Sokszor és sokféleképpen hallhattuk ezt a mondatot különböző emberektől, különböző szituációkban. Rohanó világunkban sajnos sokszor olyan dolgokra nem jut idő, amire elődeinknek jóval több idejük volt. Vagy csak kifogás, hogy nincsen időnk erre? Erre kerestem a választ.
A karantén alatt jóval több lett hirtelen az emberek ideje. A nyakunkba szakadó szabadidővel hirtelen nem is tudtunk mit kezdeni, annyira meglepett az, hogy az utazással a munkahelyre, délutáni találkozókkal az ismerőseinkkel, és a napi bevásárlással mennyi idő ment el. Márciusban, hogy egyik pillanatról a másikra minden bezárt, és komoly szigorításokat eszközöltek a szabadságunk tekintetében, mindenki beragadt a négy fal közé, és minden rögtön átköltözött az online térbe. Színházi előadások, koncertek, találkozók, de még ezek mellett is jutott az embernek ideje arra, hogy unatkozzon, vagy olvasson. Természetesen a fiatalabb generációt rosszabbul érintette sok esetben a bezártság, mint az időseket, mi, fiatalok, próbáltuk feltalálni magunkat, a lehető leggyorsabban, és megpróbáltuk a hétköznapi életünket élni tovább. Sok filmet néztünk, chateltünk egymással, és reménykedtünk abban, hogy minél hamarabb visszatérünk a régi kerékvágásba. Ez nem így történt…
Ahogy telt-múlt az idő, és egyre több szórakozási lehetőséget pipáltunk ki, és egyre többen döntöttünk úgy, hogy itt az ideje annak, hogy könyvet vegyünk a kezünkbe, és szépirodalmat, vagy akár valami izgalmas regényt, ponyvaregényt olvassunk. De melyiket válasszuk? Izgalmas legyen, lekösse a figyelmünket! Erre a kérdésre meglehetősen nehéz volt a válasz, hiszen a képernyővel megfertőzött agyunknak már réges-régen nem eléggé izgalmasak az írott betűk, vagy mégis?
Megkérdeztünk néhány iskolás fiatalt!
Eszter (16):
Én szeretek olvasni. Sajnos elsősorban a kötelező házi olvasmányoknak köszönhetően egyre kevesebb kedvem lett olvasni könyveket, illetve “hagyományos regényeket”, a Pál utcai fiúk óta nem találtam egyetlen olyan könyvet sem, ami lekötné a figyelmemet, és megfelelően izgalmas lenne ahhoz, hogy inkább ezt válasszam a képi ingerek helyett… A karantén alatt igyekeztem magamat visszaszoktatni az olvasáshoz, és örömmel elmondhatom, hogy sikerült is, igaz, ha tehetem még mindig inkább egy-egy Netflixes filmet választanék szívemből, de igyekszem tudatosan figyelni arra, hogy olvassak is!
Péter (15):
Én soha nem szerettem olvasni. Nem kötött le, a szüleim viszont olvasó emberek, és ezáltal valamennyire én is erre rá voltam kényszerítve gyerekkoromban (értsd: alsós osztályokban), aztán ahogy nőttem, és egyre több döntést hoztam meg egyedül a saját életem kapcsán, az olvasás kicsit elmaradt. Viszont humán osztályba készülök 9. osztálytól, így szükségszerű lesz az, hogy mielőbb újra olvasni kezdjek. Egyelőre még nem tudtam erre rávenni magamat.
Dalma (19):
Én idén érettségiztem. Most éppen a szabad évemet töltöm, és gondolkodom azon, hogy merre tovább, hol lenne érdemes továbbtanulni, és főleg mi is az, ami igazán érdekel engem. Nem vagyok “nagy könyvmoly”, viszont mindig van egy-egy könyv, amit olvasok, olvastam. Igaz hosszú időn keresztül, akár több hónapig is elhúzódott egy-egy könyv elolvasása, de szeretném azt hinni, hogy ez nem annyira az én, mint a “világ hibája” inkább.
A fent megszólaló iskolások egymástól teljesen függetlenül nyilatkoztak, nem is ismerik egymást jóformán, innen is látható az, hogy ez nem iskola, vagy helyiség-függő dolog, sokkal inkább generációs. Ebből kifolyólag megkerestünk egy tanítót is, és őt is megkérdeztük a fenti álláspontok ismertetése után, hogy neki személyesen mi a véleménye, miért nem olvasnak a mai fiatalok?
Jenő (tanító bácsi):
Évek óta észrevehető az, hogy a gyerekek az alsóbb osztályokban (akár elemi, akár gimnáziumi osztályokban) még szívesen olvasnak, sőt sokszor megesik az, hogy az osztályban könyvajánlókat tartunk, és a gyerekek egymásnak kölcsönöznek könyveket, és versenyeznek, hogy ki is olvas többet, majd az idő múlásával, líceumi éveik alatt ez teljesen megváltozik, sőt sokan az iskola befejeztével nagy ívben elkerülik a könyveket, és az írott betűt. Hogy ezt mi okozza? Nehéz rá válaszolni, de valószínűleg az, hogy egyre többen választják a képernyőt a könyvek helyett, mivel a könyvek számukra már nem szórakoztatóak, nem eléggé izgalmasak, nincsen bennük elég impulzus, hogy lekösse a figyelmüket. Emellett persze azt is meg kell említeni, hogy gyakorta a kötelező olvasmányok nem megfelelőek arra, hogy megszerettessék a tanulókkal az olvasást! Erről ki tehet? Jóformán senki, talán a legnagyobb része az iskolarendszernek van, ami az elmúlt 90 évben jóformán semmit se változott szellemiségét tekintve, miközben a világ hatalmas változáson ment keresztül.
És hogy a diákok tehetnek-e ez ellen? Esetleg hogyan tudnák visszahozni az elődeiktől látott olvasás szeretetét?
Erre sajnos nincsen bevált recept állítja az oktató (és vallom jómagam is), hiszen mindenkinek a figyelmét más típusú könyv köti le. Van, aki a sci-fi típusú könyvekért rajong, és azokat a könyveket szereti, vannak olyanok is, akik az életrajzi regényeket szeretik, és akadnak olyanok is, akik még keresik az igazit. A legfontosabb az elhatározás, illetve az, hogy igyekezzünk tudatosan figyelni arra, hogy papíralapú, írott szó is járjon minél többször a kezünkben!
Facebook kommentek