Múlt héten a roueni beszámolómat lehetett olvasni, ma Dániáról és Koppenhágáról fogok beszámolni. Bár csak két napot töltöttem ott, már a történet elején el szeretném mondani, hogy teljesen elámultam… Újra.
Dánia más világ, szokták mondani. Egészen másként viselkednek az emberek egymással és egészen más az élet odakint. Kicsit olyan, mintha egy mozifilmbe csöppentél volna, ahol nincsen szemét az utcán, az emberek mosolyognak és természetesen mindenki jólétben él.
Egyik legjobb barátom volt már korábban Dániában, akármiről kérdeztem az ottani élet kapcsán, mindig csak szuperlatívuszokban beszélt. Ez pedig engem bizalommal töltött el!
Késő este érkeztem Koppenhágába. Hosszú volt az út, sok volt a lezárás és kicsit meg is lepődtem, amikor a kompról leszállva a dániai rendőrök kipakoltattak velünk mindent, majd egy pici svájci bicskát el is koboztak az egyik lány barátomtól. Szerintük illegális késsel járkálni Dániában, szerintem az a kicsi bicska pedig annyira alkalmas emberölésre, mint egy szívószál, de mindegy, legyen meg az ők akaratuk, otthagytuk és immáron egy bicskával kevesebbel ballagtunk tovább.
Koppenhágába megérkezve meleg őszi időjárás fogadott, az embereken is látszott, hogy még igyekeznek kihasználni az ősz utolsó pillanatait, így gyakorlatilag az összes vendéglő terasza dugig volt emberekkel.
Sajnos a hostelről, amiben megszálltunk nem készítettem fotót, de higgyétek el nekem, hogy ez volt az egyik legtisztábban és legvagányabb hostel amiben eddigi életemben megszálltam (pedig nem ez volt az első…). A recepción nagyon kedvesen kiszolgáltak minket, mosolygós volt mindenki, a liftek hatalmasak voltak, sehol nem akadt meg a bőröndöm kereke, a szoba pedig hatalmas volt, saját fürdővel és minden szükséges hozzávalóval, ráadásul úgy nézett minden ki, mintha mi lennénk az első vendégei a hostelnek a megnyitás óta.
Akármennyire is fáradtan érkeztünk meg, azért a város esti fényeit nem lehetett kihagyni, főleg úgy nem, hogy tudtam, hogy következő este már úton leszünk Németország felé.
A város meglehetősen zsizsegős volt (hétfőn este értünk oda), de sehol nem láttam szemetet az utcán és ami ennél is jobban meglepett (lévén, hogy fővárosról beszélünk), egyetlen hajléktalan sem kéregetett. Először nem tudtam eldönteni, hogy ez valami mesterséges dolog, vagy tényleg nincsenek még a vonatállomás környékén sem hajléktalanok? Mindenesetre én egyet se láttam ottlétem alatt.
A másik meglepő dolog, amivel találkoztam azok az árak voltak. Életem legdrágább McDonald’sját ettem, ami itthoni pénztárcával mérve egy közepesen jó étterem árába került. Persze megérte, de el kell mindenkit szomorítsak, a mekis hamburger egész Európában ugyanolyan.
Az estét egy Irish Puban zártuk, ahol élő zene ment, igazi zenészekkel. Kicsit vicces volt, hogy Dániáig utaztunk, hogy élő zenét és jó bulit találjunk, de az igazság az, hogy az idei kirándulásom alkalmával egyértelműen Dániában lehetett legkevésbé érezni, hogy 2021 még mindig a COVID éve.
A zsizsegő város éjszakára annyira elcsendesedett, hogy a belvárosi hostelben nyitott ablakkal tudtam aludni….
Másnap reggel egy közeli templomba látogattunk, amely egyszerűen gyönyörű volt!
Már Koppenhágába való érkezésünkkor eldöntöttük, hogy a Dán Nemzeti Múzeumba el szeretnénk látogatni, így hát a kedd délelőttünket és koradélutánunkat ott töltöttük.
Bár a múzeum érdekes volt és tényleg az ősidőktől kezdődően egészen napjainkig be volt mutatva a dán nép, én valahogy kicsit csalódtam. Elsősorban hatalmas a múzeum, ha csak egy-két napra mentek Koppenhágába, semmiképpen ne ezzel töltsetek el legalább 5 órát, hihetetlenül fárasztó a közel 15 termet, 3 emeleten keresztül bejárni, illetve talán nem is ad akkora pluszt, nincsenek olyan látványos dolgok, amelyektől az ember álla leesik. Ja, és természetesen nagyon drága, közel 150 lej volt a diákbelépő, ami kicsit se pénztárcabarát.
A kimerítő múzeumlátogatás után egy meglepően olcsó kínai étterembe mentünk, ahol nagyjából 70 lejért annyit ehettél, amennyi csak beléd fért. Az egyedüli kikötés az volt, hogy csak annyit tegyél ki a tányérodba, amennyit biztosan el is tudsz fogyasztani, ne pazarold az ételt semmiképpen. Mi ehhez tartottuk magunkat, így vagy ötször fordultunk, de végül tényleg mindent megettünk, amit kitettünk maguknak. A vendéglő tulajdonosa, bár majdnem kiettük a vagyonából, végig nagyon kedvesen viselkedett és mosolygósan töltötte után a különböző tálakat étellel.
Dániában a dán korona miatt az egyik legjobb ötlet, ha Revolut kártyát vagy TransferWise kártyát használsz. Én az előbbivel fizettem mindenhol és mivel hétköznap volt (hétvégén magasabb a Revoluton az átváltási árfolyam), nagyon barátságos árfolyamon váltotta át a pénzemet.
A nap további részében csak a városban járkáltunk és nézelődtünk, utólagosan derült csak ki, hogy figyelmetlenek voltunk és a Kis hableányt kihagytuk, pedig azt érdemes lett volna megnézni.
Ez az egy nap, amit a városban töltöttem természetesen messzemenően nem volt elég ahhoz, hogy hosszútávú következtetést vonjak le Dániáról és azon belül Koppenhágáról, de mindenképpen nyugodt szívvel állíthatom, hogy a cikkem elején elhangzott kijelentésekkel abszolút egyet tudok érteni.
Koppenhága valószínű, hogy egy teljesen más világ, mint a legtöbb európai nagyváros, a titka természetesen valahol a társadalomban és a társadalmi kultúrában rejtőzhet. Nem tudom, csak sejtem, hiszen ekkora fegyelmezettség és látható jóléthez mindenképpen elengedhetetlen a normák betartása.
Koppenhága teljesen magával ragadott, nagyon jól sikerült az első találkozónk és én merem remélni, hogy még sok találkozóra lesz lehetőség a jövőben!
Facebook kommentek