Már csak pár óra választ el a 2022-es évtől, azonban mielőtt még mindenki pezsgőt bontana, én egy kicsit visszanéznék, hiszen nagyon tanulságos év volt ez (is).
A 2020-as év eléggé ingerszegényre sikeredett. Ugyan lediplomáztam, felvettek mesterképzésre, a nyár folyamán voltam belföldön több helyen is, valahogy tavaly ilyenkor egészen más érzések keringtek bennem. A tavalyi évben megtanultam megállni, megpihenni, megnyugodni és kivárni, hogy a dolgok maguktól történjenek, hiszen alig volt rájuk hatásom. A 2021-es év ezzel szemben egészen más volt. Azt hiszem ebben az évben pótolni szeretettem volna a tavalyi év kimaradásait is. Na, nem bulizás szempontjából, bár érdemes hozzátenni, hogy idén sikerült két jó kis bulin részt venni, mindkét helyen nagyon jól éreztem magam (amúgy hihetetlen, hogy Iza barátnőm férjhez ment!).
Az idei év a munkáról és a tanulásról szólt és egy hatalmas európai körútról. Talán ezzel a három szóval tudnám jellemezni az idei esztendőt. Egyáltalán nem volt könnyű, egyáltalán nem volt sétagalopp, de hihetetlenül tanulságos volt. Sikerült jobban megismernem magamat, sikerült egy kicsit feljebb tenni a mércét, sikerült bebizonyítanom magamnak, hogy igenis, erre is képes vagyok, vagy erre már nem vagyok képes. Dolgoztam magáncégnél marketingesként, dolgoztam az Európai Parlamentben, csak szívtam és szívtam magamba a látottakat, hallottakat. És egész évben, mint egy barát, ott volt nekem az Erdélyi Hang is. Sok dolog megváltozott körülöttem, sok dolog megváltozott bennem.
Természetesen értek veszteségek is, voltak nehézségek a munkahelyeken is (hiszen bármennyire is menőn hangzik, hogy mit és hol dolgozom, azért ez nem egy rész az Emily in Paris-ből, ahol jegeskávét iszogatva, mosolyogva és mindig kipihenten jár be az ember. Illetve a való életben a problémák is valósak, nem úgy, mint a Netflixen…), de ezeket úgy érzem, hogy most kellett megtapasztaljam, most kellett megértsem, hogy hogyan is működnek a dolgok.
Úgy jártam, mint amikor vizsgára készülök. Minél többet láttam, tapasztaltam, annál inkább úgy érzem, hogy még mindig nagyon sok dolgot nem láttam, nem tapasztaltam. Rengeteg kérdés van bennem, rengeteg dolgot szeretnék még kipróbálni, megtapasztalni. Szeretnék még utazni, tanulni, tapasztalni. Talán a jövő évre van a legtöbb tervem az eddigi életem során.
2022 sem lesz könnyű, biztos vagyok abban, hogy lesznek fejfájós napok, lesznek olyan pillanatok, amikor értetlenül fogok állni a világ, életem, történései előtt. De talán ez így is van rendjén, hiszen mindent azért mégsem tudunk kontrolálni.
2022-ben az Erdélyi Hangot szeretnénk tovább fejleszteni, szeretnénk még színesebbé érdekesebbé tenni. Szeretnénk benneteket a cikkeinkkel szórakoztatni, szeretnénk olyan cikkeket, videókat készíteni, amely gondolatokat is elindít Bennetek. Az újévi fogadalmakkal megvárom az új évet, nem iszom előre a medve bőrére.
Viszlát 2021, köszönöm minden tanulságodat és a sok boldog pillanatot, amit ebben az évben élhettem meg.
Vigyázzatok magatokra, egymásra! Köszönöm, hogy idén is olvastátok a cikkeinket és segítettek az oldal növekedésében! Jövőre is számítok, számítunk Rátok!
Facebook kommentek