Imádok enni. A vendéglős burgereket még jobban szeretem. A Churros pedig egyenesen a kedvencem, de 12 lejért darabját? Ki a fene tudja ezt megengedi magának?
A hétvégén csodálatosan szép idő volt, mindannyian a szabadban töltöttük lehetőség szerint az időt. A Iulius Park pedig kitűnő választásnak tűnt ezen időtöltésre, főként, hogy tudtuk, most szervezték meg a Street FOOD Festivalt.
Azok az emberek, akik olyan szinten hedonisták, mint én, imádják az ilyen típusú fesztiválokat, hiszen jó a hangulat, jó a környezet, és még csudajó kajákat is lehet enni.
Az idei fesztivál azonban nagyon túllőtt a célon…
Vasárnap este az egész napos tanulás után, úgy döntöttem, hogy összeszedem magam, s elmegyek, s megajándékozom magam egy jó kis burival, esetleg egy finom Focacciaval. Hiszen tavaly is ott voltunk egy délelőtt:
Bár a tavalyi rendezvénynek Street Food Park volt a neve, lényegében a felépítése nagyon hasonlatos volt.
Bár a tavalyi rendezvény sem volt olcsó, az idei jelentősen túl tett rajta. Ám meglepődésem oka nem ez volt elsősorban, hanem a tömeg. Vasárnap estefelé hatalmas mennyiségű ember kóválygott a rendezvényen, javarészt mindenkinek egy burger, valamilyen körettel a kezében, illetve valamilyen üdítőt szürcsölgetve haladt végig a fesztiválon.
Fontos megemlíteni, hogy az átlagára egy bugernek 40 lej körül mozgott, egy üdítő 15 lej körül, s köretek pedig 10 lej körül, ez nagyjából nettó 60 lej/kopf. És volt ott néhány kopf…
Kolozsváron az emberek túlnyomó többsége nem keresi külföldivé magát, vagyis kevesen keresnek 5000 lejt, vagy többet (főleg a fiatalabb korosztály).
A látottakon teljesen elhűltem. Honnan van a kolozsvári fiatalságnak ennyi pénze? Csak nem lehetséges az, hogy minden IT-val foglalkozik, vagy ne adj Isten gazdag családba született. Ledöbbentem mindazon, amit láttam.
A nagytöbbségünk számára (attól függetlenül, hogy román vagy magyar ajkúak vagyunk) a havi keresetünkből éppen csak ki lehet jönni, semmiképpen se tudunk annyit keresni, hogy az elegendő legyen mindenre, főleg nem ilyen drága dolgokra.
Dehát Kolozsváron élsz, mit akarsz?
Sokszor megkaptam már ezt a választ arra a kérdésemre… Én pedig még mindig azt kérdezem, hogy miért lehetséges az, hogy a Bolt, ami végül nagy nehezen az ember után jön, végül közel 50 lejért vissza haza, a nagyjából 4 km távolságra levő lakásához? Hogyan lehet úgy élni, hogy közben az embernek hónap végére (ilyen módon aztán főleg…) tényleg nem marad egyetlen kopejkája sem?
Tényleg tud adni annyit Kolozsvár, hogy cserébe a csillagászati árakat sírva-ríva kinyögjük, s közben húzzuk a belünket?
Véleményem szerint nem, de a hamarosan készülő körinterjúmban erre a kérdésre fogom keresni a választ!
Facebook kommentek