amikor felfedi magát a lány. De csak akkor lesz teljes a harmónia, amikor ő is megbékél önmagával. Az adaptáció rendkívül színes képekkel él, alátámasztva azon üzenetét, hogy a világ nem fekete és fehér, teret kell adni a mindenkinek arra amire hivatott, legyen nő vagy férfi. Nem utolsó sorban pedig egy Disney alkotásról beszélünk, szinte magától értetődő a színekben gazdag világ.
A karakterek tekintetében nem lehet elmenni, a főszereplő mellett, Hua Mulan (Liu Ji-fej) rendkívüli falusi lányka. Egy katona gyermeke, aki apja (Má Thaj) harcos hajlamait örökölte, végül pedig túl is szárnyalja azokat. A karaktert előadó színésznő kevéske maszkulin vonással rendelkezik, így jó szerével az arcán lévő kosztól férfias és az erőtől, ami körül lengi. Az erőtől, amit elrejt, majd hagyja kiteljesedni, ezzel elérve azt amiért mindezt bevállalta, ami motiválta, hogy megbecsülést, elismerést szerezzen és önmaga lehessen. Mulan – ahogyan Hszienniang is kimondja azt a film utolsó harmadában, – nővé érik a kislányból. Az eleven kölyökből, legyőzhetetlen harcossá válik. Rejtőzködő madárkából igazzá, legyen bármi is az ára.
A Mulant alakító színésznő, mindent is tudott, hisz nem csupán külső alapján ment a casting. A szerephez: kinézet, harc és angoltudás, valamint színészi tehetség is szükségeltetett. Azt hiszem, ezek mind teljesültek. Kissé faarcúnak a császárt (Jet Li) és a parancsnokot (Donnie Yen) játszó színészeket érzékeltem. A szépfiút (Yoson An) alakító színész pedig láthatóan nem akart több lenni, mint ami. Az élőszereplős megközelítés is szolgál egy főgonosszal, Böri kán (Jason Scott Lee) képében, de ebben az esetben sem egy komplex karakter, azon kívül, hogy a bosszú hajtja, nem tudni egyebet róla.
Fő tematikaként a nők szerepe, sorsa említhető, egy kislány történetén keresztül bemutatva, aki végül kiemelkedik az őt visszatartó biztonságos közegből, hogy kiteljesedhessen, mindezzel utat nyitva sorstársainak. A történetet színesíti a főnixmadár alakja, mint útmutató, szimbolizálva egyben az újrakezdést, a feltámadást, amin Mulan is végig kell menjen, hogy teljessé válhasson.
Az alkotásra technikai szempontból is a sokszínűség jellemző: váltakozó képkivágások, jól komponált harcjelenetek, sokszínű helyszínválasztás, izgalmas vágások. Bár nem számottevő, de a speciális effektek is jól működnek, például a fel-fel tűnő főnixmadár vagy a boszorkány alakváltásai. Jól adaptálták a jelmezeket és a sminket a rajzfilmből és a történelemből, hisz a néző úgy érezheti, hogy a múltba pottyant vissza.
Zenei szempontból szakít a rajzfilmmel és a Disney adaptációk műfajával, hiszen pusztán aláfestésként szolgál, senki nem énekel, táncol. Gyakran felsejlik a rajzfilm betétdalainak instrumentális átdolgozása, emlékeztetve a nézőt gyerekkori emlékeire. Érezhetően egy kaland/akciófilm, nélkülözi a hangsúlyos zenei elemeket.
Ha összehasonlítást szeretnék végezni a két alkotás között, mindenképp azt mondanám, hogy a rajzfilm felnőtt a nézővel együtt és filmmé alakult. Az élőszereplős feldolgozásából hiányzik mindaz, ami az animáció könnyedségét adta. Mushu a házisárkány a legnagyobb humorfaktor a ’98-as kiadásban. Bár számos alkalommal bajba keveri Mulant, azért ki is húzza néha a belőle. Az oltalmazó szerepét a főnixmadár veszi át, ám csak képileg ad a nézőnek. Az állatok megszemélyesítése teljesen mesei elem marad, így Khan, a ló vagy Cirip, a szerencsehozó tücsök is (a film esetében egy pók veszi át a szerepét a házasságszerzőnél, egyébként kimarad a történetből). Ha már tücsök, nagyi sincs, helyette egy húga (Xana Tang) van Mulannak. A humoros könnyedség mellett elmarad a romantikus szál is, ezáltal Lee Shang karaktere is, amiért nagy kár. Nyilvánvaló, hogy az alkotók nem akarták elvenni ezzel a figyelmet a fő témáról. És bár kerül egy férfi, igazán gyermekbarát és történethű módon, egy kézfogásban merül ki ez faktor. Ezeket leszámítva, a film tovább már inkább hozzátesz a történethez, mint elvesz. Például Hszienniang karakterét és a csí erejét, ami felfogható egy fajta varázserőnek is. A cselekmény egyébként ugyanaz, csak a nevek változnak. Mindent összevetve, nem lehet kijelenteni, hogy jobb lenne egyik vagy másik. Egymástól függetlenül értékelhetőek és úgy is kell rájuk tekinteni, akkor is, ha egy adaptációról van szó: az animáció egy családi, kaland, vígjáték a végén sejtetve a romantikus folytatást, míg a film akció, kaland, dráma műfajú.
Igazi girl power alkotás a film is, miután megnéztem úgy érzem bármire képes vagyok. Tanulsága, hogy csak úgy lehetünk igazak, ha önmagunkat mutatjuk a külvilágnak. Nincs olyan, hogy túl kicsi, túl gyenge. Ha hiszel magadban és tiszta szívből küzdesz, bármire képes vagy.
Bár harcjelenetekkel tűzdelt a film és számos halál tanúja a néző, vér nem folyik, így nagyobb gyerekeknek már, egészen felső korhatár nélkül ajánlom az alkotást. Mindazoknak, akik számára egy gyerekkori kedves emlék a Mulan és valami látványos szórakozásra vágynak.
Facebook kommentek