Nem egyszerű dolog ez a karanténosdi. Sokaknak igazándiból nem változtatta meg a januári rutinját, sőt, szerintem néhányan még titokban örvendenek is annak, hogy nem kell kibújni a házból, és az otthon melegében tudnak dolgozni, tanulni, vizsgázni. Én másként gondolom ezt…
Már kiskorom óta hagyománnyá vált, hogy a családdal közösen január folyamán kiveszünk 4-5 szabadnapot, és elutazunk valahova sízni. Amikor kisebb voltam, illetve amíg a tesóim kisebbek voltak, addig természetesen leginkább. belföldön síztünk, Madarasi Hargitán, Maroshévízre utaztunk, ám ahogy telt-múlt az idő, mindig elutaztunk Ausztriába sízni. Az elmúlt öt évben egyetlenegy alkalmat sem hagytunk ki, mindig Ausztria különböző városaiban töltöttünk egy-egy hetet januárban.
Idén ez is másként alakult:
Mivel a szüleim mindketten krónikus betegségben szenvednek, így gyakorlatilag 2020-ban végig attól tartottunk, hogy nehogy valamilyen úton-módon megfertőződjenek, tehát értelemszerűen idén elmaradt a sívakáció, ami engem eléggé rosszul érintett. Ezzel kezdtük mindig szuper módon az évet, mindig ez volt a fénypontja az évnek, és mindig karácsony után ezt vártam a legjobban. Idén sajnos erre nem lesz lehetőségem, és ez nyomja a lelkem…
A sízés számomra több, mint egy sima sport, egyszerűen a depressziós január boldogságforrása, mindaz, amitől vidámabb, boldogabb lesz az év számomra. És ezt is elvette tőlem a korona. A szabadság, az ilyenfajta sport lehetőségét. Pedig ennek nem így kellett volna történnie…
Most pedig mégis itt tartunk.
Kicsi koromban apukám mindig azt mondta, hogy aki sízni és úszni tud, az biztosan sportos ember lehet felnőtt korábban. Emlékszem, hogy milyen boldogan tanított engem meg az első siklásomkor arra, hogy hogyan tartsam a lábaim, hogy fogok biztos lábakon állni, és hogyan lettem én napról, napra egyre ügyesebb. Emlékszem arra is, hogy hogyan tudtam színes sílécek között kiválasztani az én első sílécemet, amit akkoriban még a bolhapiacról vásároltunk, és most mennyire nagy öröm volt nekem az, amikor már egyedül, felnőtt emberként én magam választom ki a síléceimet. Ez nekem az egyik legszomorúbb része az évnek.
És rossz kezdés után, félek, hogy a folytatás is rossz lesz számomra…
De ne legyen igazam.
Facebook kommentek