Még egy kalácsot benyomok, aztán minden visszaáll a régi kerékvágásba. Legalábbis ebben reménykedem… Valahogy így indítom a ma reggelt. Eldöntöttem, hogy nagypéntek-húsvét között kipihenem magamat, hogy a tavaszi fáradtságot legyűrve újra teljes emberként tudjak dolgozni…
Az elmúlt pár nap arról szólt, hogy kicsit lenyugodtam. Januártól folyamatos pörgésben vannak a dolgok körülöttünk a szerkesztőségben is, páran alap-, illetve mesterképzést fejezünk be, tehát tényleg abszolút a finishben vagyunk már. (Ennek minden előnyével és hátrányával).
Az idei húsvét egy picit más volt, mint a többi. Idén tudatosan meg akartam élni, hogy ünnep van, szerettem volna egy kicsit lelkileg is megnyugodni, feltöltődni. Dehát ugye a húsvét nem erről szól. A világ ugyebár nem erre van berendezkedve.
Ha karácsony a nyugalomról szól, akkor miről szól a húsvét?
Az elmúlt két évben a húsvét az otthon ülésről szólt, otthon gubbasztottunk, nem sütöttünk süteményt, nem vártuk a locsolókat, gyakorlatilag olyanná alakult át az egész, mint egy hosszú hétvége, semmi több.
A húsvét új értelmet kell nyerjen, mondta el egyik lelkipásztor ismerősöm, amikor elpanaszkodtam neki, hogy gyakorlatilag a hétköznapi életben semmilyen prioritása nincsen annak az ünnepnek, ami ténylegesen a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe.
Én pedig idén új értelmet adtam a húsvétnak.
Ez lett az én tavaszi ünnepem, amely a megújulásról, a megtisztulásról szól. Eldöntöttem még a múlt héten, hogy nem fogom magamat betáblázni, nem fogom magamat túlhajtani, hiszen nem szabadna, hogy a húsvétom erről szóljon. Elzártam az internet csapját, nem érdekeltek a hírek, nem érdekeltek a fancy nyuszis fotók az Instagramon, gyakorlatilag nem érdekelt semmi, csak az, hogy lehetőleg minél inkább tudjam megélni, átélni a húsvétot, ezzel együtt pedig a gondolataimat, érzéseimet.
Most, hogy tényleg már az utolsó száz méteren vagyunk, az ünnepnek pedig mindjárt vége, rájöttem egy fontos dologra: Az, hogy a hétköznapjaink, ünnepeink milyenek lesznek, csak rajtunk múlik. Ez pedig azt hiszem, hogy az egyik legfontosabb és legegyszerűbb tanulsága számomra az idei húsvétnak.
S bár szívem szerint még egy picit a múltba révednék, gondolkodnék, elmélkednék, nyakamon van egy halom feladat, aminek holnaptól muszáj lesz nekiálljak, és úgy tegyek, mintha csak pár pihenőnapot vettem volna ki, nem pedig úgy, mintha egy sátoros ünnep érne véget.
Merem remélni, hogy Benneteket is egyenként megszólalt a hang, a vágy arra, hogy egy kicsit megpihenjetek, lelassítsatok. Néha szükség van rá. Sőt, a néhánál sokkal gyakrabban.
Facebook kommentek