Folyton azt halljuk, hogy bezzeg az én időmben. Szerintem ezt már majdnem minden élő ember legalább egyszer hallotta már, hogy szülei, nagyszülei idejében mennyivel másabb is volt minden, mennyire másként élték meg a kamaszkort és mennyire másként viselkedtek… Aztán rövidesen kiderül, hogy azért nem teljesen…
Mindannyian lázadtunk. Ez így van. Nagytatám is, apám is, én is, és most a fiam is. Ez valahol így van rendjén, hiszen ha mindig ugyanazok az értékek és világnézetek maradnának fent, mint amik húsz évvel ezelőtt, akkor soha nem haladna előre a világ, nem változnának amúgy a változásra szoruló dolgok. Persze vannak alapvető értékek, én hiszek is abban, hogy vannak olyanok, amelyeket nem kell megváltoztatni.
A világ változik és hála Istennek, a lehetőségek tárháza is nagyon változó, vagyis egyre több lehetőséget teremtenek a fiataloknak, egyre szabadabbak, egyre több dolog kapcsán hoznak és szükséges döntést hozniuk, ez pedig nagyon szülő számára nem tetszetős.
Nagyon sokan a pandémia miatt azt érezték, hogy elvették az életüket, a tinédzserek túlnyomó többsége teljesen bezárkózott és várja, hogy újra elinduljon az élet, addig pedig egész nap a telefont bújva próbálja megtalálni az egyik percről a másikra elveszett közösségi életét. De sehogy sem találja, amitől értelemszerűen egyre idegesebb lesz…
Természetesen mostanában a tinédzserek egyre feszültebbek, mondhatjuk, de gondoljuk csak jobban bele, hogy mennyivel több impulzus éri őket nap, mint nap az idősebb generációval szemben. És itt most nem az iskola terhek súlyáról beszélek, hanem csak úgy általában az impulzusokról, ami éri őket napi rendszerességgel.
Azt is lehet hallani, hogy a mai fiatalokat nem érdekli semmi, semmi sem tudja a figyelmüket lekötni. Ez persze nem igaz, csak ahogyan az idő változik úgy változik a világ és ehhez mérten az érdeklődési körük. Képzelj csak el egy világot, ahol még mindig az érdekelje az embereket, hogy hogyan lehetne levágni egy vadat, miközben már régóta az a legégetőbb probléma, hogy nem vagyunk eléggé környezetvédők, hatalmas léptékben szennyezzük a környezetünket…
Mindig utáltam az általánosításokat, hiszen hatalmas torzítások vannak benne: nem igaz, hogy a fiatalok többsége nem akar dolgozni, nem akar gyereket, nem szeretne boldogan élni, nem vágyik a szeretetre, nem szeretne minél többet tudni, mindössze a mód, ami odavezet teljesen mást, mint amihez mi, szülők előzetesen már hozzászoktattunk. A mai fiatalokban hatalmas erő és elszántság van, mindössze másfajta, mint amilyen nekünk volt.
És, hogy mi van azzal a bezzeg az én időmben mondattal… szerintem soha nem fog kiöregedni, egyszerűen azért, mert mindig lesznek különbségek a korok között és a különböző korok, különböző típusú embereket termelnek ki.
És ez így is van rendjén!
Facebook kommentek