Biztosan te is emlékszel még a Vámpírnaplókra. Tudod az, amiben egy testvérpár ugyanabba a csajba szerelmes, aki történetesen a több száz évvel ezelőtt meghalt szerelmük hasonmása, aki egyébként vámpírt csinált belőlük. Ugye, hogy rémlik?
A Vámpírnapolók egy fantasy, dráma, horror műfajú sorozat, amely 2009 és 2017 között nyolc évadot tárt a nézők elé, hatalmas rajongótáborra szert téve. Vele párhuzamosan, testvérsorozatként futott a The Originals. Magyarul a Sötétség kora, szintén egy azonos műfajú széria, ám itt a középpontba a legelső vámpírok kerülnek, akik történetesen testvérek. Ám kiderül, hogy egyikük másik apától van, így félig vérfarkas is, aminek következtében teherbe ejt egy nőt. Ennek a családnak és a születendő gyermeknek a történetét dolgozzák fel öt évadon át. Amint pedig megszokhattuk, ritka az a filmstúdió, amelyik nem próbálja meg, még a bőrét is eladni a már rengeteg tejet adó tehénnek. Így a testvérsorozatnak lett egy gyereke, amely a Legacies – A sötétség öröksége névre hallgat.
A Vámpírnaplók és a Sötétség kora középpontjában antihősök állnak. Bár tudja a néző, hogy mennyi borzasztó dolgot vitt véghez az egyén, megszereti más tulajdonságai miatt. S ha ez sem lenne elég, mércét is adnak a készítők: minden évadban újabb és újabb nehézségekkel, ellenfelekkel állnak szemben a főszereplők és ezek az ellenfelek mindig egyre erősebbek és veszélyesebbek. Éppen ezért – szerintem okkal – a Sötétség örökségétől is egy hasonlóan felépített történetszálat vártam el, a megszokott műfajban, a szokásos kellemes szarkasztikus humorral. De mit kaptam helyette?
A Legacies, elődeihez hasonlóan a The CW-n debütált. A dráma, horror és fantasy műfajú széria 2018 októberében volt látható először a televíziók képernyőin, jelenleg a negyedik évad legújabb részeire várnak a rajongók. A cselekmény középpontjában, a már korábbról ismert és hírhedt Klaus Mikaelson (Joseph Morgan) és Hayley Marshall (Phoebe Tonkin) tribrid (keveredik benne a boszorkány, vérfarkas és a vámpírgén is) lánya, Hope Mikaelson (Danielle Rose Russell) áll. A világ egyetlen tribridje pedig a Mystic Fallsban található Salvatore Iskola diákja. A név sokat elárul, az intézmény a Salvatore fivérek, Stefan (Paul Wesley) és Damon (Ian Somerhalder) egykori rezidenciájában működik. A „mágikus” gyerekeknek otthont adó iskolát Alaric Saltzman (Matt Davis) igazgatja, akinek ikerlányai Josie (Kaylee Bryant) és Lizzie (Jenny Boyd) mágia-elnyelő boszorkák. A legnagyobb bonyodalmat az epizódról-epizódra előbukkanó mitológiai lények jelentik, akik veszélyesek a diákokra és a városra nézve is.
Még mielőtt csúnya gonosz szörnyként felsorolnám az indokokat, amiért nem méltó utódja elődeinek a sorozat, nézzünk meg pár pozitív részletet. Azoknak, akik látták a Vámpírnaplókat, a Legacies egy nosztalgia út. Tekintve, hogy ugyanabban a házban játszódik, ahol Stefan és Damon évadokon keresztül élt. Arról nem is beszélve, hogy mindez továbbra is Mystic Fallsban van, aminek utcái szintén emlékeket idéznek a „veterán” nézőkben. Ha pedig a helyszín nem lenne elegendő, akkor a szereplők szóbahozzák az előző szériák karaktereit, sőt néha be is köszönnek régi arcok.
Alapvetően van fantázia a történetben, a „reklámja” is idejében elindult, hisz mindkét elődje utal az iskolára vagy valamelyik gyerekre. Egy boszikkal teli suli már egyszer meghódította a világot, (lásd a Harry Potter könyv és film széria) mekkora rajongótábort összehozhatna egy olyan, amelyikbe még vérfarkasok és vámpírok is járnak. Ez a koncepció azonban olyan magas labda, amit nem sikerül visszaütni. Az egész körülhatárolatlan. Alaric összeszed mindenféle mágikus gyereket, hogy azok normálisan felnőhessenek, anélkül, hogy kárt tennének a külvilágban. De mikor végeznek a diákok? Mi van azokkal, akik gyerekként lesznek vámpírok és sosem nőnek már fel? Azok a vérfarkasok nem kapnak ilyen támogatást, akik csak felnőttként indítják be az átkot? Az oktatásból is nagyon keveset mutatnak meg, helyette kapunk egy erősen elnyúzott cselekményszálat. Ahogyan a Vámpírnaplóknál is láttam ezt a hibát és az elején is említettem már, addig fejik ezeket a teheneket, míg adják a tejet. A minőség gyakran alul marad a minél nagyobb bevétel mellett.
A Sötétség örökségében túl sok az okvetlen bonyodalom, olyan mintha a készítők már mindent bevetettek volna, vagy a jó részeket a végére akarnák hagyni és addig ki kéne tölteni valamivel az űrt. Ezzel azon kívül, hogy túl hosszú, vontatott és unalmas lesz a történet, az a probléma, hogy az jön át, a sorozat nem veszi saját magát komolyan. A vámpír-vérfarkas-boszorkány történetekből rengeteg van, nehéz újat alkotni és ritkán is jön össze. A Legacies hozz be újat a megszokottba, de nem hitelesen. Egész jó a színészi játék, de sok a kínos párbeszéd és az erőltetett cselekménysor. Egy darabig, azt hittem, csak én érzem ezt így, de amikor kezdtek feltűnni a „szörnyek”, megbizonyosodtam, hogy nem az én szememmel van a baj. Néhány kivétellel, a mitológiai vonatkozású lények olyanok mintha egy helyre szabadult volna be egy vidéki halloweeni jelmezverseny és egy ijesztő plüssmaci kollekció. Tragikusak a jelmezek. Ezen a vonalon elindulva, a főgonoszok sem kapnak túl meggyőző imázst, hiteltelenek és komikusak, többször is hülyét csinálnak magukból. A gonoszt, a főszereplők a saját életükben sokkal jobban alakítják.
Összességében, a Legacies – A sötétség öröksége bár okoz néha kellemesen nosztalgikus pillanatokat, de nem nőtt még fel elődeihez, titkon mégis bízom a grandiózus befejezésben. A Vámpírnaplók és The Originals rajongóinak inkább ajánlom a szériát, hogyha tudni szeretnék, Hope hozza-e a családi mintát, de kívülállóként nem biztos, hogy túl sokat adhat neked ez a történet.
Facebook kommentek