Erdély történelme a 20. század folyamán eltérően jelent meg Magyarország és Románia tankönyveiben, ami az identitástudat különbözőségéből, a történelmi események eltérő értelmezéséből és a politikai helyzetből fakadt. Ezt a témát elemezte augusztus 25-én, vasárnap a Kolozsvári Magyar Napokon dr. Jérémy Floutier történész és dr. Veres Valér szociológus.
A beszélgetésre a TIFF Házban található MCC Lounge-ban került sor, ahol dr. Jérémy Floutier, a Szegedi Tudományegyetem oktatója és Franciaország tiszteletbeli konzulja, a magyar és román oktatási rendszerben betöltött erdélyi szerepet mutatta be történészi szemmel, míg dr. Veres Valér, a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézetének tanára szociológiai szempontokat vitt a diskurzusba – áll a szervezők közleményében.
Jérémy Floutier kilenc éve foglalkozik Erdély 1945 és 1990 közötti magyarországi és romániai oktatási reprezentációjával. Kiemelte, hogy Erdély fontos szerepet tölt be a magyar történelemben: itt született Mátyás király, és meghatározó a székelykultusz is. Ezzel szemben Romániában más nézőpontok kerülnek előtérbe, például Erdély nyugati kapuként való szerepe, a jelentős építmények, valamint az első román nyomtatványok és bibliafordítások színhelye.
A tankönyvek tartalmát jelentősen befolyásolja az adott ország politikai kontextusa, hiszen a politikai változásokkal együtt a tananyag is módosul. A történész szerint a tankönyvek a pedagógia, a történelemírás és az állami emlékezetpolitika háromszögében helyezkednek el. Az iskolai tankönyveknek fontos szerepe van a nemzeti identitás formálásában, ezért a szerzőknek gondosan kell kiválogatniuk az üzeneteket közvetítő tartalmakat.
Az előadás folytatásában dr. Jérémy Floutier a szocialista időszak tankönyveit elemezte. Az első világháború utáni területi változások bemutatása jelentősen különbözött a magyar és román tankönyvekben: míg a román kiadványok részletesen tárgyalták ezeket, a magyar oldal Trianonra összpontosított. A történész megjegyezte, hogy Romániában a gyulafehérvári nagygyűlés kapott nagyobb hangsúlyt. Az 1948 utáni időszakban a magyar–román kapcsolatok látszólagos „aranykora” következett, de ez főként a mindkét országban érvényesülő nyugatellenes narratívának volt köszönhető.
Floutier kiemelte Mihail Rollert, a sztálinizmus egyik fő ideológusát, aki marxista-leninista szemléletben értelmezte és írta újra a történelmet. Az 1960-as években a magyar tankönyvekben a nemzetközi helyzet kapott hangsúlyt, míg a román kiadványokban inkább a belpolitikai események domináltak.
Dr. Veres Valér az 1990 utáni időszakot vizsgálta szociológiai szempontból, hangsúlyozva, hogy a tankönyvek jelentős hatással vannak a fiatalok nemzeti identitásának formálására. Szerinte mindkét ország eltérő történelmi aspektusokat emelt ki: a magyar tankönyvekben Erdély kisebb szerepet kap, míg a román anyagokban minden korszakban megjelenik, de gyakran a magyar kisebbség figyelmen kívül hagyásával.
A beszélgetés végén dr. Veres Valér felvetette a kérdést: hogyan lehetne Erdélyt kiszabadítani az ideológiai torzítások alól, ha a történelmi tények még mindig vitatottak a magyar és a román nézőpontok között?
Nyitókép: MCC hivatalos oldala
Facebook kommentek