Tudjuk mindannyian, hogy az édesség meglehetősen egészségtelen. Azzal is tisztában vagyunk, hogy jó lenne minél kevesebbet enni. De mégis hogyan, hiszen annyira jól esik minden egyes darab édesség!
Alig írtunk 2020-at, én máris eldöntöttem, hogy drasztikusan leredukálom az édességfogyasztásomat. Nagy kihívás volt ez, hiszen, aki ismer engem, az tudja rólam, hogy az egyetlen függőségem az az édesség. Viszont, ahogyan az függőségek esetén lenni szokott, soha nem tudom megállni, hogy ne egyek meg tetemes mennyiségű édességet (ugyan ténylegese elvonási tüneteim nincsenek, ha nem fogyasztok édességet), viszont nagyon más a hangulatom, ha legalább egy-két tábla csokoládét magamba tudok tömni aznap (igen táblát, nem kockát), és nagyon szomorkás tudok lenni, ha nem eszem meg ezt a mennyiséget.
A lényeg, hogy gyakorlatilag bármilyen csokoládét, bármekkora mennyiségben meg tudok enni. Az én háztartásomban olyan nem létezik, hogy az ajándékba kapott édességet ne fogyasszam el, hanem mondjuk továbbajándékozzam. Emellett természetesen jómagam is meglehetősen sok pénzt költök édességre.
Régebben csak csokoládét ettem, az volt a dolgok csimborasszója, ám mostanra a gumicukor is fontos szerepet kapott mindennapjaimban.
Hogyan lehet ennek megálljt parancsolni akkor mégis?
A cikket ugye úgy kezdtem, hogy 2020-nak az elején leredukáltam az édességek fogyasztását. Illetve csak megpróbáltam. Január első pár hetében csak és kizárólag gyümölcsöt próbáltam édesség helyett enni, ám nehézségbe ütköztem. A szervezetem nagyon meglepődhetett, amikor meglátta, hogy a napi csoki helyett narancsot, kivit, és grapefruit-ot. Hihetetlen gyorsan felpuffadtam, és nagyon rosszul kezdtem érezni magamat. Az epémet leterhelte a nagy mennyiségű gyümölcs (csak a miheztartás végett, a napi több tábla csokoládéhoz arányos mennyiségű gyümölcsöt ettem), és ennek megvolt a böjtje. Több napig nyögtem ezt a drasztikus életmódváltást. Bár reménykedtem benne, hogy előbb-utóbb a szervezetem megszokja, és akkor majd jelentősen fognak javulni a dolgaim (például nem lesz annyira pattanásos a bőröm, vagy hasonlók), de közben meg hihetetlenül csalódott voltam, hogy vajon mi lehet a probléma, hogy hol rontottam el?
Ugyan a kezdeti lendület gyorsan alább hagyott, és be kellett lássam, hogy hosszú távon nem fenntartható az, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem fogyasztok édességet, rájöttem arra is, hogy könnyedén le lehet redukálni ennek a mennyiségét. Úgy döntöttem, hogy teszek azért, hogy jobban érezzem magamat a bőrömben, és azonnal keretek közé szorítottam a dolgot!
Az egyik legjobban bevált praktika az volt, hogy nem tartottam kézügyemben édességet, nem vettem egy-egy bevásárlás alkalmával csomó tábla csokoládét, és a megvásároltakat pedig nem pakoltam bele az íróasztalom fiókjába. Mivel se mennyiségileg nem volt sok csokim, és nem is volt a kézügyemben, így jelentősen nehezebb volt úgy folytatni a dolgokat, ahogyan az régebben már-már megszokás volt. Heti 5 tábla csokoládét fogyasztottam, és azokat is csak étkezések után, javarészt ebéd, illetve reggeli után. Ez adott néhány támpontot az agyamnak, és máris könnyebben birkóztam meg azzal a kihívással, hogy hogyan tudjam leredukálni az édesség fogyasztásomat.
Persze január óta voltak nehezebb napok, az egyetemi vizsgák előtt, alatt, vagy az államvizsgát megelőzően voltak visszaesések, volt olyan, hogy tényleg elfogyott heti 10-14 tábla csoki, viszont átlagosan kijelenthetem azt, hogy a rendszer, és az elhatározás sokat segíthet abban, hogy egy rossz dologról leszokjunk, vagy ha nem is sikerül teljesen, legalább valamennyire kordában tartani!
Már büszkén kijelenthetem, hogy csokoholista-ságom ezennel véget ért, és már meggondolom azt, hogy mikor és főleg mekkora mennyiségű édességet gyúrok le!
Facebook kommentek