A magyar fiatalok jelentős része már egészen korán találkozik az alkohollal, miközben az első komolyabb ivási élmények életkorában és a hozzá kapcsolódó szokásokban Európa országai között is jelentős különbségek vannak. De mit jelent ez hosszú távon? Miért válik sokaknál már tinédzserkorban a bulizás természetes részévé az alkohol, és miért jutunk el néhány évvel később oda, hogy egyre kevésbé hiányzik a hajnalig tartó ivás?
Van az a pont, amikor az ember külföldön először szembesül azzal, hogy ugyanaz a buli egészen mást jelenthet különböző országok fiataljainak. Az egyetemi évek alatt könnyen előfordul, hogy magyar és más európai országokból érkező diákok együtt buliznak olyan fiatalokkal, akik egészen más szabályok és szokások között nőttek fel.
Különösen érdekes lehet ez olyan amerikai diákok esetében, akik egy olyan országban kezdik meg egyetemi éveiket, ahol jóval könnyebb hozzáférni az alkoholhoz. Az Egyesült Államokban ugyanis 21 év a törvényes alkoholfogyasztási korhatár, amelyet a gyakorlatban is sokkal szigorúbban vesznek, mint Európa számos részén.
Amikor egy amerikai egyetemista először kerül olyan közegbe, ahol az alkohol sokkal könnyebben elérhető, könnyen úgy érezheti, hogy hirtelen minden lehetőség megnyílt előtte. Nem feltétlenül ismeri még az alkoholfogyasztás társasági szabályait, nem tudja pontosan, hol vannak a saját határai, és azt sem feltétlenül tanulta meg, hogyan lehet úgy bulizni, hogy az este ne kizárólag az ivásról szóljon.
Egy olyan fiatal számára, aki tizenévesen már többé-kevésbé végigment ezeken a tapasztalatokon, mindez akár ismerősnek is tűnhet. Mire eljutunk az egyetemre, sokan már pontosan tudják, milyen érzés túl sokat inni, milyen a másnaposság, és hogy körülbelül hol van az a pont, amikor az este még szórakozás, utána viszont már inkább túlélőtúra.
De vajon valóban többet isznak a magyar és általában a kelet-közép-európai fiatalok? Milyen problémák fakadhatnak abból, ha valaki már tinédzserként rendszeresen találkozik az alkohollal? És miért változik meg sokaknál olyan látványosan az iváshoz való viszony a húszas éveik elején?
Ezekre a kérdésekre érdemes nem egyszerűen egy „sokat iszunk” vagy „nem iszunk” válasszal reagálni. Az alkoholhoz való viszony ugyanis rendkívül egyéni, és az ivás sok esetben egyáltalán nem kapcsolódik a bulizáshoz. Ugyanakkor a közösségi minták, a családi háttér, a társadalmi normák és az első élmények mind hatással lehetnek arra, hogyan alakul később a kapcsolatunk az alkohollal.
A kíváncsiságtól a rutinig
Sokaknak ismerős lehet az első találkozás az alkohollal. Tizenhárom-tizennégy évesen a baráti társasággal valahol elbújva előkerül egy üveg, amelyhez a legtöbben még csak kíváncsiságból nyúlnak. Valaki idősebb testvértől vagy ismerőstől szerezte, más pedig egyszerűen csak hozott otthonról valamit.
A mennyiség sokszor nem is számít. Néhány korty után már mindenki nevet, és tulajdonképpen maga a helyzet fontosabb, mint az ital. Kipróbálni valamit, amit addig csak a felnőtteknél láttunk, önmagában is egyfajta beavatási rítusnak tűnhet.
Aztán néhány év alatt minden felgyorsul.
Tizenhat-tizenhét éves kor körül sokaknál teljesen beindul a bulizás. Az első házibulikból fesztiválok, koncertek és éjszakai programok lesznek, az alkohol pedig egyre kevésbé különleges dolog, és egyre inkább a társasági élet természetes kellékévé válik.
Ekkor kezdjük igazán kitapasztalni a saját határainkat is. Néha tudatosan, néha kevésbé tudatosan. Van, aki egy kellemetlen másnaposság után megtanulja, hogy legközelebb lassabban kellene inni, másnak több évre és jóval több rossz élményre van szüksége ahhoz, hogy felismerje, hol van az a bizonyos határ.
A húszas éveink elejére aztán valami sokaknál megváltozik.
Egy fesztivál, nyaralás vagy nagyobb buli továbbra is lehet az alkoholról is, de egyre gyakrabban hangzik el egy ital mellett a mondat: „Én ezt már nem bírom úgy, mint régen.”
És lehet, hogy valóban nem.
Nem arról van szó, hogy a húszas éveink elején egyik napról a másikra mindenki absztinenssé válik. Inkább arról, hogy fokozatosan megváltozik az alkohol helye az életünkben.
Egyre több másnaposságot kell összeegyeztetni munkával, tanulással, sporttal, párkapcsolattal vagy egyszerűen azzal, hogy vasárnap nem szeretnénk az egész napot az ágyban tölteni. A buli ára is magasabb lesz, az időnk pedig értékesebbé válik.
És egy ponton már nem biztos, hogy megéri.
Amikor az ital már többet vesz el, mint amennyit ad
Egy fiatal felnőtt ezt az érzést például úgy fogalmazta meg:
„Egész héten tanulok, és esetleg szombat estére van betervezve egy buli. Arra rámegy a szombat délutánom: készülődés, alapozás és minden más. Aztán elmegyünk, bulizunk kettőig-háromig, én pedig akkor is másnapos vagyok, ha alig iszom valamit. Rámegy a vasárnapom, hétfőn pedig úgy kezdem a hetet, hogy semmit nem pihentem. Egyszerűen nem éri meg.”
Ebben pedig van valami nagyon fontos.
A húszas éveinkben egyre inkább elkezdjük számolni az alkohol valódi költségét. Nem csak azt, hogy mennyibe kerül egy este, hanem azt is, hogy mennyi időt vesz el, mennyire befolyásolja a másnapunkat, az alvásunkat, a teljesítményünket vagy akár a hangulatunkat.
Közben ott lehet egy másik érzés is: fiatalok vagyunk, tehát „most kellene” buliznunk.
Ez furcsa társadalmi elvárás. Mintha a fiatalság automatikusan együtt járna a hajnalig tartó bulikkal, az alkohollal és azzal, hogy mindig készen kell állnunk egy újabb éjszakára.
Pedig valójában semmi kötelező nincs ebben.
A húszas éveink elején természetes lehet, hogy egyre jobban érdekelnek más dolgok is. Egy jó vacsora, egy hosszú beszélgetés, egy kirándulás, egy koncert vagy akár egy nyugodt este a barátokkal ugyanolyan értékes társasági élmény lehet.
Európa alkoholtérképe: tényleg élen járnak a magyar fiatalok?
A személyes tapasztalatokat a statisztikák is részben alátámasztják. Az ESPAD, vagyis az European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs kutatásai rendszeresen vizsgálják az európai 15–16 évesek alkohol- és drogfogyasztási szokásait.
A felmérések alapján a magyar fiatalok jelentős része már ebben az életkorban találkozott alkohollal, és sokan már tizenhárom éves koruk előtt vagy környékén megszerezték az első tapasztalataikat.
Ez azért fontos, mert az első találkozás életkora önmagában még nem mondja meg, hogy később kialakul-e problémás alkoholfogyasztás. A kérdés sokkal inkább az, hogy milyen környezetben történik ez a találkozás, milyen gyakran ismétlődik, milyen mintát lát a fiatal maga körül, és milyen szerepet tölt be az alkohol a társasági életében.
Nem ugyanaz, ha valaki tizenöt évesen egyszer megkóstol egy italt egy családi eseményen, vagy ha ugyanebben az életkorban rendszeresen azért jár el otthonról, hogy alkoholt fogyasszon.
Az adatok azt is mutatják, hogy Európában hosszabb távon változnak a fiatalok alkoholfogyasztási szokásai. Az ESPAD több évtizede követi a trendeket, és összességében az alkoholfogyasztás, illetve a nagyivás több országban csökkenő tendenciát mutat.
Ez fontos árnyalat, mert könnyű lenne azt gondolni, hogy a mai fiatalok minden korábbinál többet isznak. A valóság ennél összetettebb.
Nem csak Kelet kontra Nyugat
Elsőre kézenfekvőnek tűnhet azt gondolni, hogy a kelet-közép-európai országokban nagyobb probléma az alkoholfogyasztás, míg Nyugat-Európában minden sokkal tudatosabb.
A valóság azonban jóval árnyaltabb.
Vannak olyan nyugat-európai országok, ahol a fiatalok körében kifejezetten magas a nagyivás aránya. Máshol viszont az alkoholfogyasztás fokozatosan visszaszorul, miközben egyre nagyobb szerepet kapnak az alkoholmentes alternatívák.
Ez azt mutatja, hogy nem lehet egyszerűen földrajzi határvonalat húzni a „sokat ivó Kelet” és a „tudatos Nyugat” közé.
A különbségek mögött kulturális és társadalmi tényezők egész sora állhat: milyen szerepe van az alkoholnak a családi életben, mikor válik elérhetővé a fiatalok számára, mennyire szigorúak a szabályok, hogyan működik az alkoholmarketing, és milyen társadalmi elfogadottsága van a lerészegedésnek.
Az sem mindegy, hogy egy országban az alkohol elsősorban a társasági élet részeként jelenik meg, vagy a problémák, a stressz és a nehézségek kezelésének eszközévé válik.
Éppen ezért az alkoholról szóló beszélgetésben nem elég azt megkérdezni, hogy mennyit iszunk. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy miért iszunk.
Egy pohár bor egy vacsora mellett egészen más szerepet tölthet be, mint amikor valaki azért fogyaszt alkoholt, hogy könnyebben oldja a szorongását, elviselhetőbbé tegye a stresszes időszakokat, vagy egyszerűen ne kelljen szembenéznie valamivel.
A mennyiség természetesen fontos, de önmagában nem mond el mindent.
Miért kezdünk inni ilyen korán?
Talán nincs egyetlen válasz.
Az alkoholhoz való viszonyunkat egyszerre alakítja a család, a baráti társaság, a média, a társadalmi környezet és a saját személyiségünk. Ha egy gyerek azt látja, hogy az alkohol a felnőtté válás természetes szimbóluma, könnyen lehet, hogy ő is így tekint majd rá.
A kortársak szerepe szintén meghatározó. Egy bizonyos életkorban különösen fontos, hogy tartozzunk valahová. Ha egy társaságban az ivás a közös élmények egyik központi eleme, nehéz lehet kimaradni belőle.
És ott van maga a kíváncsiság is.
Sok fiatal egyszerűen tudni akarja, milyen érzés alkoholt inni. A problémát nem feltétlenül az első pohár jelenti, hanem az, ha a fogyasztás fokozatosan rendszeressé válik, és az alkohol egyre több helyzetben válik szükségessé ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.
Talán ezért is fontosabb a tiltásnál a megfelelő beszélgetés.
A fiataloknak nem pusztán azt kellene hallaniuk, hogy „az alkohol rossz”, hanem azt is meg kellene tanulniuk, hogyan működik, milyen kockázatai vannak, és hogyan ismerhetik fel saját határaikat.
Mert végső soron nem az a kérdés, hogy ki tud a legtöbbet inni, és az sem, hogy ki bírja legjobban a másnaposságot.
Hanem az, hogy képesek vagyunk-e felismerni azt a pontot, amikor az alkohol már nem hozzáad az életünkhöz, hanem elvesz belőle.
Ha pedig valaki azt érzi, hogy az alkoholfogyasztása már problémát okoz a mindennapjaiban, érdemes segítséget kérnie. Egy baráttal, családtaggal, pszichológussal, addiktológiai szakemberrel vagy háziorvossal folytatott beszélgetés is lehet az első lépés.
Mert a valódi tudatosság nem feltétlenül azt jelenti, hogy soha nem iszunk.
Hanem azt, hogy mi döntjük el, milyen szerepet engedünk az alkoholnak az életünkben.
Facebook kommentek