Ha február, akkor síszezon, mondtam mindig. Idén egy picit másként alakult, de nem mondtam le teljesen róla, így belföldön próbáltam szerencsét. És hát eléggé kellemetlen tapasztalatokat gyűjtöttem.
Évek óta sízek, egészen jól megy. Nem vagyok profi, de azért egyáltalán nem vagyok kezdőnek se mondható. Mivel a szüleimnek jól menő cégük van, így hála az égnek megengedhetjük magunknak azt, hogy külföldre menjünk sízni már évek óta. Pár barátnőm mindig ajánlotta nekem a Madarasit, vagy Toplitát, de még eddig nem voltam lehetőségem “elzarándokolni” egyik helyre sem.
Most mivel Covid van, és a szüleim szerencsére makkegészségesek, így nem kellett lemondjuk a sízésről, mint Lucáék, viszont a korlátozásoknak köszönhetően evidens volt, hogy nem megyünk el idén külföldre. Ettől függetlenül szerettük volna, ha a lehető legjobb körülmények között sízünk. Anyukámnak mindig is fontos volt ez, hiszen ő már húsz éve próbálkozik megtanulni (bocsi Anya!), de nem megy neki…
Szóval idén belföldön síztünk, és mivel nekem csak a hétvége fele van még egy vizsgám, így bátran beadtam a derekamat, hogy egy hosszú hétvégét “elsízzünk”. Amit viszont láttam, az teljesen ledöbbentet.
Az emberek egyáltalán nem figyelnek oda, még egy kicsi elővigyázatosságot se tanúsítanak se a vírus kapcsán, se egymás testi épségének megőrzéséért. Akarattal nem akarom megnevezni a helyet, ahol sízni voltunk, mert nincsen fontossága, ez bárhol megtörténhetett volna.
A majdnem öt nap alatt (amiben evidens, hogy egy hétvége is beleesett) találkoztam vágtázóval, aki a pálya közepén verte le az embereket. Igen, mindenkit kerülgetett, és mint egy full idióta cikázott, veszélyeztetve ezzel sokakat. Találkoztam olyannal is, aki mindent felrúgott azért, hogy minél többször tudjon sízni, és volt olyan is, aki soha nem volt hajlandó maszkot tenni. És természetesen nem arra gondolok, hogy csúszás közben hordjon valaki maszkot, hanem amikor sajnos hatalmas embertömeg gyűl fel, akkor is szart a dolog közepébe, és köhögött szerteszét.
Én nem értem ezt a fajta mentalitást. Mégis mit gondol mindenki? Miért olyan nehéz csak egy egészen picivel jobban odafigyelni arra, hogy hogyan közlekedünk, és hogyan viselkedünk a másikkal? Ilyen külföldön azért nincsen, pedig lassan tíz éve járok évente sízni Ausztriába…
Nem kell ahhoz több egyetemi diploma, hogy picit körültekintőbbek legyünk, és nem csak a saját hasznunkat nézzük, hanem figyeljünk arra is, hogy mások is vannak körülöttünk.
Köszönöm!
Facebook kommentek