Avagy miért érdemes újranézni a kedvenc gyerekkori meséinket…
Ismerős érzés, amikor az esti filmezéshez egyszerűen nem találsz semmi néznivalót? Amikor megnéztél legalább 6 előzetest, elolvastál már 4 film összefoglalót, de egyik sem fogott meg különösebben, ha pedig véletlenül valamelyik igen, akkor meg nincs hozzá felirat. Ilyenkor jön a „hagyjuk az egészet” fázis, és az lesz a vége, hogy találsz valami más elfoglaltságot.
Pontosan ekkor a legjobb kiválasztani egy számodra kedves, gyerekkorodban imádott animációs filmet, mert abban biztosan nem csalódsz. Igaz, hogy fújod kívülről az egészet, de ez mit sem számít, mert újra belecsöppensz a mese által megalkotott világba, és ez teljesen magával ragad.
Az első ok, amiért jó ötlet újranézni ezeket a meséket, mert így felnőtt fejjel teljesen másképp értékeled át a látottakat – a karaktereket, a történetet – és sokkal jobban megérted, miken is mehetnek keresztül a szereplők; a belső vívódásaik, az érzéseik – amelyek gyerekként sokszor elhomályosodtak a képi elemek és az atmoszféra mellett – lényegesen nagyobb szerepet kapnak felnőttként. Például Szörnyella megnyilvánulásaiból már simán levonod a következtetést, hogy nem oktalanul ilyen gonosz, kellett, hogy történjen vele valami, ami kiváltotta ezt az attitűdöt. Ugyanígy a dalszövegek, amelyek mostmár nem csak oldják a mese hangulatát, hanem lesz egy mélyebb értelmezésük is számodra.
Egy másik indok pedig, hogy olyan poénokra lehetsz figyelmes, amikre gyerekként soha. Így egyes jelenetek, mondatok teljesen új értelmet is nyerhetnek. Akár képi, akár szóban kimondott viccek ezek, van belőlük bőven a mesékben.
Ezeken kívül ott van még, hogy kiskorodban biztosan nagyon odavoltál egy-egy karakterért, valakiért, akivel teljesen tudtál azonosulni. Ez most sem változott, ugyanis most is akarva akaratlanul kiválasztunk egy szereplőt, aki megtestesíti a mesében a magatartásunkat. Annyi a különbség, hogy gyerekként talán az egyik főszereplő volt az, most pedig nem feltétlenül csak a főszereplők közül válogatunk. Sőt, sokkal inkább észrevesszük a mellékszereplők jelentőségét az alkotásokban. Ott van például Karak, Vuk nagybátyja, akinek jellemét, tetteit felnőttként lehet a legjobban értelmezni, és átérezni.
Persze, ezek mellett ott van a nosztalgia faktor. A számodra legjelentősebb jeleneteknél felnőttként is eszedbe jut, hogy az adott részt mindig vissza akartad tekerni, mert imádtad. Vagy esetleg az Oroszlánkirály ikonikus jeleneténél, amikor Simba elveszíti az édesapját, mindig sírtál. Ezek felnőtt fejjel is meghatározóak számodra, csak most valószínűleg máshogyan dolgozod fel őket.
Összességében tehát megéri újranézni ezeket a gyerekkorunkat meghatározó alkotásokat, mert amellett, hogy a jól megszokott érzéseket újra átéled, rengeteg újat is kapsz pluszban. Ezek az új aspektusok és érzések pedig nem rombolják a gyerekként kialakított képet az adott meséről, mert azokat is átéled, csak egy kis plusz értelemmel telítődve.
Tornai Anett
Facebook kommentek