Azerbajdzsán fővárosa, Baku, egy modern metropolisz, amely gazdag olajkészleteinek hála rohamosan fejlődött az elmúlt harminc évben. Ez a gazdagság, bármerre járunk a városban, megmutatja magát. Márvánnyal kirakott aluljáró, Argentínából hozatott 170 éves fák, vadonatúj építészeti remekművek. Ezek mind megtalálhatóak Bakuban. – Orbán Emese beszámolója
Viszonylag hamar, 2-3 nap alatt meg lehet nézni a fő látnivalókat, így ha hosszabb időre tervezünk Azerbajdzsánba utazni, érdemes pár nap után a vidéki túrákat is fontolóra venni.
Mi összesen két napot töltöttünk el a szelek városában. Ez az elnevezés nem véletlen, ugyanis a város, a Kaszpi-tenger partján helyezkedik el, így folyamatosan fúj a szél. Itt húzódik a majdnem négy kilométer hosszú Baku Boulevard is, amely egy parti sétány és az Eurovízióra épült Baku Crystal Hallnál kezdődik. Ezen a szakaszon több érdekesség is megtalálható, mint például a mini Velence-imitáció, egy virág alakú bevásárlóközpont és a szőnyeg formájú Szőnyegmúzeum.
Fontos tudnivaló lehet a keleti szőnyegek szerelmeseinek, hogy Bakuban viszonylag olcsón lehet eredeti, kézzel szőtt perzsát vásárolni az óvárosi butikokban és átverésre nagyon kicsi az esély, ugyanis minden Azerbajdzsánban készült szőnyeg kulturális örökségnek minősül, így csak a Szőnyegmúzeum által jóváhagyott hivatalos diplomával lehet ezeket az országból kivinni. A diplomát a reptéren ellenőrzik.
A Szőnyegmúzeumtól gyalog és siklóval is meg lehet közelíteni a Flame tornyokat, amelyek az ország jelképeiként szolgálnak. A három láng alakú felhőkarcoló minden este megelevenedik, színes animációk sokaságát vetítik ki rájuk. Itt találkozhatunk azzal a szokatlan látvánnyal is, amely egyébként az egész város hangulatát jellemzi: a vad kapitalizmust kiáltó tornyok mellett egy régi mecset hirdeti az iszlám jelenlétét, tőle egy karnyújtásra pedig szocialista emlékmű bizonyítja, hogy a diktatúra csak elméletben nem része az ország politikai rendszerének.
A város másik jellegzetes modern jelképe a Heydar Aliyev múzeum, amelynek lenyűgöző arhitektúráját Zaha Hadid álmodta meg és a volt azeri elnök aláírásáról mintázta. Bár a komplexum hatalmas, belül majdhogynem üres, így ha kevés időnk van nem veszítünk sokat, ha a kiállítások helyett csak az épületet csodáljuk meg.
Kötelező látnivaló még az óváros, amely az egyik legrégebbi a világon és olyan mesterműveknek ad helyet, mint a Maiden torony, amelynek tetejéről kilátást nyerünk az egész városra. Érdekesség, hogy a torony eredetét a mai napig misztikum lengi körül, de a legvalószínűbb elmélet, hogy egy zoroasztriánus szentélyként szolgált és az érdekes kialakítása ezen vallás, tűz iránti mély tiszteletéből inspirálódott. A szűk utcákat járva egy miniatűr könyvek múzeumra is rábukkanhatunk, ahol két polcon magyar könyvecskék sorakoznak. Estefelé, helyi lakosok árasztják el az utcákat, rengeteg étterem közül lehet válogatni egy hangulatos, azeri vacsorához.
Bár a város pompája lenyűgöző, ez nem szabad elvakítsa a látogatót. Ha a főútról letérünk, vagy betekintünk az óváros kapui mögé egy teljesen új Baku rajzolódik ki előttünk. A város gazdagságának ára a hatalmas nyomor, amiben emberek tömegei élnek. Az első pár órában Dubai-szintű felhőkarcolók vonják el a figyelmet a város fő problémájáról, de ha figyelmesek vagyunk hamar felfedezhetjük a központ szélén húzódó szegénynegyedeket.
Bár a szegénység jelentős részét érinti a lakosságnak, a közbiztonság meglepően magas. Részben az Örményország-Azerbajdzsán között folyamatosan kiújuló, fegyveres konfliktusnak köszönhetően, részben pedig az ország volt szocialista berendezkedésének maradványaként, minden sarkon rendőrökbe ütközhetünk. És persze, mivel Bakuban nincsenek még hozzászokva a nyugati látogatókhoz, a biztonságért felelős alkalmazottak tömegei követik árgus szemekkel az arra járó turisták minden mozdulatát, így kiszűrve akár a zsebtolvajlás veszélyét is.
Bár az azeri-örmény konfliktus elriaszthatja az átlag turistát egy bakui kiruccanástól, a fővárosban ebből majdnem semmit nem lehet érzékelni. Érdekesség viszont, hogy a legutóbbi, 2020-as háború minden áldozatának emléket állítottak. Bakuban sétálva gyakran felfigyelhetünk házak falára kifüggesztett emléktáblákra, amelyeken általában egy katonai egyenruhába öltözött fiatalember képe áll, az összes kitüntetésével és egy azeri zászlóval karöltve. Az emléktábla a csatában elhunyt személy otthonára van kitéve, így emlékeztetve minden arra járót a család veszteségére.
Összességében, Baku egy nagyon megosztó és tanulságos utazás helyszínéül szolgálhat mindenki számára, hiszen a régi, szocialista berendezkedés ideológiája és a vad kapitalizmus virágzása keveredik a levegőben, egy olyan országban amely az első demokratikus parlamentáris köztársaság volt a muszlim világban és mindössze harminc éve, a Szovjetunió összeomlásával kezdhetett saját nemzetépítésbe és rohamos fejlődésbe.
Facebook kommentek