Orbán Viktor, a tusványosi szabadegyetemen tartott előadásában számos eddig nem hallott külpolitikai gondolatot fogalmazott meg, rácáfolva a vele kapcsolatos sztereotípiákra. Az idei beszédben a korábbi kritikusai által emlegetett „best of Orbán” kifejezés nem állta meg a helyét, hiszen a miniszterelnök új és friss külpolitikai nézeteket osztott meg, különösen az ukrán-orosz háborúval és az európai politikai változásokkal kapcsolatban.
Orbán Viktor miniszterelnök több, korábban nem hallott külpolitikai gondolatot is megfogalmazott, ezzel rácáfolva néhány vele kapcsolatos sztereotípiára. Tusványoson tartott beszéde idén különösen új és friss megközelítéseket hozott. Kritikusai általában azt mondják beszédeiről, hogy azok a kormányzati kommunikáció közhelyeit ismétlik, de ezúttal ez nem volt igaz.
A beszédében több olyan külpolitikai eszmefuttatás is elhangzott, amelyeket korábban magyar kormányzati politikus nyíltan nem fogalmazott meg. Ezek új megvilágításba helyezték Magyarország különutas külpolitikáját Európában. Ezeket a gondolatokat gyűjtöttük most össze.
A piros bogyó gyümölcsei
Orbán Viktor beszéde az európai politikát érintő új felismerésekkel indult, amelyeket a háború hozott felszínre. Az ellenzéki értékelések középpontjában az ukrán és orosz háborús pozíció ismertetése állt. Sarkadi Zsolt például a Telexen úgy vélekedett, hogy „a miniszterelnök csak azt felejti el, hogy az általa felvázolt két valóságértékelés közül az első az úgynevezett igazság, a második pedig az orosz propaganda”. Orbán azonban most egy kiegyensúlyozottabb álláspontot képviselt, mondván, hogy „ha a két félen múlik, nem lesz béke, békét csak kívülről lehet hozni”. Ezzel cáfolta azokat a híreszteléseket, miszerint csak Ukrajna és a Nyugat volna háborúpárti, és egyértelművé tette, hogy Putyin Oroszországa is az.
A két háborúzó fél igazságáról elmondta, hogy azok „vélt vagy valós” igazságok, és hangsúlyozta, hogy mindkét fél saját valóságértelmezése hajtja őket. Beszédében Ukrajnát úgy jellemezte, hogy az ország „ereje, ellenállóképessége minden várakozást meghalad”, és a Nyugat keleti határőrvidékeként új küldetésre talált.
Az orosz álláspont
Orbán a beszédben hangsúlyozta, hogy az orosz gazdaság alkalmazkodóképessége kiemelkedő. Az orosz gazdaság politikai természetű sokkokra való felkészültsége miatt a szankciós rezsim nem tudta megrendíteni Oroszországot. Az orosz állam befolyása az orosz gazdaság szereplői felett ugyan nepotizmust és korrupciót is szül, de ez egyben biztosítja a gazdaság hatékony alkalmazkodását is.
A lengyel stratégia
A miniszterelnök beszélt az európai hatalmi erőközpont áthelyeződéséről is, amely szerinte már nem a francia-német tandem irányítja az Unió politikáját, hanem a brit-lengyel-ukrán-balti-skandináv tengely az Egyesült Államokkal együttműködve. Ezt az új hatalmi tengelyt tartja felelősnek a német politika változásaiért is, amelyek a békepolitikától az egyre intenzívebb fegyverszállítások irányába tolódnak.
A magyar-uniós csörték háttere és jövője
Orbán a beszédben Magyarország és az uniós fősodor közötti konfliktusok alapjáról is beszélt. Míg a közép-európaiak a nemzetállamot fontos értéknek tartják, a nyugat-európai országok posztnemzeti állapotba léptek. Ez a két alapállás összeegyeztethetetlen, különösen a migráció kérdésében, ahol a nemzetállamok az etnikai homogenitást önértéknek tartják, míg a posztnemzeti államok számára ez jelentéktelen.
Orbán elmondta azt is, hogy a nyugat-európai országok számára elfogadható európai integrációs terv az, hogy a nemzetállamból csak egy kicsi maradjon, és a hatáskörök minél inkább Brüsszelben koncentrálódjanak. Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter is kifejtette, hogy az uniós stratégiák sok esetben a hatáskörök Brüsszelbe való áthelyezését szolgálják, még akkor is, ha a kitűzött célokat nem érik el.
A Nyugat két problémája
Orbán Viktor beszélt két kihívásról is, amelyek a Nyugatot feszítik. Az egyik az elit és a nép közötti bizalomhiány, amely ellehetetleníti a képviseleti demokráciát. A másik probléma a nyugati soft power gyengülése, mivel más országok, mint Kína és Törökország, nyugati értékek nélkül is képesek voltak modernné válni.
Mitévő legyen Magyarország?
Orbán Viktor beszélt Magyarország stratégiai dilemmájáról is. A világrend változása kapcsán két út lehetséges: vagy szoros együttműködés az USA-val és az EU-val, vagy saját, különutas fejlődési pálya választása. A miniszterelnök a pragmatikus uniós tagság mellett, de különutas fejlődési pálya mellett foglalt állást, de a dilemma felvázolásával világossá tette, hogy Magyarország számára a fősodratú uniós politikához való igazodás is indokolt lehet, ha a világrend változása veszélyt jelentene.
Facebook kommentek