Fekszem otthon az ágyban és internetezek. Mi mást csinálhatnék, senkivel nem érintkezek, szerencsére olyan jó helyzetben vagyok, hogy külön élek a szüleimtől, de nem túl messze tőlük. Ők bevásárolnak nekem, az ajtó elé teszik az ételt, telefonon majdnem minden órában megkérdezik, hogy hogy vagyok. Amikor egy kicsit kezdtem nem jól érezni magamat, akkor gyanús lett a dolog. A tünetek nálam nagyon hasonlóak voltak az első fertőzéshez, még tavaly októberben. Csak kicsit folyt az orrom, csak kicsit volt rossz a közérzetem, amit azért is furcsának tartottam, mert nem ültem mostanában hideg helyen, ahol megfázhattam volna, nem történt semmi olyan, ami okot adott volna arra, hogy meghűljek. Ekkor végeztünk el egy PCR tesztet, ami pozitív lett. Aztán még egyet, az is… Aztán még egy utolsót, de akkor már tartottam az eredménytől. Petra boldog sztorija
Tavaly ősszel, amikor előszőr megfertőződtem, akkor számomra nem volt meglepetés az egész. Előttem már a szüleim is betegek voltak, mindenki átesett a víruson, tudtam, hogy engem sem fog kihagyni. Aztán telt-múlt az idő és egyre tisztább lett a történet, hogy bizony én ott leszek az elsők között, amint lehetőség van, és beoltatom magamat. Pfeizert kaptam, minden jó volt, nem is ütött olyan nagyon ki az oltás, nem éreztem semmi olyant, ami különlegesen arra utalt volna, hogy hat az oltás. Picit féltem az elején, hiszen le kell volna verjen a lábamról az oltást (legalábbis az okosak ezt mondták…), de nem ez történt. Semmi bajom nem volt kb. Persze a hosszútávú mellékhatásoktól tartottam. Mint nagyon sokan én is szeretnék gyereket, de hittem az orvosomnak, aki azt mondta, hogy abszolút nincsen mitől tartani, sokkal több az esélye annak, hogy megfertőzödöm, mint annak, hogy valami bonyodalom legyen az oltás miatt. És milyen igaza volt…
A pozitív eredményemet néhány nap gyengeség követte. Azt nem tudom eldönteni, hogy ennek hányad része volt pszichés és hányad része volt tényleges rosszulléttel kapcsolatos, de akármennyire is tartottam attól, hogy súlyosabb lesz idővel a megbetegedésem, szerencsére nem volt igazam. Ezt pedig már az oltásnak tudhatom be, de nagyjából 2-3 nap volt csak lázam, szemben az őszi megbetegedésemmel, amikor kereken 11 napot. Akkor sem és most sem volt magas, de míg akkor kitartó volt, addig most folyamatosan csökkent és a harmadik napra már csak hőemelkedésem volt. Három nap után pedig láthatóan javulást vettem észre, napról-napra jobban lettem, egyre jobb lett a közérzetem, egyre kevésbé jutott eszembe a szomorú tény, hogy beteg vagyok. Természetesen a 14 nap karantént így is betartottam, hiszen fertőzni még fertőztem, de sokkal könnyebbé tette a betegség túlélését, lefolyását.
A betegségem alatt nagyon sok időm volt a közösségi médián cirkálni, nagyon sokszor jött velem szembe az, hogy nem érdemes beoltatni magunkat, hiszen az egész COVID egy biznisz és ez fogja az új diktatórikus rendszer Európába bevezetni… És amúgy is mindenki szeretne minket megölni, mindenki szeretné, ha meghalnánk.
Ez baromság, ez teljesen hibás elképzelés, teljesen rossz megítélése a dolgoknak. Szeptembert írunk és láthatjuk, hogy lassan a fél világ beolttatta magát, azt is láthatjuk, hogy bár még megbetegedhetünk, meg fertőzők is lehetünk, az biztos, hogy az oltás sokat segíthet, sok embernél (szerintem) eldöntheti, hogy élet vagy halál lesz a dolgok vége. Szerintem mostanra mindenkinek van már több olyan ismerőse, aki volt COVIDOS és van olyan is, aki beolttatta már magát. Mérlegeljünk, kérlek, mérlegeljünk? Ott állunk egy egészen komoly döntés kapujában, hiszen ez a vírus fogja meghatározni, hogy jövő májusig hogyan fogunk élni, milyen lehetőség fognak a rendelkezésünkre állni és lehet, hogy a nyári szabadság érzése még élénken él bennünk, de az a kérdés, hogy vajon az másfél, két hónap múlva is ilyen élénken fog élni?
Az, hogy mi lesz ennek a folytatása, a sulikat újra bezárják-e és hasonlók, az rajtunk áll és főleg rajtatok, akik nem olttatjátok be magatokat.
Mérlegeljetek és hozzatok jó döntést!
Facebook kommentek