Bár a szeretetről szól ez az ünnep, jó ha nem feledkezünk meg azokról sem, akik talán másként éreznek, másként élik meg az ünnepet. Egy cikk egy szinglitől a szingliknek.
Tudom, az ünnep úgy kerek, ha van akihez hozzábújni az esti filmek alatt, vagy akinek ajándékot vehetsz, vagy akivel együtt tudsz nevetni a saját belső poénjaitokon. Valahogy ilyennek kellene kinéznie a történetnek, de sokunk számára nem így néz ki. Mondjak ennél durvábbat? Mi történik akkor az ember gyerekével, ha karácsony előtt szakítanak vele? Na igen, ez az igazi tragédia. Legalábbis szerintem.
A tavalyi karácsony volt a legnehezebb, hiszen 2019 decemberében mai furcsa okból és még furcsább érvvel elhagyott a pasi, akit életem szerelmének hittem. Igen, csak hittem, mert ha tényleg az lett volna, akkor nem szakított volna velem…
Talán a legnehezebb karácsonyom volt, tekintettel arra, hogy még mindig azt vártam, hogy az Ünnep után megcsörren a telefon, s elnézést kér. Nem, nem így történt. Aztán telt-múlt az idő és úgy éreztem, hogy jobban vagyok, úgy éreztem, hogy képes leszek nyitni az emberek felé, netalán egy új párkapcsolatra is készen állok. Hát nem így történt. Nagyjából a járvány kellős közepén jöttem rá arra, hogy szeretném visszakapni a régi életemet, szeretnék egy olyant életet, amely azelőtt volt, azzal a pasival, akivel addig voltam. Persze tudom, ez nem lehetséges… De mélyen magam alá süllyedtem ekkora.
Aztán telt-múlt az idő és úgy éreztem, hogy jobban vagyok, hogy a járványt akár a saját hasznomra is tudnám fordítani. Ez egészen 2020 karácsonyáig tartott, amikor is, a nagy szeretet-özönben megint eltört a mécses…
Azóta eltelt egy év, nagyon sok dolog történt, nagyon sok mindenen mentem keresztül. De a lényeg, hogy még mindig szingli vagyok. Viszont lett egy kutyám. A címben szereplő többes szám rá utal, vagyis rá, illetve arra, hogy ő az, aki kicsit megmentett engem. Bár még mindig nagyon hiányzik egy kapcsolat az életemből, bár még mindig úgy érzem, hogy kicsit félember vagyok így, azt is tudom, hogy ezen egyik percről a másikra nem tudok változtatni. Bocsánat, nem is szeretnék. Az idei karácsony volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy talán nem véletlenül vagyok még mindig egyedül, talán még nem vagyok eléggé érett lelkileg ahhoz, hogy párkapcsolatban éljek.
Továbbra is nagyon hiányzik az a fajta szeretet, amit az ember csak egy párkapcsolatban kaphat meg. De emellett természetesen kezdem megtalálni és értékelni mindennek az okát.
A szingliség nem egy büntetés, egy lehetőség, hogy minél több időt tölts magaddal, hogy minél jobban megismerd magad, azt, hogy mi az, ami számodra fontos, mi az, ami hanyagolható és rájöhetsz, hogy ki is vagy valójában. Ez pedig egy igencsak időigényes feladat, nem szabad alábecsülni. Azt hiszem, hogy ez a feladat az egyik legidőigényesebb mindközül.
Tehát szingli lányok, srácok, akik most egy kicsit azért szomorkodtok, mert senki sincsen mellettetek az ünnep alatt, sőt az ünnep után sincsen arra kilátás, hogy legyen, nektek az üzenem, hogy kitartást: valószínű, hogy az a valaki akivel együtt leszel, könnyen meglehet, hogy ugyanúgy szingli mint te és ugyanolyan türelmetlenül szeretne valakit bevonzani. Csak még nem talált rád.
Mély levegő és élvezd a karácsonyfa illatát, szívd magadba azt az erőt, ami csak neked tud adni és próbálj meg ráhangolódni. Nem bánod meg, abban biztos lehetsz!
Facebook kommentek