Már egy hete TIFF-lázban égett Kolozsvár, tegyük hozzá jogosan, hiszen nekem is ez az egyik kedvenc fesztiválom Kolozsváron, mindazonáltal, hogy az elmúlt években most voltam a leginaktívabb filmnézés szempontjából. Elsősorban azért, mert eléggé sokat el voltam utazva, másodsorban, mert valamiért az idei felhozatal (legalábbis, ami közül tudtam volna válogatni), nem nyerte el a tetszésemet!
Az idei nyertes film The Whaler Boy volt.
Filipp Jurjev filme, a fiatal bálnavadász hőséről szól, aki valahol a Bering-szoros közelében él. Falujában csak nemrég jelent meg az internet, és ő máris beleszeretett egy szexchatet közvetítő, csodálatos amerikai lányba. „Jurjev rendezése kétségtelenül az év egyik legütősebb coming of age-története, főként azért, mert páratlan érzékkel képes társítani különböző hangulatokat. A The Whaler Boy huncut humora sosem teszi komolytalanná Leshka őszinte küzdelmét és a film elképesztő vizuális világa úgy varázsol otthonosságot a rideg tundrába, hogy a nézőben nem születnek keresetlen illúziók a Bering-szoros kényelméről. Jurjev megközelítésében van valami megrázó emberközpontúság, ahogyan amatőr szereplői saját álmaikkal találkoznak, ahogyan a külvilág szele egyszerre csábítja el és rémiszti meg őket. A bálnavadász falu elmaradottságáról furcsamód az árul el a legtöbbet, hogy ebben a közösségben az amerikai álom fogalma még nem eltemetett múlt. Jurjev rendezésében ez egy különös paradicsomi állapotként definiálódik, ami (némi iróniával) azt jelzi, hogy szükségünk van az elvágyódásra. Hogy valójában nem a vágy tárgya, hanem maga a vágy mozgat minket. Hogy az ismeretlen felfedezése a már jól ismert otthont is újrateremti számunkra” (forrás Filmtett)
Egyelőre a filmet még nem volt lehetőségem megnézni, de a különböző kritikák alapján felkeltette az érdeklődésemet, remélem, hogy a jövőben mindenképpen lesz lehetőségem majd megnézni! Különösen tetszik a film témája, illetve ahogyan az feldolgozásra kerül.
A színészi díjat idén Petra Martinez a La vida era eso főszereplője kapta. Dicséretben részesült a litván versenyfilm, a The Flood Don’t Come (r. Marat Sargsyan), a zsűri különdíját pedig az indiai Pebbles (r. P. S. Vinothraj) nyerte el.
A Eugen Jebeleanu elnyerte a hivatalos versenyszekció rendezői díját és közönségdíját is Câmp de maci című filmjével. A gálán külön díjazták a fesztivál teljes programjában legnépszerűbbnek bizonyult román produkciót: ez a nyolc éven át forgatott természetfilm, a Dan Dinu és Cosmin Dumitrache rendezte România sălbatică lett.
A nemzetközi kritikusok díját idén Bogdan George Apetri Neidentificat című filmje nyerte el.
Az idei életműdíjas a szebeni származású Cezara Dafinescu színésznő, akinek a filmográfiája több mint 100 tételt ölel fel, a fesztivál kiválósági díját pedig idén Nae Caranfil filmrendező kapta, aki visszatérő jelenlétével végigkísérte a fesztivál teljes történetét, és aki éles (ön)iróniával megfogalmazott beszédében felhívta a figyelmet a CNC pénzosztó logikájának visszásságára: néhány napja elkaszálták a filmtervét, mivel a finanszírozások a külföldi fesztiválrészvételeken múlnak, és ha valakinek „nem ez az erőssége”, megmarad elutasított és „középszerű” rendezőnek. A CNC-pontrendszerrel kapcsolatos kritikát Tudor Giurgiu fesztiváligazgató is kiegészítette, nevetségesnek nevezte, és a változtatás szükségességét hangsúlyozta.
A Román Film Napjai versenyében Ruxandra Ghițescu filmje, az Otto, barbarul nyerte a fődíjat, az 1000 euró értékű debütdíjat pedig a #dogpoopgirl, Andrei Huțulescu filmje kapta. A román rövidfilmes versenyben dicséretben részesült a Paul Mureșan rendezte Cântec de leagăn, a szekció díját pedig Andrea Bonțun When The Night Meets Dawncímű filmje vitte el.
A szervezők kihirdették az idén először kiírt forgatókönyvírói verseny díjazottjait is. A felhívás újra hangsúlyozott célja az volt, hogy a román filmes palettáról szinte teljesen hiányzó műfaji filmek készítésére ösztönözzék az alkotókat. A nagyjátékfilmes kategória győztese Sorana Borchina és Rodica Domnițeanu filmterve lett, a minisorozathoz készült pilottervek közül pedig Alex Țibu és Șerban Racovițeanu közös projektjét emelték ki győztesként. A cél az, hogy e filmtervek megvalósítása felé is egyengessék az utat – hangsúlyozta Tudor Giurgiu.
Az Alex Leo Șerbanról elnevezett, 2500 euró értékű ösztöndíjat Cristian Pascariu nagyjátékfilmterve, az A Flower Is Not A Flower nyerte el, a fiatal színészeket rivaldafénybe emelő, 1000 eurós különdíjban Ioana Bugarin részesült, és 500 eurós támogatást kapott a Films in Frame című folyóiratprojekt is.
forrás: Filmtett/TIFF
Facebook kommentek