Három év, három a magyar igazság, én pedig már egy jó ideje azon töprengek, hogy hogyan fogok tudni úgy cikket írni, hogy a magánéletemben levő személyt ne sértsem, ne adjak ki túlságosan sok személyes információt, de mégis mondjak nektek hasznos dolgokat, amelyet az elmúlt egy évben tanultam. Talán nem is olyan egyszerű ez a feladvány, én mégis megpróbálom.
Három. A hármas számnak mágikus ereje van. Előszeretettel használják a népmesékben, előszeretettel használjuk a magyar nyelvben (lásd: “Háromig számolok, és ha…, baj lesz!”). A harmadik év pedig párkapcsolat szempontjából is meghatározó. Akinek volt már párkapcsolata, amely túlélt pár hónapot, az pontosan tudja, hogy milyen. Az újdonság varázsa hamar megkopni látszik és megannyi kérdés tevődik fel az emberben. Bár kezdetekkor még minden olyan puha és mosolygós, a dolgok nagyon rövid időn belül átlalakulak. Ennek ez a rendje, szokták mondani. De elmondva sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint meg is tapasztalva ezt. Ez pedig az évek során folyamatosan változik.
A kapcsolatnak vannak rezgései. Ezt már tudom. Ezekre a rezgésekre pedig figyelni kell, mert ezek adják meg a kapcsolat dinamikáját. Ha odafigyelsz és ezek mentén próbálod a hangulatod, életedet alakítani, boldog ember leszel. Ha nem, akkor problémákba ütközöl. Ha ketten kis lakásban laktok, akkor az összezártság megőrjít, hiszen ketten vagytok, kis helyen. Ha külön laktok, akkor a távolság őrjít meg, hiszen a kapcsolat hogyan tud haladni, ha nem vagyunk együtt, “jóformán alig ismerjük egymást”, szokták mondani. Ha nagy lakásban laktok, akkor az elhidegít.
Sehogy sem jó…
Lehet ezt jól csinálni? Van valamilyen recept?
Bár nincsen meg az idilli párkapcsolathoz szükséges bölcsesség a birtokomban, az elmúlt évben meggyőződhettem róla, hogy másoknál sincsen. Akárhányszor párkapcsolatról, házasságról esett szó, ugyanazon dolgok váltak a beszélgetés leitmotívumává. Az egyikük hangos, a másikuk hisztis, az egyik néha nem érti meg a másikat, a másik pedig meg sem akarja hallgatni az egyiket. Gyakorlatilag olyan, hogy tökéletesen összeilletek nincsen. Ilyen nem is volt, és remélem, hogy a Netflix is készül lassan-lassan ezt levenni a listájáról.
Egyike a nagy kedvenceimnek, a Netflixen futó Perfect Date című film. Bár eléggé sekélyes és gyakorlatilag semmi köze a kitűnő randihoz, megmutatja azt, hogy a szerelem és a vonzódás nem is annyira egyszerű dolog. Két emberről van szó, legalább két millió elképzelésről és legalább kétezer olyan közös, de súrlódási pontról.
Az első félév után egy párkapcsolat nem a nagy, közös, mély lélegzetvételekről, a parfümös pillanatokról és a rimmellel teli szemekről szól.
Miről szól a párkapcsolat három év után?
Míg tavaly egy telefon bérlethez hasonlítottam a párkapcsolatot (Aki olvasta, az tudja, hogy nem…), addig idén egy vonatúthoz hasonlítanám.
Dsida Jenő verse mutatja be legjobban mindazt, amit az ember megtapasztal, legalábbis én megtapasztaltam:
Ez első versem, mit Hozzád irok,
ki pályatársa lettél zord utamnak,
ki megfogod kezem, míg búg a gép
s az állomások mind mögém rohannak.
Harminc kis állomást elhagytam immár
és közeledik már a többi, jaj:
minden nap új mérföldkő, új barázda,
mindennap elhull egy-két szürke haj.
Bizony nem ünnep ez már. Utazás
csöndes, komoly magánya. Hallgatunk,
míg fogynak a fehér mérföldkövek.
Hová megyünk, ó, hová hajtatunk?
Lassubb iram kell, tán közel a cél is.
Ha a végállomásra gondolok,
kezemben sír a toll, a zord acél is.
Dél, este, reggel sűrün váltakoznak,
a föld marad, az ég nekünk mozog.
Társam lettél: ha éhes vagy, etetlek,
ha megszomjaztál, hát innod hozok.
Ketten vitatjuk meg az útitervet,
titkos halkan, hogy meg ne hallja más,
suttogva kérdjük s úgyis válaszoljuk:
most hol vagyunk, ez milyen állomás?
Ó, szép ez így. Nyugodt, nemes, örök,
akár a kék, zöld, boldog végtelenség, –
Kacaj, sírás, – árny, fény, – élet, halál,
örök társak, együtt egy két jelenség; –
“Nagyon szeretlek” – gondolom magamban
és szólok: “Meg ne fázzál, végy kabátot.”
“Nagyon szeretlek” – gondolod magadban
s megkérdezed: nem álmos-é barátod?
(…)
A rizikós és néha megpróbáltatásokkal teli év után, itt van a harmadik is, amit semmire nem cserélnék. Az elmúlt egy év, gyakorlatilag két év tapasztalatát adta fel leckének, hiszen húszas éveink közepén a párkapcsolat maga az élet: mosolygás, sírás, kedves szavak, ingerült tekintetek, kifogások, megértések, finom vacsorák és megannyi bocsánatkérős nappal teli pillanatok. Emberi, szeretetteljes.
És ez a legfontosabb.
Facebook kommentek