A Netflix pénteken mutatta be a háromszoros Oscar-díjas rendező, Guillermo Del Toro legújabb alkotását, a Frankensteint.
Mary Shelley 1818-ban megjelent klasszikusa, Frankenstein, avagy a modern Prométheusz, már számtalan formában megelevenedett a vásznon. Az eredeti történet üzenete azonban ma is éppoly érvényes – talán még aktuálisabb, mint valaha. A mostani adaptáció rendezője és forgatókönyvírója, Del Toro, akit többek közt A faun labirintusa, A víz érintéseés Pinokkió című filmjeiről ismerünk, ismét a dark fantasy műfaj mestereként tér vissza.
Del Toro újragondolt Frankensteinje Shelley művén alapszik, csupán néhány apróbb változtatással, amelyek a karakterek jellemét és motivációit gazdagítják. A figyelmes nézők a Boris Karloff-féle klasszikusok előtt is felfedezhetnek tisztelgéseket – különösen a Dr. Frankenstein (1930) és a Frankenstein menyasszonya (1935) előtt hajt fejet a rendező.
A történet időtlen alaphelyzete a következő: a zseniális Victor Frankenstein arisztokrata családból származik, szigorú, híres orvos apja árnyékában nő fel, és egyedül édesanyjához kötődik szorosan. Anyja korai halála után megszállottan veti bele magát a tudományba, és tehetségét egyetlen cél szolgálatába állítja: a halottak feltámasztását a tudomány erejével. Amikor kísérlete sikerül, és teremtménye életre kel, Victor kénytelen szembenézni tettei súlyával, önzőségével és gyarlóságával, valamint múltja kísérteteivel. Az alábbiakban spoilermentesen elemezzük a filmet, amely a Netflix kínálatában elérhető.
Csak szörnyek játszanak Istent
Míg a korábbi adaptációk elsősorban a horrorisztikus látványra építettek, Del Toro feldolgozása sokkal inkább költői és művészi hangvételben meséli el a jól ismert históriát. Nem akar nolan-i értelemben vett epikus, túldramatizált lenni; helyette a mondanivalót és a párbeszédalapú drámát helyezi a középpontba. De mi is a Frankenstein-történet lényege, kulcsüzenete?
A mű az ember istenkomplexusáról és gőgjéről szól – arról, hogyan bukik el a tudományos haladás féktelen hajszájában. Del Toro új kontextusba helyezi a klasszikus példázatot, és komplexen vizsgálja, mit jelent embernek maradni az embertelenség korában. Emellett felvillantja a világot elárasztó erőszak eredetét is, amit a teremtmény szerint nem gyűlölet szül, hanem maga a világ rendje.
A film intellektuálisabb megközelítését jól jelzi, hogy a teremtményt nem „Szörnynek”, hanem „A lénynek” vagy „A teremtménynek” nevezi. Itt az ember tragédiája áll a középpontban, nem a véres látvány. Del Toro mesterien szerkeszti a több szálon futó történetet, amely már a végkifejlettel kezdődik, és Frankenstein, valamint teremtménye eltérő nézőpontjain keresztül bontja ki az eseményeket, amelyek odavezettek.
Victor motivációi ezúttal világosabbak, mint bármely korábbi feldolgozásban: jómódban, ám szeretet nélkül nőtt fel, apja ridegsége és elvárásai pedig megnyomorították lelkileg. Öccsét az apja jobban kedvelte, ő pedig megfelelési kényszerét és magányát a tudományba menekülve próbálta enyhíteni. Anyja halála után megszállottja lett annak, hogy életet adjon a halálnak – így próbálja betölteni a benne tátongó űrt. Nem véletlen, hogy Mia Goth alakítja egyszerre az édesanyát és Victor szerelmét, Elizabethet: a két női alak ugyanazt a hiányt szimbolizálja az életében. De ahogy a film kulcsmondatában elhangzik: „Csak szörnyek játszanak Istent.”
Del Toro műve érzékletesen mutatja be, hogy a teremtmény nem eleve gonosz vagy erőszakos – ő a tisztaság megtestesítője, akit az ember romlottsága fertőz meg. Így végül maga Frankenstein válik szörnyeteggé, míg teremtménye az áldozat szerepébe kényszerül.
A filmben több helyen megidéződik az Ádám és Éva-történet is: a lény tiszta, naiv entitás, akit a körülmények torzítanak el. Éles ellentétben áll vele a tudós, aki minden szinten romlott – akár a szakmai etikát, akár magánéletét tekintjük, különösen, amikor bátyja menyasszonyával kezd viszonyt.
A klasszikus feldolgozásokkal ellentétben ez az adaptáció inkább a halál filozófiáját vizsgálja, semmint az életét. A teremtmény gyakorlatilag halhatatlan, ami számára nagyobb átok, mint az embereknek a halál gondolata. Örök életében egyedül marad, ezért vágyik társra – valakire, akivel „együtt lehetnek szörnyek”. De mivel teremtője és a világ is kitaszítja, kénytelen azonosulni a ráaggatott szereppel. Del Toro filmje ebből a szempontból a legösszetettebb és legaktuálisabb Frankenstein-értelmezés – de vajon a technikai megvalósítás is felnő ehhez?
A film, amit a mozivászonra teremtettek
Ez az alkotás tipikusan olyan, amit nagyvásznon kellene látni. Bár kényelmes az otthoni megtekintés, ez a film egyértelműen mozira készült. A vizuális világ a Barry Lyndon (Stanley Kubrick, 1975) gótikus változatára emlékeztet, és minden képkockája gyönyörűen komponált. Csak néhány pillanatban – főleg a CGI-vel létrehozott állatoknál – érezhető némi mesterségesség, ami nagyobb képernyőn feltűnőbb lehet.
Del Toro híres arról, hogy a digitális effekteket a minimumra szorítja, és valódi, kézzel épített díszleteket használ. A Frankenstein forgatásán például egyáltalán nem alkalmaztak zöld hátteret. A díszletek és jelmezek kézműves kidolgozottsága lenyűgöző, az atmoszféra teljesen hiteles és magával ragadó.
Sokan kételkedtek Jacob Elordi szerepeltetésében a teremtmény szerepében, hiszen szelíd, jóképű kisugárzása elsőre ellentétesnek tűnik a szörny karakterével. Ám ebben a verzióban épp az ambivalencia a lényeg – a törékenység és a brutalitás egyensúlya. Elordi játéka a film egyik legnagyobb meglepetése: visszafogott, mégis lehengerlő, és könnyedén uralja a vásznat. Akár Oscar-jelölést is megérdemelne.
Oscar Isaac kiváló választás Dr. Frankenstein szerepére, Christoph Waltz hozza a tőle megszokott szintet, Mia Gothpedig ezúttal is tökéletes a gótikus, kísérteties karakterek megformálásában. A sztárszereplőkből álló gárda minden tagja mesteri alakítást nyújt, a végeredmény pedig kifinomult, érzelmileg gazdag és technikailag is kimagasló.
Guillermo Del Toro Frankensteinje egyszerre látomásos, tragikus és mélyen emberi mű – egy modern korra szabott klasszikus, amely újra felteszi a kérdést: ki is az igazi szörny?
Facebook kommentek