Skip to content Skip to sidebar Skip to footer

Kinek a hibája az, hogy még mindig azt hiszek sokan, hogy a magyarok el akarják lopni Erdélyt?

A tegnapi nap tele lett az interneten annak a kutatásnak az eredményével, miszerint a román lakosság fele azt hiszi, hogy Erdélyt el szeretnék szakítani Romániától a magyarok. Ez pedig több szempontból is igencsak elszomorító, látván a mostani helyzetünket…

Sokfélék vagyunk és ebben ez a szép, szokták mondani. Ezzel teljesen egyet is szoktam érteni. Nagyon sokfajta gondolkodású, érzelmű és lelkű ember van. Nap, mint nap arra jövök rá, hogy az általam jónak és helyesnek hitt dolgok, igazándiból teljesen másként hatnak, hallatszanak mások számára.

Régebben írtam március 15-ről, arról, hogy nekem mit jelent, hogy erdélyi magyar fiatal számára ez hogy néz ki, hogyan éljük meg, kicsit talán nacionalista színezésű volt a cikk, ezt talán érdemes belátnom, de akkor is…

Ellopni Erdélyt, visszahódítani? Komolyan?

Ki hihet ilyent?

Tény, hogy a magyar állam nagyon sok támogatást ad az itt élő kisebbségnek (hozzáteszem, nem véletlenül, mert másként nem kapnék gyakorlatilag soha semmit, a civilszervezeteink mind éhen döglenének, hiszen az itteni kormány egy lyukas garast se szokott adni nekik legtöbbször), de ez nem egyenlő azzal, hogy fel is akarja vásárolni, vagy ki akarja lopni(?) az országból az Erdélyi régiót.

Gyerekkoromban a szüleim azt mondták, hogy csak annak van félnivalója, aki valamit nem csinál(t) tisztességesen és ezen a kijelentésen most én is elgondolkodtam… Miért kell egy több, mint száz éve történt, történelmi ténytől ennyire félniük, milyen okot adtunk mi erre? Tényleg úgy szoktunk megnyilvánulni, hogy erre adunk okot? A sértődés a történet csak egyik része, a történet teljes abszurditása viszont elgondolkodtat…

Azt teljes mértékben kizártnak tartom, hogy ezt az emberek egymásba sulykolják bele, ezt csak és kizárólag a politika teheti az emberekkel. Igen, az a politikai alakulat, amit viszont emberek szavaztak meg, ugyan nagyon kevesen, de a hangjuk annál hangosabb. Egy olyan alakulat, amely a románok megmaradásáért küzd, de nem veszi közben észre azt, hogy az elbutításukban játszik fontos szerepet.

Természetesen nem akarom a románságot ostorozni addig, ameddig sajnos bennünk is a legtöbb esetben olyan gondolatok szoktak megfogalmazódni, hogy néha mások helyett is szégyellem magam. Sajnos, és ezt már többször is mondtam, a nacionalizmus az egyik leghaszontalanabb büszkeség, hiszen mi nem tettünk érte semmit. Az elvakult nacionalizmus pedig annyira össze szeretné tartani az adott társadalmat, hogy már azzal együtt bomlaszt.

Ez pedig egy ilyen történet…

Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy minden erőnkkel azon legyünk, hogy hogyan tartsuk össze az embereket és ne azon, hogy hogyan lehet őket különböző csoportokra, alakulatokra osztani… Ez sohasem volt jó és sosem lesz az. Én már az adott tett jó akaratában sem hiszek, hiszen ennyire vak senki sem lehet, ennyire elfogultak egyszerűen nem szabad, hogy legyünk egymással.

Kedves honfitársaim, tisztelt többség. Nyugodtak lehettek, nem fogjuk kihúzni a lábatok alól a talajt, nem akarjuk visszahódítani Erdélyt. Már elfogadtuk a jelenlegi felosztást, mindössze több türelmet, némi empátiát és egy jó nagy kanálnyi elfogadást kérnénk mindenkitől, aki attól tart, hogy hamarosan el kell hagynia Erdélyt…

Oszd meg, ha tetszik az írás!

Facebook kommentek