Ha ünnepekről van szó, rá merném tenni a nyakam, hogy a legtöbb ember kedvence a karácsony, a szilveszter vagy a saját születésnapja – pedig mennyi más különleges nap van még az évben, nálunk Erdélyben (Székelyföldön ugyan csak) fokozottan. Gondolom már sejthető, hogy mi lesz a mai téma: a keresztyén egyház legfontosabb ünnepét üljük a napokban, Jézus feltámadását. Bár tagadhatatlan, hogy mint karácsonykor, a „nagy buliban” többnyire megfeledkezünk az ünnepeltről. De jóhiszeműnek tartom magam (most még a naiv is belefér) és elhiszem, hogy a nagy zabálások és italozgatások közepette egy percig legalább elmélázunk a lényegen.
Ezt az ünnepet már kislányként is imádtam, hiszen végre az egész nagy család összegyűl. A karácsony egy kicsit meghittebb nálunk felé, minthogy egy helyre szabaduljon, hétvégére az én „olaszos” székely családom (hangosak és vidámak). Már napokkal előtte tervezgetik a rokonság felnőtt női tagjai, hogy mi kerül az ünnepi asztalra, a férfiakat a hagyományos bárányvágás izgatja. Anno minket gyerekeket az unokatestvérekkel eltölthető több napos „pizsiparty” és az édesség mozgatott meg. Nekem a mai napig a tojásfestés gondolata a legfelvillanyozóbb (nem mintha annyira szeretném a locsolást – az ünnepi reggelit annál inkább). Ez a hagyomány kicsit olyan, mint a töltelékes káposzta vagy a zakuszka, ahány ház annyi szokás. Sokáig a legegyszerűbb boltban vehető festékekkel mázoltunk élénk piros, kék, zöld és sárga tojásokat, s ami a legizgalmasabb volt, matricát ragasztottunk rá. A mai gyerekeknek nem nagy dolog ez, hiszen akárhol és akármilyen színű, meg mintájú „ragasztóst” lehet kapni, de akkor bizony különlegesek voltak a kis sárga kacsák meg tapsifüles nyuszikák, amik rákerültek a színes tojásokra. Mostmár tudom, hogy nem a színek vagy a matricák miatt volt kedves számomra ez az alkalom, hanem mert odaült minden női családtag és együtt, pletykálkodás (nekünk gyerekeknek inkább hallgatózás) közben jól telt a munka. Azóta cserélődtek a szerepek és a feladaton is változtattunk – egész évben gyűjtjük a harisnyát, majd az ünnepi ebéd készítése közben a hagymahéjat és a kertből minden „szép mintának” ígérkező növényt.
A húsvétban, mint a legtöbb ünnepben az a legcsodásabb, hogy együtt van a család. A hétköznapi rohanásban nehéz minőségi időt tölteni a szeretteinkkel és igazán egymásra figyelni. De ilyenkor tavasz illat van a levegőben (ha nem hoz havat az április), minden kicsit más – nyugodtabb, csendesebb, meghittebb.
Nekem az évnek ezen időszaka, nagyon sok szép emléket idéz, úgyhogy kíváncsi voltam másnál, hogy van ez. A szokásos módon, Instagramon zaklattam az embereket a válaszaikért. Az első gondolataim közt, az volt, hogy lehet-e ilyenkor is egy olyan film, mint karácsonykor a Reszkessetek betörők? Ötletnek jó volt, de az eredmény nem a vártak alapján alakult, viszont más következtetésre jutottam. A választási lehetőségek alapján, elég sok embernek nem ez a legfontosabb ilyenkor, de vannak olyanok is, akik egyedül töltik ezt az időszakot, úgyhogy becsúszik egy-két film. A legtöbben csak akkor csinálnak ilyesmit, ha van rá idő, de olyanok is vannak, akiknél ez fix program. Így tudtam meg, hogy néhány családban A Gyűrűk Ura vagy épp A Hobbit minden évben újra nézendő alkotás. Egy kicsit barátságosabb tippként a Nyúl Péter futott be.
Ennek utána hagyományosabb emlékek, szokások, történetek nyomába eredtem. Fiúknak, lányoknak egyaránt nagy favoritja a locsolás – az már más kérdés, hogy a folyadék kinek a pohárba kerül, kinek pedig vederből, szifonból a fejére. Fontos hagyomány ez, egyeseknek annyira, hogy naplóban könyvelte a locsolók nevét, számát. Van, akinek hozzám hasonlóan a tojásfestés a legkedvesebb szokása, de sokan azt szeretik a legjobban, hogy együtt a család és jön a tavasz. Csík vidéki ismerőseimnek például az ételszenteléshez fűződik számos emléke, ahol szokatlan itallal kínálhatják az embert, vagy épp ő maga csinál furcsaságot és a papbácsi elé állva megszentelteti a margarint.
A lényeg azonban ugyanaz, megpihenni, egymásra figyelni, új emlékeket szerezni, és egy kicsit az ünnepeltre gondolni.
Facebook kommentek