Pár száz kilométerre az otthonomtól, munkával töltöm a november elsejét. Talán ez az első olyan Halottak napja, amikor ráeszmélek arra, hogy mennyire is szerencsés vagyok, hogy nagymamámat bármikor felhívhatom telefon, de arra is ráébredek, hogy mennyi veszteség ért minket az elmúlt egy évben.
Szokás szerint reggel 8-kor szól az ébresztőm. Vagyis csak rezeg, nem szeretnék senkit felébreszteni. Kislattyogok a konyhába és míg a reggelit készítem és a kávémra várok, hogy készen legyen, arra gondolok, hogy talán az elmúlt évtizedben soha nem volt még annyira hangsúlyos a november elseje, mint most, 2021-ben. Az elmúlt egy évben szerintem sajnos mindenki közelebbi, vagy távolabbi szerettei, ismerősei közül elveszített legalább egyet. A halálesetek, amelyet a járvány produkál már-már meghaladják azt, amit emberi ésszel fel lehet fogni. Emlékszem, 2020 áprilisában napi rendszerességgel böngésztem az eset számokat, most azonban már majdnem semmit sem érzek, amikor a sok szám elém tárul.
Ezzel párhuzamosan, mint az lenni szokott, az élet nem állt le, sőt… Zajlik ezerrel, mindegy, hogy mekkora az ellenszél, vagy mi történik körülöttünk.
Valaki Koronavírusos lett? Megesik, biztosan jobban lesz. Nem? Hát akkor nagyon peches volt, nagyon-nagyon sajnálom.
Valahogy így néznek ki mostanában a napjaink, amelyeket nem megélünk, hanem lassan-lassan tényleg csak túlélünk. Legalábbis én így érzem.
Ám ez a november elseje más számomra. Végig a nagyszüleimre és az elhunyt szeretteimre gondolok. Szerencsére még nagyon sokan élnek, szerencsére mindenki egészséges.
A mai napnak ez volt a dala:
Sötét volt ez a november elseje. Valahogy úgy érzem, hogy az univerzum is érzi, hogy ez gyakorlatilag az egyik legnehezebb időszaka az emberiségnek az elmúlt időszakból.
De természetesen menni kell tovább, nem szabad hátranézni, mert akkor gyengék vagyunk. Nem szabad gyengének se lenni. Nem most, nem itt.
De azért egy pár perig elmélázok, elgondolkodom és hiányolom a szeretteimet. Ma szabad. Ma erről is beszélhetünk.
Nyugodjatok békében! Hiányoztok!
Facebook kommentek