A pénteki tűzeset teljesen kiborított. Először csak itthon fortyogtam, magamban, és olvastam a híreket, figyeltem, hogy lesznek-e még olyan szegény, ártatlan emberek, akik időközben meghalnak. És lettek sajnos. Mindeközben az Iohannis sízni ment, amivel önmagában nem lenne baj, csak nagyon illusztris az egész helyzet így. Erről írok most.
Nem jártam sokszor kórházba, hála Istennek. Talán egyszer volt egy kisebb műtétem, akkor pár napig a biztonságkedvéért bent tartottak, aztán megint egy-két alkalommal ambulánsan kezeltek, de nagy műtéten eddig még nem kellett átesnem. Tudtommal Covidos sem voltam, bár újabban már semmi sem biztos, így csak gondolom, hogy eddig engem elkerült ez a vírus…
Attól függetlenül, hogy én magam érintett voltam-e az ügyben, vagy sem, mindannyian ismerünk horror történeteket az egészségügyi rendszer kapcsán. Az egészségügyi és az oktatás rendszer azt hiszem, hogy Románia két leggyengébb lábakon álló ágazata. Legalábbis szerintem. És nem a rendszerben benne levők miatt, én nem hiszek abban, hogy amiatt van ez így, mert nem lennének megfelelően szakképzettek az orvosok, kórházi ápolók. Sokkal inkább, mert azok a pénzek, amelyek a kórházakat is érintő beruházásokra kellettek volna soha nem érkeztek meg. Mindenki ismeri a vicces mondást: Azt a leveledet, amiben pénzt kértél, nem kaptuk meg. Kicsit így járt az egészségügy is. Dobták át a szart a kerítésen, mondván, hogy az én mandátumom alatt még kitart. Mondják ezt már vagy harminc éve.
Siralmas ezt leírni, de ténylegesen, jobban belegondolva, Ceausescu volt az utolsó, aki kórházakat építetett Romániának. És nem, félreértés ne essék, nem kívánom vissza, de nem gondoljuk egy kicsit visszásnak azt, hogy az az ember, aki úgymond az egyik legtöbb keserűséget okozta szüleinknek, nagyszüleinknek, annak a hagyatékából élünk. Már harminc éve.
Ez így, ilyen formában nem kicsi dolog. Lassan mondogathatjuk, hogy jó, hogy hazajöttél a kórházból, s nem égtél oda.
És miért gyúlnak ki a kórházak? A felelőtlen politikusaink miatt, akik azóta is köszönik szépen, jól vannak, ha komolyabbra fordulna valakinek az egészségügyi problémája repeszt nyugatra, mert ott megvan a megfelelő gépezet és nem kellett attól tartania, hogy odaég.
Az átlagembernek pedig marad a szutyok. Ez a helyzet már-már a történelemből ismert, híresen botrányos francia királyi magatartást juttatja eszembe, amikor a pórnépnek nem volt ivóvize, és romlott kaját kapott, míg az udvarban ment a dőzsölés. Kicsit most is ez történik: emberek halnak meg a gondatlanság miatt, míg mások síelnek boldogan, fittyet hányva a “apró-cseprő” dolgokra.
Na ezek után mondjon valaki valamit annak kapcsán, hogy miért is kell itthon maradni…
Hát én köszöntem szépen, nem szeretnék a kórházban tűzvészben meghalni.
Facebook kommentek