Nem tudom, hogy hányatoknak tűnt fel, hogy gyakorlatilag augusztus óta nem publikáltam egyetlen cikket sem. Konkrétabban azóta, hogy elmentem megint két hétre Európába és amire visszajöttem úgy éreztem, hogy szükségem van egy kis szünetre. És hát megtehettem, így szünetet tartottam.
Fura dolog ez az idő múlása… Eddig soha nem volt olyan élményem még, hogy tíz évvel ezelőtt pontosan tudom, hogy milyen érzések, gondolatok kavarogtak bennem. Idén ez már a sokadik alkalom, amikor kristálytisztán fel tudom idézni, hogy mit éreztem, mit gondoltam, ez pedig egy teljesen új élmény nekem.
Persze tudom-tudom, igazából az embernek három éves korától kezdődően vannak emlékei, érzései, de valahogy a felnőtt életem kezdete olyan tizenöt-tizenhat éves koromban kezdődött, akkor kezdtem ténylegesen az lenni, aki szerettem volna.
Az idő múlása mellett pedig legalább annyira fura dolog az is, hogy mekkora befolyása van az ember életére egy jól meghozott döntésnek, ez pedig az én életemre is igaz: az iskolaváltásnak tényleg mágikus ereje volt. Hatalmasat fordult a világ velem, hiszen egészen átalakult az önértékelésem, az emberekhez és emberekkel való viszonyom. Ez pedig alapjába véve befolyásolta azt, hogy milyen terveim, álmaim voltak az élettel kapcsolatosan.
Tegnap kiposztoltam egy tíz évvel ezelőtt (is) posztolt képet
Ekkor már az új iskolába jártam, olyan tantárgyakat tanultam, amelyeket több-kevésbé szerettem és/vagy érdekeltek, ráadásul egy hatalmas szabadság is járt ezzel az iskolával. Ekkor már tudtam, hogy bár humán szakos vagyok, nem tudnák mondjuk csak és kizárólag humán dolgokkal foglalkozni. Szeretek olvasni, de nagyon érdekelnek a reklámok is, a közösség és a közösségi média mozgása. Akkor fedeztem fel az Instagramot (pedig 2013 végén még a Facebook élte a hőskorát), és a belépő-szintű okostelefonommal lőttem egy képet anyukám munkahelyének teraszáról, ahelyett, hogy a történelem félévire készültem volna. (Hozzátenném, hogy végül a félévi dolgozatom vagy 8-as vagy 9-es lett…).
Tíz évvel ezelőtt még simán hajlandó voltam olyan szekér (és lány) után futni, ami nem vesz fel. Tíz évvel később azért már sokkal jobban odafigyelek erre, hiszen lehetséges, hogy mégsem érdemli meg mindenki az odafigyelést és a rajongást.
Tíz évvel ezelőtt Kolozsvár még egészen másként nézett ki, volt korcsolya pálya és kevésbé volt zsúfolt a karácsonyi vásár. Tíz évvel később minden lila színbe van borulva és már nincsen olyan hideg, hogy a főtéren is működni tudjon egy korcsolya pálya.
2013-ban egyáltalán nem gondolkodtam el azon, hogy milyen lesz az, amikor a szüleidtől elköltözöl, ezáltal magadért és a saját tetteidért leszel felelős. Tíz évvel ezelőtt még arra sem gondoltam, hogy milyen lesz autót vezetni és fenntartani, vagy dolgozni bármit is.
Tíz évvel ezelőtt már nagyon szimpatikus volt számomra az újságíró szakma, de soha nem hittem volna, hogy rá négy évre a Transindexnél fogok dolgozni. Ugyanakkor még nem létezett Forbes Magyarország sem, ahol életem egyik legtanulságosabb időszakát tölthettem el, úgy érzem.
Tíz évvel ezelőtt még nem volt szakállam, ám volt egy kezdődő bajuszom, kicsit mély hangom és rengeteg álmom. A bajuszomra nem voltam büszke, az álmaimat pedig mindig kételkedve néztem…
Tíz év múlva szeretném, hogy ugyanolyan jó érzésekkel és boldogsággal telítődve gondoljak vissza az elmúlt időszakra, mint most teszem.
Advent van. Most kell álmodni, reménykedni, elhatározni. Mindennyiunknak sikerülni fog!
Facebook kommentek