Krasznahorkai László magyar írót tüntette ki az irodalmi Nobel-díjjal a Svéd Akadémia, amely csütörtökön, Stockholmban jelentette be döntését.
A testület indoklása szerint az elismerést „látnoki erejű életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette is megerősíti a művészet hatalmát” – közölte Mats Malm, az Akadémia titkára. Hozzátette, hogy a bejelentés előtt sikerült telefonon elérnie a Frankfurtban tartózkodó írót.
„Krasznahorkai László a Kafkától Thomas Bernhardig terjedő, abszurd és groteszk elemekkel átszőtt közép-európai hagyomány kivételes epikus alkotója. Ugyanakkor keleti hatások is felfedezhetők műveiben, amelyek meditatív, finoman hangolt tónusukkal egyedülállóak” – méltatta a Svéd Akadémia.
Krasznahorkai, a Sátántangó (1985), a Háború és háború (1999) és a Báró Wenckheim hazatér (2016) szerzője 1954. január 5-én született Gyulán.
Szegeden és Budapesten tanult jogot 1974 és 1976 között, majd az ELTE Bölcsészkarán szerzett magyar–népművelő diplomát 1983-ban. Első írása, a Tebenned hittem, 1977-ben jelent meg a Mozgó Világban. A Gondolat Könyvkiadónál dolgozott dokumentátorként, majd 1982-től szabadfoglalkozású író lett. Több művét, köztük a Sátántangót, barátja, Tarr Béla vitte filmre.
1987-ben hagyhatta el először a kádári Magyarországot, Nyugat-Berlinben töltött egy évet a DAAD ösztöndíjasaként. A keleti blokk összeomlása után gyakran váltogatta lakhelyét, vissza-visszatérve Németországba és Magyarországra, de élt Franciaországban, Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban is.
Művei világszerte elismerést arattak. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte, míg W. G. Sebald szerint „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléhoz mérhető, s eloszlatja a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kételyünket.” 1993-ban Németországban elnyerte a Bestenliste-Preist Az ellenállás melankóliája című regényéért, a Háború és háború írása közben pedig éveken át járta Európát inspiráció után kutatva.
Számos elismerés birtokosa, köztük a legrangosabb magyar állami díjé, a Kossuth-díjé. Tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának is. 2010-ben Berlinben megkapta a Brücke Berlin-díjat, amelyet a Seiobo járt odalent német kiadásáért ítéltek neki és fordítójának, Heike Flemmingnek. 2014-ben az America Award irodalmi életműdíjjal tüntették ki.
Krasznahorkait évek óta a Nobel egyik esélyeseként emlegették. Ő maga mindezt hűvösen kezelte, mondván: „az angol fogadóirodák létezése semmilyen kapcsolatban nincs azzal, ami a Svéd Akadémián történik.” Egy interjúban azt is elmondta: „A külföldi könyveim honoráriumából már meg tudok élni. Valahol éppen elhagytam a puritán életmódot” – utalva arra, hogy nincs szüksége a díjhoz járó pénzjutalomra.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Facebookon gratulált: „Úgy érkezett meg a magyar irodalmi Nobel-díj, mint Krasznahorkai hősei: hosszú útról, hogy felbolygassa a hétköznapokat. Hatalmas öröm minden irodalomszerető embernek! Ha csak a Sátántangót írta volna meg, akkor is megérdemelte volna! Kertész Imre után Krasznahorkai László – alakul ez!” – írta.
Orbán Viktor miniszterelnök szintén gratulált, kiemelve, hogy „Krasznahorkai László Magyarország büszkesége.”
A Babeș–Bolyai Tudományegyetem közössége is üdvözölte a díjat, emlékeztetve arra, hogy az írót 2019. március 26-án avatták díszdoktorrá. A meghívottat dr. Selyem Zsuzsa, a Bölcsészettudományi Kar oktatója méltatta, Krasznahorkai pedig akkor elfogadta a kar meghívását, és beszélgetett az egyetem közösségével – olvasható a BBTE Facebook-oldalán.
Facebook kommentek